Alig néhány napja, hogy megjelent a Bankwatch jelentése az EU délkeleti határán zajló – illetve: egyáltalán nem jó irányba változó – károsanyag-kibocsátási folyamatokról. Ahogyan azt a Napi.hu is megírta Szerbia, Montenegró, Koszovó, de még Horvátország is nagyrészt fütyült arra, hogy 15 éve megígérte: drasztikusan visszafogja magát.
Büszke ugyan nem lehet rá, de Szerbia egyedül is képest volt megugrani kén-dioxidból az egész régióra meghatározott kibocsátási plafont, és a térségben működik továbbra is Európa 16 erőmű legszennyezőbb ipari infrastrukturája. Főként a Gacko II erőmű miatt nem sokkal jobb a helyzet Bosznia-Hervegovinában, a Rovinari erőmű miatt Romániában, és a Plomini szénerőmű miatt Horvátországban sem. Ezekkel szemben egyelőre csak nem azonos súlycsoportban említhetők példák; az albán úszó napelemes erőműről és szerbiai megújuló energiás törekvésekről mi is beszálmotunk.
Egy újabb kis reménysugár – vagy ha úgy tetszik: fény az alagút végén – a frissen bejelentett koszovói projekt. Ilyenből egyrészt sürgősen, jó néhányra szükség volna a térségben, másrészt viszont: ha jól sikerül, bizonyíthatóvá válik, hogy az évtizedek óta barnaszénre épülő balkáni energiarendszerek helyett, itt is a zöldenergiás beruházóknak van leginkább keresnivalója.
Bajgora – az első dominó
A projekt, mely az alig ezer lelket számláló koszovói falu, Bajgora mellett indul el 105 megawatt (MW) szélerőműpark építésről szól. A Kopaonik hegység déli részén, az 1789 méteres Oshtro Koplje csúcs közelében lévő település mellé az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és néhány más pénzintézet finanszírozásában azt bizonyítják, hogy a villamosenergia-termelésében nagyrészt a szénre támaszkodó orsázgban is megváltoztathatók a dolgok. Az egyik neves, megújuló energiás projektekre és történetere szakosodott portál közlése szerint Koszovó hamarosan szintet lép, és tényleg megismerheti a tiszta energiatermelés világát.
Koszovói energiamix
A Bankwatch jelentése szerint mintegy 1,8 millió lakosú Koszovó villamosenergia-termelése gyakorlatilag két kiöregedő barnaszén-erőműre támaszkodik, a két erőmű tényleges termelőkapacitása 915 MW körül van, de az egyiket valójában már be kellett zárni 2017-ben végére kellett bezárni. Évekkel ezelőtt tervben volt egy 2 GW termelőerejű új szénerőmű építése is, de ez – befektetői érdeklődés hiányában – jelenleg legfeljebb 500 MW méretűként bukkan fel néha – és már csak papíron. Az oszágban nincs olaj- vagy földgázkitermelése, nincs éremi gázimport-infrastruktúra, és bár 2015-ben a koszovói villamos energia termelésnek 2 százaléka a vízenergiából származott, az egyáltalán nem bőséges vízkészlet ebbe az irányba nem tud menekülő utat biztosítani. A napenergia és a szél hasznosításában viszont van lehetőség.
Az ország legnagyobb szélerőműparkja lesz a Bajgora-i, ennek a beruházásnak mintegy felét, összesen 58 millió eurót (kölcsönként) az EBRD állt, a többi pénzt az Erste Group Bank és az NLB Bank fogja biztosítani (némi német közbenjárásra: mindkét pénzintézet részesül az Euler Hermes exporthitel-ügynökség nyújtotta fedezetből).
Lesz 400 is
A beruházást három év alatt hozták tető alá; ennek részeként a koszovói jogalkotásban is komoly reformokra volt szükség. Amikor a szélerőművet rákötik a hálózatra, Koszovóban a beépített szélerőművi kapacitását meghaladja majd a 200 MW-ot. Az ország energetikai terveiben az szerepel, hogy ezt a szintet 2026-ra 400 MW-ra tornásszák fel. Az EBRD megjelenése olyan értelemben is jótékony hatású, hogy a Bajgorai projekt tulajdonosa, a Sowi Kosovo LLC máris azon dolgozik, hogy újabb platformot telepíthessen és működtessen Mitrovica község közelébe.
"A projekt sikere tiszteletet parancsoló, és ebből a sikerből minden résztvevő kiveszi a részét" – mondta Harry Boyd-Carpenter, az EBRD energiaügyi EMEA igazgatója. Külön is elismerően szólt a koszovói hatóságok hozzáállásáról, "akik olyan szerződéses keretet teremtettek, amely kiváló minőségű nemzetközi befektetőket és hitelezőket vonzhat be".
El lehet azon időzni, hogy a 105 MW Koszovóban (ahol mintegy 1 GW effektív villamosenergia termelőkapacitásra van szükség) mennyit is jelentene arányosan, Magyarországon (ahol júliusban több mint 6,6 GW volt az aktuális fogyasztási csúcs), de az ilyen összehasonlításoknak nincs túl sok értelme. Azért se, mert Magyarországon – ahol a régióban elsőként engedélyezték szélerőművek létesítését 2006-ban – 2010 óta nem épült ilyen termelőegység. Korábban részletesen is megírtuk, hogy e tekintetben is teljesen leszakadtunk Európáról. Sőt: miután a jelenlegi jogszabályi környezet gyakorlatilag megtiltja szélturbinák építését Magyarországon, a frissen elkészült, 2030-ig szóló kormányzati energiatervekben már az szerepel, hogy a jelenleg termelő 329 MW is megszűnik, a technológia – egyedüliként az EU-ban – kivezetésre kerül.
Itt a Green Deal
A napokban Brüsszelben bemutatták az ún. Zöld Megállapodás tervezetét. E tervezet lényege, hogy legyen egy olyan ütemterv, ami az EU gazdaságát úgy teszi fenntarthatóvá, hogy az éghajlati és környezeti kihívásokra is választ ad. Magyarán: 2050-re Európa klímasemleges kíván lenni, ennek érdekében készült az a stratégia, amely az ehhez szükséges beruházásokat és a rendelkezésre álló finanszírozási eszközöket pontosan rögzíti.
"Az európai zöld megállapodás a gazdaság összes ágazatát lefedi, de mindenekelőtt a közlekedést, az energiaágazatot, a mezőgazdaságot, az építőipart, az iparágak közül pedig az acélgyártást, a cementgyártást, az infokommunikációs technológiákat, a textilgyártást és a vegyipart." – áll az Európai Bizottság kiadott közleményében.
NRGreport
