Egy világszinten is unikális technológiából varázsol majd környezetbarát módon energiát a nemrég alapított Homatech Recycling Zrt. Interjúsorozatunkban először a licencértékesítő OT Industries – korábbi nevén Olajterv – Vagyonkezelő Zrt. – elnök vezérigazgatóját, Polony Istvánt kérdeztük. A második részben István Gáborral, a beruházó Homatech vezetőjével beszélgetünk.

Csak nemrég látott napvilágot a hír, hogy Homatech Recylcling Zrt. néven új hulladék-újrahasznosító társaság alakult, melynek egyik tulajdonosa a Csányi Sándor vállalatbirodalmához tartozó Bonitas 2002 Befektetési Zrt. – a részletekről azonban sokat eddig nem lehetett tudni. Mi a szerepe ebben a történetben az OT Industries Vagyonkezelő Zrt.-nek?

A tavalyi év folyamán teljesen új nemzetközi fókuszú stratégiát hirdettünk meg, amelynek keretében a célkitűzésünk az volt, hogy saját technológialicencekkel rendelkezzünk. Ez azt jelenti, hogy olyan megkülönböztető képesség kiépítését tűztük ki célul, vagy alapkutatások továbbfejlesztésével, illetve piacosításával, vagy már meglévő harmadik feles licencek továbbértékesítésével, amelyek egyedivé tesznek bennünket. Célunk, hogy egyre inkább magasabb értékhozzáadott projektmegvalósítási képességgel lépjünk fel a piacon. Egy banálisan egyszerű példával demonstrálva mindezt: ha teszem azt, egy pékség példájával élnék, a célkitűzésünk az, hogy ne csak szimpla kenyeret süssünk, hanem magvas, rozsos, biokenyeret készítsünk…

Hosszas keresés, kutatás, piacfelmérés folyamán találtunk rá a szlovák DRON Industries tulajdonában lévő Homatech –W TM technológiára, és olyan együttműködési megállapodást kötöttünk, melynek keretében egy bizonyítottan működő, de még prototípus-állapotban lévő technológiát karoltunk fel és kezdtünk a piacosításán dolgozni. Nekünk tehát alapvetően az a feladatunk és szerepünk ebben a történetben, hogy a következő szintre emeljünk egy olyan potenciállal bíró technológiát, amelyről belátható, hogy nagy hozzáadott értékkel bír. Ez jelent marketing, piaci értékesítési, tervezési és gyártási tevékenységet is, és bizonyos geográfiai körülmények között maradó üzemek tekintetében teljes körű megvalósítást, úgynevezett EPC (Engineering, Procurement, Construction – tervezés, beszerzés és kivitelezés), ill. fővállalkozói tevékenységet is.

Polony István  Fotó: Fényes Gábor

Finanszírozási tekintetben milyen szerepük van a projektben?

Nekünk projektmegvalósítási szerepünk van, EPC megállapodást tervezünk aláírni. A pénzügyi háttér tekintetében a közös kapocs a Bonitas 2002 Befektetési Zrt. – amely 31%-kos tulajdonosa az OT Industriesnek, és 67%-kos tulajdonosa a Homatech Recycling Zrt.-nek. A Homatech másik tulajdonosa a 33%-kos részt birtokló, Farkas László családi tulajdonában lévő DRON Industries. [A DRON Industriesről bővebben interjúsorozatunk második részében olvashat. – a szerk.]

Pontosan milyen technológiáról van szó?

Ez alapvetően egy alacsony hőmérsékletű kémiai hőbontásos eljárás, amely révén hulladék gumialapanyagból – amely lehet autógumi, autóipari gyártásközi hulladék vagy akár gumiabroncsgyárak selejtanyaga, tehát bármifajta olyan anyag, ami gumi volt és már nincs használatban, vagy gumi akart lenni, de nem került piacra, az eljárás során négy végterméket keletkeztet. Ezek: gáz, koksz, olaj és acél. Ismert összetevői tehát a gumiabroncsnak, az acél például a stabilitását adja. Az olaj, koksz és gáz pedig ennek a kémiai hőbontásos folyamatnak a során válik szét, és jelenik meg a folyamat végén, mint végtermék.

Milyen versenytársakkal kell számolni?

Magyarországon a technológia versenytársai az egyéb hulladék gumi hasznosító cégek, illetve ezeket alkalmazó technológiák. Ilyen jellemzően a gumidarálás, vagy gumiőrlemény készítés, amelyből például a műfüves-gumis focipályákat, gyermekjátszóterek burkolatát, illetve a Mol szabadalma révén gumibitumenes futófelületet lehet létrehozni. Az alapanyag újrafelhasználását illetően más és más megoldások léteznek, ebbe a sorba áll be a Homatech. Ez a technológia azonban abban különleges, hogy itt a hulladékból termék lesz. Ez egyben speciális jogi kategória is, melynek lényege, hogy részben biológiai eredetű végtermék áll elő, amely újrahasznosított státuszú és az európai uniós fenntarthatósági direktíváknak tökéletesen megfelel. Azt kell elképzelni tehát, hogy abból az olajból, amely ennek az eljárásnak a során létrejön, elektromos áramot lehet generálni. Mégpedig úgy, hogy az összes környezetvédelmi előírásnak maga a bontási eljárás is, és az áramtermelés is teljes mértékben megfelel. És ez ugyanúgy érvényes a kokszra is. A hulladékacél pedig nyilván újrahasznosítható kohókban. Személyes kedvencem az egészben az, hogy az eljárás során újratermelődő gáz a folyamatban visszaforgatásra kerül és eltartja magát az eljárást. Azt szoktam mondani, hogy egy PB-gázpalack kell az üzem beindításához, utána más külső energiára nincs szükség, mert az eljárás során termelődő gáz fenntartja működését.

Mennyire unikális folyamat, illetve technológia ez világviszonylatban?

Jelen ismereteink szerint, és elmondhatom, hogy rendkívül körültekintően jártunk el, ez teljesen unikális folyamat. Nagyon sokan próbálkoztak magával a hőbontásos eljárással, de a mi szabadalmunk abban egyedi a többihez képest, hogy hosszú távon, nagyon rövid leállási időkkel tud folyamatos üzemet produkálni, és mind a folyamat során, mind pedig azt követően a termékek felhasználása során az összes környezetvédelmi előírásoknak megfelel. Emellett nagyon alacsony az energiaigénye, aminek köszönhetően rendkívül környezetbarát módszer. Az üzem éves szinten 30 ezer tonna használt gumi, vagy gumihulladék feldolgozására képes, ez rendkívül jelentős mennyiség. Maga a technológia ötlet szinten ismert dolog, és régen lehet tudni, hogy gumiból hőbontással komponensek nyerhetők. A Homatech-W technológia azonban azt biztosítja, hogy ipari méretekben, nagy mennyiségben, folyamatos üzem mellett, alacsony energiaigénnyel és a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő módon bonyolítja ezt a folyamatot.

Elég nagy tehát a tervezett üzem kapacitása. Van elég felhasználható gumihulladék a piacon?

Piackutatásunk azt mutatja, hogy a jelenleg működő újrahasznosítók érdekszférájának megsértése nélkül kényelmesen biztosítható a kapacitás. Nem fogunk tehát a lábára lépni ezzel senkinek a piacon. Az alapanyag egy része használt gumiabroncs, a másik része pedig jellemzően autóipari gyártásközi gumihulladék lesz. Magyarország a gumigyártás tekintetében már most is komoly kapacitással bír európai uniós tekintetben és a most magvalósítás alatt álló indiai beruházás Gyöngyösön, az Apollo üzem egy jókora lökést ad még ehhez. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon még több gumi fog készülni, egyben még több selejt gumi keletezik, ami ugyancsaj növeli a hozzáférhető gumihulladékot. A már most itt lévő és folyamatosan fejlesztés alatt lévő autóipari kapacitások – Mercedes, Suzuki, Audi, Opel – egy olyan autóipari beszállítói kört erősítenek és fejlesztenek Magyarországon, mely ugyancsak folyamatosan produkálja ezt az alapanyagot. Alapanyagoldalról tehát nincsenek aggályaink…

Ha ez egy ennyire unikális dolog, akkor a tervek között szerepel a szabadalom, a know-how külpiaci értékesítése is?

Egyértelműen és az első pillanattól kezdve arról szólt a megállapodásunk a szabadalom tulajdonossal, hogy globális piacosítási, illetve szabadalom hasznosítási jogot szerezzünk meg. Ez azt jelenti, hogy az OT Industries ezt a technológiát bárhol a világon értékesítheti, ahol erre kereslet mutatkozik. Továbbá, a licenc értékesítésben, a hazaihoz hasonló hasznosító üzemek felépítésében, tervezésében, kulcsberendezések gyártásában is szerepet vállalhatunk. Ambícióink igen nagyok, és azt gondoljuk, hogy a technológia kelendő lesz a fejlett világban. Alapvetően azt lehet mondani, hogy a környezetvédelemre ténylegesen fókuszáló országok minősülnek célpiacnak. Azokban az országokban, ahol a használt gumit elássák vagy hegyekbe hordják, nem lesz erre befektetési potenciál, de a fejlett világban nem ez a trend. A nyugati országokban, Amerikában, Ausztráliában – sőt, Kínában is látjuk már az érdeklődés jeleit. Utóbbiban ugye nagyon komoly környezetvédelmi problémák vannak, így vélhetően komoly igény is jelentkezik. Megítélésünk szerint komoly piacokat fogunk tudni megcélozni.

Az EU egyik legfontosabb célkitűzése a környezetvédelem – uniós pénzt felhasználtak ehhez a beruházáshoz?

Ebben a projektben az a szép, hogy tökéletesen működik privát tőke felhasználásával – egy fillér uniós pénz nincs benne. Ámbár lehetne, persze nem feltétlenül azon a lokáción ahol ezt mi most megvalósítjuk, hiszen az EU-finanszírozásnak vannak támogatásintenzitási paraméterei, de amúgy a technológia abszolút támogatható és nagyon magasan van az EU preferencialistáján. Biztos vagyok benne, hogy a továbbiakban lesznek olyan projektek, melyeknél uniós finanszírozás is bevonható. Mi most azt szerettük volna egyrészt tesztelni, másrészt önmagunknak és a potenciális befektetőknek is bizonyítani, hogy ez egy olyan projekt, amely tisztán magántőkéből, pusztán üzleti alapon megáll, működik, fenntartható – ráadásul nagyon szép megtérülési mutatókkal is bír. Százhalombattán most egy referenciaüzem valósul meg. Célunk az vele, hogy a további értékesítési tevékenységünk alapja legyen. Ide el lehet majd hívni a potenciális befektetőt, és azt lehet neki mondani: nézd meg, itt a gumihegy, és itt az olaj – itt pedig a folyamat, amelynek az eredménye ez: nem dől belőle a fekete füst, itt vannak a tanúsítványok. Bizalomépítő és bizalomgerjesztő projektet hozunk létre.

Interjúsorozatunk második részében István Gáborral, a hazai beruházást megvalósító Homatech Recycling Zrt. vezérigazgatójával beszélgetünk.