Címlap

Így álltunk az atomhulladékkal 2019-ben

Stuth-Nagy Niki | 2020.12.02. 06:00

Kiadták a Radioaktív hulladékokról szóló globális jelentés 2019-es változatát, ami nem sok jóval kecsegtet – a világnak egyelőre fogalma sincs, mit kezdjen az atomhulladékkal.

Arról lehet (és érdemes) vitatkozni, hogy mennyire van szükségünk az atomenergiára, mennyire kikerülhetetlen ez a technológia a környezetbarát energiagyártáshoz. Arról azonban nincs vita, hogy az atom energiaipari felhasználásából adódó radioaktív hulladék egyelőre még mindig problémát jelent a társadalom számára: a nukleáris hulladék elhelyezésének kérdése egyelőre egyik országban sem megnyugtatóan megoldott. Az elmúlt 70 évben nem sikerült megnyugtató módot találni a sugárzó szemetünk végső feldolgozására.

Bár több példa is van sikertelen helyszínkiválasztási folyamatokra és félbehagyott tárolókra, a nemzeti kormányok és nemzetközi szervezetek egyelőre még mindig a geológiai tárolók létesítésében látják a megoldást. Ehhez világos és ambiciózus elképzelésekre van szükség a helyszínkiválasztási, feltárási és engedélyeztetési folyamatok minden lépése során. Ugyanakkor még így sincs garancia arra, hogy valóban megvalósítható egy efféle projekt.

Napjaink kiégett fűtőelemeinek és más nagy aktivitású hulladékainak átmeneti tárolása legalább egy évszázadig folytatódik még. A mélységi geológiai tárolók még évtizedekig nem épülnek meg, így a kockázatok jelentős része az átmeneti tárolás irányába tolódik. Ez azonban nagyon rossz tendencia – azt jelenti, hogy nem a végső tárolási módszerekre megy el a pénz és az energia, hanem arra, hogy átmeneti módot találjunk a problémára.

De mennyi hulladékról is van szó tulajdonképpen? Az európai országokban több millió köbméter radioaktív hulladéket termeltek (még úgy is, hogy az uránbányászat és a hulladékfeldolgozás maradékait figyelmen kívül hagyjuk). 2016 év végéig Franciaország, az Egyesült Királyság és Németország voltak Európa legjelentősebb radioaktívhulladék-termelő országai. Ami az eddig felhalmozódott mennyiséget illeti, több mint 60 000 tonna kiégett fűtőelemet tárolnak valamilyen ideiglenes módon Európában (Oroszországot és Szlovákiát nem számolva), legnagyobb részét Franciaországban.

Az EU-ban jelenleg tárolt kiégett fűtőelemek 25%-a Franciaországban, 15%-a Németországban és 14%-a az Egyesült Királyságban keletkezett. A kiégett fűtőelemek nagy aktivitású hulladékok – bár mennyiségi viszonylatban a radioaktív hulladékok kis százalékát teszik ki, a problémák döntő része mégis ezekre vezethető vissza. Az Egyesült Királyságban a nagy aktivitású hulladék az összes radioaktív hulladék csupán 3%-át teszi ki, míg az összes radioaktivitás 97%-a származik innen.

Jelenleg a kiégett fűtőelemek nagy részét vizes tárolókban tartják, a jelentés szerint nincs elegendő jó minőségű kutatás arra nézve, hogy ez mennyire lehet veszélyes az emberre vagy a környezetre. Az azonban biztos, hogy nem jelent jó, sem végleges megoldást. Az elképzelések szerint a Franciaországban és Hollandiában tárolt kiégett fűtőelemek nagy részét igyekeznek újrafeldolgozni. A többi európai ország többsége (Belgium, Bulgária, Németország, Magyarország, Svédország, Svájc, és nemrégiben az Egyesült Királyság) véglegesen felfüggesztette vagy megszüntette a kiégett fűtőelemek újrafeldolgozását – amit sok esetben nem is saját üzemekben végeztek, hanem például a Szovjetunióban és később Oroszországban. Hiányosak a jelentések arról, hogy melyik országban mennyi fűtőelemet dolgoznak fel – a nemzetközi szabályozás megengedi, hogy ne legyen kötelező ilyen jelentést készíteni mindenhol.

Nemcsak nagy aktivitású hulladékok vannak az atomenergia használatából kifolyólag. Ami a kis és közepes aktivitású hulladékot illeti, kb. 2,5 millió m3 keletkezett Európában. Ez az adat azonban csak becslés, ami nem tartalmazza a Szlovákiában és Oroszországban keletkezett hulladék mennyiségét. Ennek körülbelül 20%-át (0,5 millió köbméter) Európában tárolják, végleges elhelyezésük még nem megoldott.

A nukleáris létesítmények leszerelése további nagy mennyiségű radioaktív hulladékot fog eredményezni. Az üzemanyaglánc egyéb létesítményeivel nem számolva, ez csak Európában legkevesebb 1,4 millió m3 radioaktív hulladékot jelent. Ugyanakkor ez egy konzervatív becslés, hiszen kevés tapasztalat áll rendelkezésre az atomerőművek leszerelésről. Az európai hulladéktároló létesítmények lassan megtelnek, különösen a kiégett fűtőelemeket ideiglenesen befogadó tárolók. Finnországban például a telítettség már elérte a 93%-ot, Svédország a 80%-ot.

Becslések szerint az európai atomerőmű-flotta teljes élettartama alatt minimum 6,6 millió m3 radioaktív hulladék keletkezhet (Oroszország és Szlovákia nélkül). Ha Oroszországot nem számítjuk, 30%-os részesedéssel Franciaország Európa legjelentősebb nukleárishulladéktermelője, utána következik az Egyesült Királyság (20%), Ukrajna (18%) és Németország (8%). Ebben a négy országban keletkezik a kontinens radioaktív hulladékának több, mint 75%-a.

A fentieken túlmenően van egy további szegmens, ami az eddigi leírásban nem került még elő, ám mégis a legjelentősebb hulladékmennyiséget termeli: az uránérc bányászata. Oroszország mellett Németország és Franciaország számít a legjelentősebb kitermelőnek Európában. Franciaország a hivatalos adatok szerint mindeddig 50 millió tonna bányászati hulladékot termelt, de független szakértők jóval magasabbra becsülik a keletkezett hulladék mennyiségét.

Jelentősen eltér az egyes országokban a radioaktív hulladékokra vonatkozó fogalommeghatározás. Eltérés van abban, hogy a kiégett fűtőelemeket és az azokból visszanyert anyagokat (plutóniumot és újrafeldolgozott uránt) hulladéknak vagy másodlagos erőforrásnak tekintik-e. A kiégett fűtőelemek és a bennük található plutónium a legtöbb országban hulladéknak minősül, mivel a plutónium visszanyerése és felhasználása rendkívül költséges. Franciaország ugyanakkor a plutóniumot potenciális erőforrásként definiálja és törvény írja elő újrafeldolgozást. Ez azonban késlelteti és egyben bonyolultabbá és költségesebbé teszi a hulladékkezelést. Jelentősen különbözik az egyes országok radioaktív hulladékokra vonatkozó osztályozási rendszere is.

Az európai helyzethez igazodva sajnos Magyarország sem rendelkezik még végső megoldással a kiégett fűtőelemek tárolására – ezt egy külön jelentés taglalja, amelyet szintén az Energiaklub készített el magyar nyelven. Itthon a radioaktív hulladékok osztályozásának rendszerét a kiégett üzemanyag és a radioaktív hulladékok kezelésére vonatkozó nemzeti program fekteti le. A Nemzeti Program alapelve szerint a védett zónában keletkezett hulladékot mindaddig radioaktívként kell kezelni, amíg ennek ellenkezője bizonyítást nem nyer.

A radioaktív hulladékok kezelését az Atomenergia Törvény szabályozza. Alapelvként ez kimondja, hogy a radioaktív hulladékokat oly módon kell kezelni, hogy ne háruljon az indokolhatónál súlyosabb teher a jövő generációira. A Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. 2008 óta felelős a radioaktív hulladékok tárolásáért, végleges elhelyezéséért és a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapból finanszírozott tevékenységekre vonatkozó terv aktualizálásért.

Egyelőre Magyarországon azok a nukleáris hulladékok, amelyek nem az atomerőműből eredeztethetők, Püspökszilágy mellett vannak elhelyezve, a paksi atomerőmű hulladéka pedig Bátapátiban van. Bátapátiban létesített radioaktívhulladék-tároló befogadóképessége képes lesz kielégíteni a paksi erőmű szükségeit, felszín alatti létesítményeinek további bővítésével pedig elegendő lesz a befogadóképessége Paks I. Atomerőmű teljes élettartamára. Paks II. atomhulladékának kérdése azonban egyelőre nem megoldott.

Ami a végleges elhelyezést illeti, a kormány 2015-ben kutatásokat indított Boda térségében, hogy megvizsgálják alkalmas-e a térség mélységi geológiai tároló kialakítására. A tudomány jelenlegi állása szerint a Bodai Agyagkő Formáció tűnik a legalkalmasabb képződménynek Magyarország területén egy ilyen tároló befogadására.

  Stuth-Nagy Niki
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2024 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.