Fenntarthatóság

Mi lesz a hatalmas fúrótornyok sorsa leállásuk után?

NRGreport | 2021.03.03. 19:42

Több mint 12 000 működő tengeri olaj- és gázipari platform található világszerte, amiket leállítanak, amikor már nem képesek nyereségesen termelni A nagy kérdés az, hogy mi történik utána ezekkel a hatalmas szerkezetekkel?

Olyan időket élünk, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem jó ideje napirenden van, még nem tudjuk biztosan, hogy túl vagyunk-e az olajcsúcson, aggódunk a környezetünkért – és

mindeközben az óceánban található leállt fúrótornyok száma egyre nő. Eltávolításuk a vízből hihetetlenül drága és munkaigényes, rozsdásodásuk és romlásuk környezeti kockázat is, ami súlyosan károsíthatja a tengeri ökoszisztémákat. De aggodalomra nincs ok – ezt a kérdést a természet szinte saját maga oldja meg, írja a BBC.

Meglepő lehet, de egyes fajok számára a tengeri fúrótornyok jobb élőhelyet nyújtanak, mint a természetes zátonyok.

Ezek a régi fúrótornyok ideális vázat biztosítanak a korallzátonyok számára, a halakkal és más vadvízi állattal teli offshore-fúrótornyok valójában a legbőségesebb tengeri élőhelyek a világon, amit ember valaha készíthetett. A magasodó oszlopok ugyanis tökéletes ívóhelyek apró hallárvák számára.

Az Egyesült Államokban csaknem 40 éves múltra tekint vissza a fúrótornyok zátonyokká történő átalakítása. Az Egyesült Államok Kongresszusa 1884-ben ismerte el először, hogy a mesterséges zátonyok valóban hasznosak, ezért arra ösztönözte az államokat, hogy dolgozzanak ki terveket a megszűnt fúrótornyok zátonyokká alakítására.

A Mexikói-öböl öt tengerparti államában – Alabamában, Floridában, Louisianában, Mississippiben és Texasban – már több mint 500 olaj- és gázplatformot alakítottak át mesterséges zátonnyá. Amikor az olajcégek befejezik a fúrást, választhatnak, hogy  eltávolítják a teljes emelvényt, vagy átalakíthatják azt zátonyra úgy, hogy csak a szerkezet felső részét szerelik le.

A zátonnyá alakítás vonzó alternatíva lett az olaj- és gázipari vállalatok számára, mivel lényegesen olcsóbb, mint a fúrótorony teljes eltávolítása. Az ötlet becslések szerint évente több millió dollárt spórol meg a szektornak, ami mindenki számára előnyös. A vállalatok a leszerelésen megspórolt összeg felét az állam mesterséges zátony programjára fordítják, a platformok fenntartására, a tengeri védelemre és az oktatásra.

Az már a tengeri tudósok feladata, hogy ezt a természetvédelmi sikert a világ más részein is megismételjék. 2014-ben alapították a kaliforniai székhelyű Blue Latitudes szervezetet, hogy felhívják a figyelmet a fúrótornyok előnyeire, és rábírják az olajvállalatokat és a kormányokat, hogy jelöljék ki ezeket állandó zátonyoknak.

"Megpróbáljuk elmagyarázni a nagyközönségnek, hogy a természetvédelem nem csak a bálnák megmentését jelenti" – nyilatkozta az egyik szakértő. "Többféle módon is megközelíthetünk komplex ötleteket, például az ember által készített struktúrák újrafelhasználásával."

Az offshore-fúrótornyok számos módon biztosítják a vízi világ számára a biztonságos otthont: élelmiszerrel, ragadozók előli menedékkel és biztonságos táptalajjal látják el a tengeri élővilágot.

Kaliforniában már kifejezetten tilos az olaj- és gázplatformok körüli halászat.

A Kaliforniai Állami Egyetem egyik tengerbiológusa – aki 2008 óta követi a kaliforniai déli halállományokat – szerint egyértelmű bizonyíték van arra, hogy a halakat a peronok vonzzák.

Az egyik tanulmányuk során három, olajplatformon élő halakhoz rögzítettek érzékelőket mielőtt azokat egy 18 kilométerrel odébb lévő természetes zátonyra költöztették volna, és két éven keresztül figyelték mozgásukat. A halak egynegyede gyorsan visszatért otthoni olajplatformjára, míg a többiek a nem-tenyészidőszakban vándoroltak vissza, ennek egyik oka a fúrótornyok magasságában keresendő. A platform ugyanis egyfajta csúcsként működik, és lehetővé teszi a halaknak, hogy érésükkor mélyebb vízbe kerüljenek, anélkül, hogy el kellene hagyniuk élőhelyüket. A sekélyebb zátonyokban élő halak csak akkor hagyják el élőhelyüket, amikor már teljesen megnőttek és a nyílt tengerre merészkednek.

Számos tudós kéri a kaliforniai platformok mesterséges zátonyként való megőrzését, tekintettel az általuk üzemeltetett bőséges ökoszisztémákra.

A Blue Latitudes Sparks szerint ez egy olyan kihívás, amely meggyőzheti a kaliforniai embereket az óceánban lévő fúrótornyok megőrzéséről. Kalifornia az Egyesült Államok legambiciózusabb éghajlati célokkal rendelkező állama: 2030-ra az 1990-es szinthez képest 40% -kal kívánja csökkenteni a kibocsátást, és törvényt fogadott el, amely szerint 2045-re az összes villamos energiának szén-dioxid-mentes forrásból kell származnia.

A kaliforniai emberek nem igazán rajonganak a tengeri fúrótornyokért, érthető módon jobban szeretik, ha tengerpartjuk és kilátásuk zavartalan és mentes ezektől a szerkezetekből.

De a Blue Latitudes szerint a zátonyokhoz való fúrótornyok célja nem a szennyezők jutalmazása és az olajipar fellendítése, hanem az értékes tengeri élőhelyek védelme azáltal, hogy alternatívát kínál a platform teljes eltávolításához.

Ha ledöntenék Kalifornia platformjait, az huszonhét, hatalmas tengeri ökoszisztéma elvesztését eredményezné. Néhány itt lévő fúrótorony magasabb, mint az Eiffel-torony – a Santa Barbara-csatorna Harmony platformja például 365 m. A kaliforniai platformok egyébként a legnagyobbak és a legmélyebbek a világon.

 

Fotó: pixabay

 

 

  NRGreport
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2024 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.