A Dél-Afrikában született, de amerikai állampolgárként Los Angelesben élő Patrick Soon-Shiong vagyonát jelenleg 7,6 milliárd dollárra becsülik. Az orvos végzettségű vállalkozó azzal szerezte az első millióit, hogy gyógyszerfejlesztő vállalkozásait sikerült nagyra növesztenie, majd jó pénzért eladnia. Legújabb terve a g4.24.hu szerint, a New York Times cikke alapján az, hogy nyugdíjba küldi a lítium-ion technológiát, ami azért elég meredek elképzelés, mert manapság szinte minden hordozható elektromos szerkezet akkumulátora erre épül, és az elektromos mobilitás legfontosabb jövőbeni alkalmazásának tűnik.

A lítium-ionos megoldás azért terjedt el, mert olyan fizikai-kémiai tulajdonságokkal bír, amelyek egykönnyen nem verhetők. A lítium mérete és tömege is kicsi, viszont elektrokémiai potenciálja nagy, ami praktikusan azt jelenti, hogy már viszonylag kis méretben és tömegben is nagy elektromos kapacitást tud leadni, és ez nagyon előnyös tulajdonság a legkülönfélébb eszközök áramellátásához.

Van azonban néhány nem elhanyagolható problémája is ennek a technológiának. A Földön a racionálisan kitermelhető lítium elég egyenlőtlenül oszlik el, főleg Dél-Amerikában találhatók nagyobb készletek, a mai akkumulátorokba ráadásul olyan ritka fémeket is kell tenni, amelyekhez még korlátosabb a hozzáférés, és ez viszonylag drágává teszi a gyártást. Másrészt a lítium-ionos akkumulátorok bizonyos körülmények között hajlamosak a túlzott melegedésre, a begyulladásra.

Soon-Shiong cége, a NantEnergy most előállt az első olyan cink-levegő akkumulátorral, amely szerintük képes lehet a tömegtermelésre és a széles körű ipari használatra. A cink-levegő megoldásban fizikai-kémiai értelemben sok újdonság nincs, régóta ismert technológia, használják is világszerte bizonyos alkalmazásokhoz, eddig azonban komolyabban mégsem sikerült senkinek megtámadni vele a lítium-ion piacát.

Egy cink-levegő technológiás elektrokémiai cellában elméletileg 1,65 volt feszültséget lehet elérni, a gyakorlatban azonban 1,4 voltnál eddig senkinek sem sikerült többet kinyernie. Összehasonlításul: egy mai lítium-ionos, méretre és tömegre is kisebb cella képes 3 voltot előállítani.

Mégis, a cinkkel azért éri meg komolyabban foglalkozni, mert sokkal könnyebben hozzáférhető, és sokkal nagyobb mennyiségben bányászható, mint a lítium. A cink-levegő párosítás azért is lehet kihívója a lítiumnak, mert amint a neve is mutatja, csak a levegő oxigénjét használja, amikor áramot termelnek vele. Ez azt jelenti, hogy nem kell reaktánst fejleszteni a cellához, elég azt egyszerűen csak érintkeztetni a környezetével, ami egyszerűsíti a gyártást.

Az alábbi animáció a cella működését mutatja, a bal oldalon látható, ahogy belép a levegő oxigénje, az elektromos áram pedig a jobb oldali szürke sávban keletkezik (forrás: Wikipedia).

A dolog érdekessége azonban nem is a technológia, hanem az üzleti modell újdonsága. A NantEnergy ugyanis azt állítja, hogy az akkumulátoraiban egy kilowattóra teljesítményt 100 dollárból képes kihozni, és ehhez több mint 100 szabadalmi bejegyzést elérő fejlesztések során jutott el. Ezzel szemben a lítium-ion akkumulátorok kilowattóránkénti előállítási költsége jelenleg 300-400 dollár között van.

Az ígéret tehát az, hogy olyan akkumulátorok készülhetnek, amelyek kicsit ugyan nagyobbak, mint a jelenlegiek, de sokkal olcsóbbak és biztonságosabbak lesznek.

A piac mérete már jelenleg is évi 50 milliárd dollár, de az elektromos mobilitás és az otthoni energiatárolás terjedésének köszönhetően nagy felfutás előtt áll.