NRGreport
Menü

Még mindig épül szénüzem, pedig a szén már nem is a legolcsóbb

A szén szempontjából már egy ideje rosszul állnak a dolgok. A közismerten szennyező fosszilis tüzelőanyag elvérzett a dekarbonizáció felé vezető úton, most már az is kiderült, hogy nem is a legolcsóbb energiaforrás, ennek ellenére még mindig épülnek szénüzemek.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) a múlt hónapban bejelentette, hogy a napenergia a világ legtöbb országában ma már olcsóbb, mint a szén, ami a szénpiacok halálát jelentheti.  "Az olcsóbb költségek, valamint az éghajlat-károsító kibocsátások visszaszorítására irányuló kormányzati erőfeszítések egyre inkább kiszorítják a szenet a hálózatból, és 2030-ig az új villamosenergia-termelés piacának 80 százalékát biztosítják a megújuló energiának" - jelentette a Bloomberg Green október 12-én

"Fejezzék be az új szénerőművek építését 2020-ig" - könyörgött tavaly, 2019 májusában az Egyesült Nemzetek Szervezetének vezetője, Antonio Guterres. A vezető egy körútján maga is láthatta a veszélyt, ami a csendes-óceáni szigetországok eltűnését fenyegeti, mindez pedig egyrészt az éghajlatváltozás következtében emelkedő tengerszintnek köszönhető, valamint a jelenséget a földgáz égetéséből származó üvegházhatású gázok kibocsátása is jelentősen súlyosbítja.

Míg a globális vezetők felszólításai a szén-dioxid-mentesítésre és a szénerőforrásoktól való távolmaradásra egyre hangosabbak az egész világon, a szénnek ma még továbbra is meglehetősen nagy szerepe van, még akkor is, ha a napenergia előtört. Kína tökéletesen testesíti meg a világ ambivalens kapcsolatát a szénnel: az állam 2060-ra a nettó zéró szén-dioxid-kibocsátást ígéri, ugyanakkor a hazai energiaszerkezet tényleges machinációi nem egyeznek a retorikával. Valójában a gazdaság és az energiabiztonság miatti szorongás az utóbbi hónapokban Kína számos tartományát visszaszorította a szén felé.

Noha a széntől való globális átmenet nem lesz gördülékeny, az nyilvánvalóan elkerülhetetlennek tűnik, hogy a szén inkább a múlté legyen, nem pedig a globális energia jövőjének meghatározó szereplője. Bár még mindig rengeteg új széntüzelésű üzemet terveznek és építenek szerte a világon, különösen Ázsiában és Afrikában, mostanában sok ilyen projekttel felhagynak vagy legalábbis újragondolják őket. Ez késztette a Climate Home News-t, hogy a héten elgondolkodjon egy érdekes kérdésen: „Ki építi a világ utolsó szénüzemét?”

Ez a kérdés a közelmúltig butaságnak vagy túl optimistának tűnt volna, de a szén tényleg pályafutása végéhez közeledik. Az elmúlt évben a Samsung és a General Electric is bejelentette, hogy leállítja a szénerőművek építését, és olyan jelentős finanszírozók, mint a Blackrock és az Ázsiai Infrastruktúra Beruházási Bank is vállalták, hogy leállítják a projektek finanszírozását.

Annak megválaszolására, hogy ki engedi el utoljára a szenet, a hírügynökség összeállított egy rövid listát a legvalószínűbb tartásokról. A globális szénfogyasztás döntő hányadát jelentő „szénóriások” Kína (104 épülő széntüzelésű erőmű jelenleg építés alatt áll és 127 tervezési szakaszban van) és Indonézia (52 új erőmű tervezési szakaszban). Peking szén-dioxid-mentesítés melletti irányváltása azonban azt jelenti, hogy ezeknek a tervezett üzemeknek sokaságát le fogják állítani, csakúgy, mint Indonézia tervezett üzemei ​​közül sokan valószínűleg nem épülnek meg. 

A szénóriások mellett  említhetnénk még Indiát, Törökországot, Pakisztánt és Vietnamot, de ne feledkezzünk meg Laoszról se, vagy Bosznia-Hercegovináról. Noha ezen országok egyike sem mérhető Kína vagy Indonézia szénfogyasztásához, együttesen a piaci szegmens meglehetősen nagy részét képviselik, és ugyanolyan jelentős mértékben hozzájárulnak a globális szén-dioxid-kibocsátáshoz.

Jelenleg ami a teljes dekarbonizáció útjában áll, az a negatív környezeti externáliák monetizálásának hiánya, a status quo lendülete, a még mindig bőséges szénkészletek, a gazdasági félelmek, valamint az energetikai autonómia és biztonság iránti vágy, különösen Ázsiában. A megújuló energiákat ösztönözni kell, megfizethetővé és elérhetővé tenni a feltörekvő gazdaságok számára, amelyek energiaigénye éppen abban az időben növekszik, amikor a világ megpróbálja visszafogni a kibocsátásaikat.

Végül tehát nem is az a kérdés, melyik ország épít utoljára széntüzelésű erőművet, hanem az, hogy milyen gyorsan szerezheti meg a címet valamelyikük.

Fotó: pixabay

NRGreport | Forrás: oiprice