Az egyiptomi partok közelében talált hatalmas Zohr-gázmező nemcsak a piaci viszonyokra, de a térség országainak politikai kapcsolataira is hatást gyakorol. A gáz segítségével olyan politikai kapcsolatok alakulhatnak, amikre korábban szinte alig volt példa és a Zohr végső soron a térség stabilizálódását is elősegítheti.

A Földközi-tenger keleti medencéjében az elmúlt években talált szénhidrogén lelőhelyek csendben átrendezték a part menti országok, Egyiptom, Izrael, Ciprus, Törökország és Görögország gázpiaci erőviszonyait. A nagy kérdés most az, hogy miként hat a piaci versenyre és a politikai viszonyokra az Egyiptom közelében nemrégiben talált óriási gázmező, a Zohr – írja elemzésében az Oilprice.com.

A 2009-ben és 2010-ben az izraeli felségvizeken talált Tamar és Leviathan mezőkkel Izrael jó időre bebiztosította energiabiztonságát, de politikai viták miatt az export egyelőre nem indulhatott meg erről a területről. Egy évvel később Ciprus közelében feltárták az Aphrodite-mezőt, ami bár kisebb az előbb említetteknél, a főként szolgáltatási szektorra és turizmusra épülő ciprusi gazdaságnak így is óriási lökést ad. Egészen a közelmúltig Izrael és Ciprus terveiben az szerepelt, hogy az új mezőkről kitermelt gázt Egyiptomba is szállítanák majd.

Az Eni által nemrég feltárt Zohr mező és az itt lévő kitermelhető gázmennyiség azt jelenti, hogy összedőlhetnek az egyiptomi gázexportról szóló ciprusi és izraeli tervek. A Zohr a valaha talált legnagyobb gázlelőhely a Földközi-tenger térségében, becslések szerint 850 milliárd köbméteres készlettel rendelkezik, ami bőségesen fedezné Egyiptom gázfogyasztását, és exportra is maradna.

A 2011-es egyiptomi zavargások előtt az ország nettó gázexportőrnek számított, és többek között Izraelnek is szállított földgázt. Az elmúlt években ugyanakkor importra szorult, köszönhetően a megnövekedett fogyasztásnak és ezzel párhuzamosan a kitermelés leállásának. A Zohr-mező ezért nemcsak az ország gázfogyasztását oldja meg, hanem Egyiptomot a gázpiac régió meghatározó piaci szereplőjévé emeli.  

Szinte kötelező együttműködés

A hatalmas gázfelfedezések együttműködésre kényszerítették az érintett országokat: többoldalú megállapodások születtek Izrael-Ciprus-Görögország, Egyiptom-Izrael-Ciprus és Ciprus-Görögország-Egyiptom viszonylatában, amelyek a gázüzleten túl biztonsági kapcsolatokat, sőt közös tengeri hadgyakorlatokat is eredményeztek. 2014-ben Ciprus, Egyiptom és Görögország aláírta a Kairói Nyilatkozatot, amely energiaipari, biztonságpolitikai, turisztikai és gazdaságfejlesztési elemeket is tartalmaz.  

A mezőnyből némileg kilóg Törökország, akivel az említett államoknak nem épp a legjobb a jelenlegi viszonya. Az izraeli-török kapcsolatok 2010-ben a gázai flottilla megtámadásakor romlottak meg, Egyiptommal pedig a korábbi elnök, Murszi eltávolítása miatt vált hűvössé a viszony. Ezzel párhuzamosan Murszi eltávolítása ugyanakkor javított az izraeli-egyiptomi kapcsolatok állapotán, hiszen mindkét állam vezetése a radikális iszlám megfékezését tűzte ki célul.

A pillanatnyi kedvezőtlenebb geopolitikai helyzet ellenére Törökország is bejelentette igényét arra, hogy Ciprus és Izrael között egy, az európai piac felé irányuló gázszállítási központ legyen.

A gázszállítás is nagy üzlet

Az említett lelőhelyekkel Egyiptom, Ciprus és Izrael nettó gázexportőrökké válhatnak, míg a régió másik két országa, Törökország és Görögország a gázszállításokból profitálhat. A legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás az lenne, ha Ciprus és Izrael egy közvetlen gázvezetéket építene ki Törökországba, annak érdekében, hogy így elérjék az európai piacokat. A politikai helyzet ezt a tervet eddig megakadályozta , ugyanis a ciprusi konfliktus megoldása az egyik alapvető feltétele bármiféle beruházásnak, mivel az izraeli gázmezőkről induló vezetéknek mindenképpen ciprusi felségvizeken kell keresztülhaladnia.

A ciprusi új gázmezők feltárása akár a szigetország újraegyesítésében is egyfajta katalizátor lehet, amit a ciprusi görög és török politikai vezetők ígéretes tárgyalásai is sejtetnek. A gázvezeték megépülését segítheti az is, hogy Izrael is keresi a lehetőségeket a megromlott török kapcsolatok helyreállítására.

Erdogan török elnöknek nagy szüksége is lenne erre, hiszen a rendszeres belpolitikai viharok, a szíriai és főként a kurd területek bizonytalan helyzete állandó problémát jelentenek az ankarai vezetésnek. A szomszédokkal való javuló viszony és ezen keresztül az említett gázvezeték megépítése nemcsak azt jelentené Erdogan számára, hogy a régió meghatározó gázpiaci szereplője lehet, hanem azt is, hogy újabb jó pontot szerezne a hőn áhított európai integrációhoz.

Az izraeli-ciprusi-török gázvezeték mellett Ciprusnak egy másik opciója is lenne gázkészlete értékesítésére: egy úszó LNG-terminál, amellyel a világ szinte bármely pontjára értékesíteni tudná a kitermelt földgázt. A probléma ezzel a tervvel az, hogy az Aphordite-mező nem elég nagy a terminál megépítése gazdaságos üzemeltetéséhez, ráadásul a gazdaságos működéshez szükséges lenne az  izraeli Leviathan-mező bekapcsolása is a rendszerbe.

A Ciprussal való kapcsolatok szorosabbra húzása Izrael számára is megfelelő lenne arra az esetre, ha hosszú ideig nem sikerülne rendeznie viszonyát Egyiptommal, illetve ha a tervezett, Törökország felé vezető gázvezeték megvalósítása is késne. Egy ciprusi úszó LNG-terminál még akkor is megfontolandó megoldás lehet Izrael számára, ha annak versenyeznie kellene Egyiptom, kettő már meglévő ilyen üzemével.

Korábban felmerült egy víz alatti gázvezeték kiépítése is Izrael, Ciprus és Görögország részvételével. Egy ilyen vezeték Dél-Európát látná el földgázzal, de a nagy távolság és a pénzügyi akadályok miatt aligha valósul meg a terv.  Végül szintén egy elképzelhető megoldás lenne, ha Izrael és Ciprus az egyiptomi LNG-gyárakat használná fel arra, hogy saját kitermelésű földgázát exportálja a világpiacra.

A lap elemzése szerint a most feltárt óriási gázmező tehát nemcsak arra lehet jó, hogy az egyiptomi gazdaságot fellendítse, ezen keresztül pedig egy stabil Egyiptom megteremtésében segédkezzen, hanem gazdasági és politikai együttműködésre is késztetheti a régió államait.