Széchenyi-díjas energetikus, gépész- és villamosmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt.

1934-ben született Pestszenterzsébeten. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán folytatta, ahol 1957-ben mérnökdiplomát, majd 1962-ben villamosmérnöki diplomát szerzett.

Szakmai pályafutását a Csepeli Erőműnél kezdte, majd egy évvel később az Erőmű-tröszthöz, a Magyar Villamos Művek Zrt. elődjéhez került, ahol műszaki munkatársi beosztásban dolgozott.

Tudományos tevékenységét 1970-ben kezdte, ekkor nevezték ki a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet igazgatóhelyettesévé, amely megbízatást 22 éven át töltötte be. 1987-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, a rendes tagságot pedig 1998-ban nyerte el. 1990-ben egyetemi tanári kinevezést kapott a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának energetika tanszékén, 2004-től professor emeritus volt.

Szavazati jogú tagja volt az MTA Energetikai Tudományos Bizottságának, illetve Áramlás- és Hőtechnikai Bizottságának, az Energia Világkonferencia magyar nemzeti bizottságának elnöke, a Combustion Institute és a World Energy Council Board tagja volt, valamint szerkesztőbizottsági tagságot töltött be a Combustion Electronical Review című szaklapban.

Tudományos tevékenységének fő iránya az energetika és a tüzeléstechnika volt, de a 2000-es évek második felétől a globális felmelegedés energetikai problémáit is kutatta. Több előadást tartott a klímaváltozás energetikai összefüggéseiről, amelyekben elsősorban a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló tervek irreális voltát emelte ki. Dr. Reményi Károly pályafutása során tizenkét szabadalmat jegyzett be, ezek közül a legfontosabb a kollégáival kidolgozott hibrid-fluidizációs tüzelési rendszer volt, amellyel több magyarországi hőerőmű korszerűsítéséhez járult hozzá. Másik jelentős találmánya egy új elven működő szénőrlő malom volt.

Több mint 280 angol és magyar nyelvű publikációt jegyzett szerzőként vagy társszerzőként. Tudományos teljesítményét 1975-ben Segner Hungarus-díjjal, 1985-ben Kiváló Feltaláló Aranyéremmel, 1996-ban Genius ’96-díjjal, 1997-ben pedig Széchenyi-díjjal jutalmazták. 2026. május 22-én, életének 93. évében elhunyt.