Honnan tudják, hogy kell megszervezni egy több ezer fős demonstrációt?
Feig Emma: Mi is tanuljuk még a mozgósítást. Tapasztalatlanok vagyunk, de így is ez Magyarország eddigi legnagyobb klímatüntetése, és ez szerintem hatalmas eredmény.
Pribéli Levente: Sokat tanultunk a saját hibáinkból, hogyan érdemes hirdetni egy ilyen eseményt, milyen programokkal lehet bevonni embereket. Sok segítséget kaptunk olyanoktól, akik tapasztaltabbak ebben, akár mozgósításban, akár a környezetvédelmi témákban.
Soros-szervezetektől?
P.L.: Nem, ez egy teljesen alulról jövő kezdeményezés, de sokan segítenek nekünk önzetlenül. Most például ingyen kapjuk a hangosítást a tüntetésre egy bolttól, mert nekik is nagyon fontos ez az ügy. Hazai klímakutatók és ökológusok is adtak szakmai segítséget, és kaptunk médiatréninget, meg színészek is segítenek a mozgalom népszerűsítésében. Igazából az egész probléma kezelésében is hasonló összefogásra lenne szükség, hogy elinduljon a közös gondolkodás és cselekvés.
Gyakori vád, hogy ez politikai pedofília, a gyerekek csak előretolt arcok, Greta Thunberg csak egy marketingjelenség, akit bábként irányítanak a háttérből.
P.L.: Ez csak a figyelem elterelése arról, hogy mekkora a probléma. Inkább kitalálnak valami háttérhatalmat, csak ne kelljen a valósággal foglalkozni. Pedig az üzenet annyira egyértelmű: a fiatalok azért küzdenek, hogy legyen jövőjük, és ne pusztítsuk a környezetet. Nem állnak mögöttünk mások.
"A mi tüntetéseinken is találkozni szinte kisgyerekekkel, akikről az ember nem is gondolná, hogy mennyire képben vannak, és mennyire aggódnak a jövőért. Ez egy valós jelenség, nem kell a szájukba adni a szavakat."
F.E.: Mindenkinek az az érdeke, hogy megállítsuk ezt a folyamatot, és túléljünk. Ezért is nagyon szomorú, ha elkezdenek beskatulyázni különféle érdekcsoportokba.
Mit gondolnak az „OK boomer” jelenségről?
P.L.: Nem az a lényeg, hogy hol húzódik egy szakadék generációk vagy akár nézetek között. Vegyük észre a közös értékeket: hogy a fiataloknak szükségük van egy jövőre, hogy nem normális, hogy más embereket és a természetet kizsákmányoljuk, és ezzel súlyos válsághelyzetbe sodorjuk magunkat. Ezek olyan pontok, amikkel nehéz nem egyetérteni. Látjuk, hogy eltűnnek a méhek, ehhez nem kell semmilyen kutatói háttér, hogy megértsük, hogy ha hiányzik, ami beporozza az élelmiszerünket, az probléma. Ha továbbra is szétszakadva akarunk egymásnak ellent mondani, annak nagyon-nagyon rossz vége lesz.
Fotó: Németh Sz. Péter / Index
Otthon, a családon belül volt ebből nemzedéki problémájuk?
F.E.: Mi az anyukámmal egyszerre kezdtünk változtatni az életmódunkon, csomagolásmentesen vásárolunk, kevesebb húst és tejterméket eszünk, azóta én vegán is lettem. A nagyszülőkkel már kicsit nehezebb, a nagymamám elsőre rávágja, hogy hülyeség, de amikor nem vagyok ott, másoknak mesél, és győzködi őket, hogy ne vásároljanak műanyagot. Mindenkivel máshogy kell erről kommunikálni. Abszolút megértem, hogy annak, aki a második világháború utáni szegénységben született, nagy dolog, hogy egész olcsón lehet banánt meg kivit vásárolni a boltban.
Minek köszönhető ez a generációs törés, miért nyitottabbak a klímaügyre a fiatalok?
P.L.: Az idősebbek sokszor kicsit szkeptikusak abban, hogy mennyire súlyos a helyzet, mert ilyen változást korábban nem éltek át, ők egy sokkal állandóbb világba születtek bele.
Korábban arról volt szó, hogy talán majd az unokák életében, de ez most hirtelen jelenidejűvé vált. Most kell eldöntened, hogy merre tanulsz tovább, hogy tervezz-e családot, hogyan tervezd meg a jövődet. Az alapérzés, hogy minden bizonytalanná vált, és a világ nagyon rossz irányba tart.
Divatbetegség a klímaszorongás? Hogy kezelik ezt a hétköznapokban?
P.L.: Hosszú folyamat volt, amíg szembenéztem azzal, hogy ehhez az egészhez nekem is közöm van, az én életmódom is hozzájárul a problémához. Most nem veszek semmit, ami másik kontinensről származik, háztájit fogyasztok, és nem repülök – fura, hogy már ez is vállalásnak számít, hiszen a repülés alapvetően luxus. Fájdalmas a saját szememmel látnom a pusztulást, hogy tűnnek el fajok Magyarországról is. De hogy aktívan részt veszünk a cselekvésben, ez egy nagyon felszabadító érzés. Nagyon sok időt elvisz persze, de biológia szakos hallgatóként azért ez szakmába is vág.
F.E.: Én úgy mentem orvosira, hogy szülész-nőgyógyász szeretnék lenni. Lenyűgözött a reprodukció csodája, és most nagyon szomorú belegondolnom abba, hogy esetleg nem lesz gyerekem, mert nem egy ilyen világban szeretném felnevelni. De a szorongás semmin nem segít, inkább átfordítom cselekvésbe. Greta ezért is inspirált nagyon sokakat. Én igazából nagyon sajnálom őt, mert neki is inkább a gyerekkorát kellene élnie, de amikor egy 16 éves kislány beszél a klíma- és ökológiai válságról, az jobban felkelti az érdeklődést, mint amikor egy szakembertől halljuk ugyanezt.
Fotó: Németh Sz. Péter / Index
Nem sok még a gretázásból? Hónapok óta az egész környezeti ügyet vele azonosítja a média.
P.L.: Az probléma, hogy nem arra figyelnek, amit mond, hanem hogy ő milyen és hogyan mondja. Pedig ez az egész ügy nem a magányos hősökre vár. Ez egy társadalmi ügy, amivel csak összefogva lehet kezdeni valamit.
F.E.: A személy helyett magunkba kell nézni, megvizsgálni, hogy mit tudunk változtatni a saját életmódunkon, de közben rendszerszintű változásokat kell követelni, mert egyszerűen nincs időnk arra, hogy csak személyes példamutatással megváltoztassuk a környezetünket.
Inkább tanuljatok sztrájk helyett, mondják, ne szóljatok bele a nagyok dolgába.
P.L.: Rengetegen mondják, hogy inkább tanuljunk, de közben azt látjuk, hogy rengeteg tudás felhalmozódott erről a témáról, még sincs alkalmazva, a képzett emberek nincsenek meghallgatva.
A másik, politikai vád, hogy a zöld csak a kommunisták trendi álruhája.
P.L.: A kommunizmusban is olyan brutális mértékű volt a természetpusztítás, hogy egy ilyen rendszer fel sem merülhet alternatívaként. Nagyon elszomorítónak tartjuk, hogy egy ilyen beskatulyázás folyik ebben az ügyben, amiben közös pont lenne, hogy megoldást találjunk.
F.E.: Szemléletváltást szeretnénk, amiben nem az a cél, hogy minél több telefonom vagy ruhám legyen. Ismerjük fel, hogy sokkal kevesebb elég ahhoz, hogy az ember boldog legyen.
Antikapitalistának tartják magukat?
P.L.: Nem könnyű megmondani, hogy mi is a kapitalizmus, a Fridays For Future-nek ebben a témában nincs közös álláspontja. Személy szerint én a kapitalizmus jelenlegi formáját mindenesetre megkérdőjelezem, és szeretném, ha elkezdenénk további lehetőségekben gondolkodni.
"Ha a kapitalizmus egy kizárólag profitmaximalizálásra és gazdasági növekedésre épülő modell, akkor azt gondolom, hogy az soha nem fog zölden működni – mert nem ez a célja. Egy olyan rendszer, aminek az egyedüli célja a gazdasági növekedés és a profit, nem működőképes. Egy olyan társadalmi-gazdasági rendszert szeretnénk létrehozni, amiben az emberi jóllét és a természet megőrzése alapvető."
De mit akarnak a mostani fogyasztói társadalom helyett?
F.E.: Mi egy problémára hívjuk fel a figyelmet, és a probléma megoldása felé úgy juthatunk el, ha elkezdünk a problémáról beszélni. Erre nem biztos, hogy az a jó válasz, hogy rögtön kész megoldásokat követelnek azok, akik még csak nem is beszélnek a problémáról.
Fotó: Németh Sz. Péter / Index
Elképzelhetőnek tartják ezt a fajta átalakulást anélkül, hogy nagyon sok mindenről le kellene mondanunk a jelenlegi életmódunkból?
P.L.: Fordítsuk ezt meg. Ezeknek a többségéről előbb-utóbb úgyis le kell mondanunk, mert a környezeti válság annyira súlyos lesz. Most még megvan a lehetőségünk, hogy ha tudatosan lemondok az avokádóról, és inkább helyi dolgot választok, az hosszabb távon jobb lesz nekem. Ezeket én nem is lemondásként élem meg, kifejezetten felszabadító, hogy másképp is lehet élni, és nem ezekre van szükség a jólléthez.
Mivel lehet tömegeket meggyőzni arról, hogy most mondjanak le valamiről, amikor még megkaphatnák azt?
F.E.: Nem lehet nagy tömegnek megmondani, hogy itt van előtted az avokádó, de légy szíves ne fogyaszd, ebben nem hiszek. Kis körben tudom befolyásolni a környezetemet, tapasztalom is, hogy barátaim elkezdenek helyit vásárolni, vászontáskát használnak műanyag helyett, de arra nincs idő, hogy ezt nagyban megcsináljuk. Ehhez szerintem szabályozások kellenek, egyszerűen be kellene tiltani, hogy ilyen távon utaztassák a zöldségeket és gyümölcsöket.
Tiltás?
P.L.: Pont a tiltásoknál nagyon fontos mérlegelni, hogy mekkora a társadalmi támogatottság. Ezért is fontos ez a mozgalom, mert két irányba szól: egyfelől a politikusok felelősségét hangsúlyozza, másfelől a társadalom figyelmét akarja felkelteni, hogy ez így nem jó.
"Nagyon fontos ennek a felismerése, hogy ez így nincsen tovább, ez így nem működik. Vagy változtatunk rajta önszántunkból, vagy össze fog omlani hamarosan."
Alapvető értékrendváltásról beszélnek, de ez inkább hangzik térítésnek, mint politikai reformnak.
P.L.: Senkinek nem akarom megmondani, hogy mit gondoljon, de azt szeretném, ha mindenki elkezdene kritikusan gondolkodni. Az értékváltás azért fontos, hogy ez a rendszer hosszú távon, fenntarthatóan is működjön. De sok mindent már holnap meg lehetne csinálni szakpolitikai reformokkal.
Például mit?
P.L.: Itt van az erdőtörvény, ami nemrég elég rossz irányba változott. A hazai erdők alig néhány százaléka van úgy kezelve, hogy az hosszú távon fenntartható biodiverzitás és a klíma szempontjából. Nagyon szép, hogy ültetünk fákat, de ha közben elpusztítjuk a pótolhatatlan régieket, akkor nem javítunk a helyzeten. Mindezt akkor, amikor egyre nagyobb szükségünk van a természetre. A vízgazdálkodás, mezőgazdaság átalakítása is jelentős részben politikai döntéseken múlik, de rengeteg konkrét javaslatot fogalmaztak már meg szakértők.
Fotó: Németh Sz. Péter / Index
Mit kellene még véleményük szerint gyorsan tenni?
P.L.: Fontos, hogy segítsük a megújuló energia terjedését, de nem az a cél, hogy eszetlenül engedjük a megújulókat. Korlátozni kellene a zöldmezős beruházásokat, mondjuk szántóföld, erdő helyére ne lehessen napelemparkot építeni, inkább az épített környezetbe kerüljenek.
F.E.: Jelenleg nincs környezetvédelmi minisztérium sem Magyarországon, ezzel is lehetne kezdeni. De a a legfontosabb követelésünk a politikusok felé, hogy hirdessék ki az ökológiai és klímavészhelyzetet. Ismerjék be, hogy azonnali cselekvésre van szükség, és kezeljék a helyzetet krízisként, mert az.
Ennek mi a gyakorlati jelentősége?
P.L.: Ha ezt kimondják, egyszerűen nem lehet olyan döntéseket hozni, ami ezzel totálisan szembemegy, nem lehet például megvétózni az EU-s klímacélokat, mint azt most Magyarország tette. A kihirdetés után az éghajlati és környezeti hatást minden kérdésnél prioritásként kell kezelni. Kommunikációs szempontból is fontos, de az is lényeges, hogy milyen cselekvési terveket hoznak ezután, milyen szakértőket vonnak be, és mi a nyilvános vita lehetősége.
Mi az üzenet, miért menjenek ki pénteken fiatalok és gyerekek, miért engedjék el őket a szüleik vagy a tanáraik?
F.E.: Senki nem fogja a jövőnket megmenteni, nekünk magunknak kell cselekedni.
P.L.: Fel kell mutatnunk azt a társadalmi igényt, hogy a klímakérdéssel többet kellene foglalkozni. Ez egy igazi segélykiáltás a fiatalok részéről, hogy itt vagyunk, és nagy esély van rá, hogy hamarosan nem leszünk itt, ha a dolgok így folytatódnak.
(Borítókép: Németh Sz. Péter / Index)
NRGreport
