Forrás: Masfelfok.hu
Az ábrán minden egyes csík egy évet képvisel időszámításunk kezdetétől 2019-ig. A kék árnyalatok a referencia időszak globális átlaghőmérsékleténél hűvösebb éveket, a piros árnyalatok pedig a melegebb éveket mutatják. Referenciául az 1850–1900 közötti időszak globális hőmérsékleti átlaga szolgál, ami az éghajlattudományban „az iparosodás előtti” átlaghőmérséklet szokásos reprezentálása. Jól látszik, hogy a legutolsó 50 év egyre vörösödő csíkjai élesen elütnek az elmúlt 2000 év menetétől, melynek során csak néha-néha bukkantak fel az átlagosnál melegebb évek, amik az éghajlat természetes ingadozásának köszönhetőek.
Az ipari forradalom óta az emberi tevékenységek – elsősorban fosszilis tüzelőanyagok égetése által – rendkívüli mennyiségű üvegházhatású gázt juttattak a légkörbe, ami a globális felszínközeli átlaghőmérséklet megközelítőleg 1–1,2 Celsius fokos emelkedéséhez vezetett mára. Mivel a kibocsátások azóta is rendületlenül folytatódnak, a globális felmelegedést okozó fő üvegházhatású gáz, a szén-dioxid légköri koncentrációja új rekordot ért el 2020 februárjában: 416,08 ppm. Ehhez hasonló szén-dioxid szintet nem tapasztalt a Föld az elmúlt 3-5 millió évben (az emberiség pedig soha!). Ilyen szén-dioxid koncentráció mellett akkoriban 2-3 °C-kal magasabb volt a globális felszínközeli átlaghőmérséklet és 10-20 méterrel magasabb a tengerszint.
A második évezred végén egyre vörösödő klímacsíkok azt is tanúsítják, hogy az utóbbi évtizedekben egyre fokozódik a melegedés üteme, és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) adatai szerint az elmúlt 10 év volt a legforróbb évtized a mérések kezdete óta. Az éghajlati rendszer elemeiben (mint például a légkör és az óceán) felhalmozódó hő pedig egyre kiszámíthatatlanabbá teszi az éghajlatot, például a szélsőséges időjárási események intenzívebbé és gyakoribbá válnak – folytatja a masfelfok.hu. További tudnivalók és érdekességek itt, Lehoczky Annamária, éghajlatkutató tollából.
NRGreport
