Vállalatok

Miért nem bombázzák porrá az Iszlám Állam olajkútjait?

NRGreport | 2015.12.03. 11:05

Az Iszlám Állam elleni légitámadásoknak csak töredéke irányult a szervezet egyik legfőbb bevételi forrását jelentő olajkutak és berendezések ellen, aminek az Oilprice.com elemzése szerint az lehet az oka, hogy a szövetségesek így próbálják megőrizni a helyi lakosság és a terrorszervezet ellen harcoló csapatok számára is létfontosságú forrásokat a konfliktus utáni időkre.

A párizsi terrorakciók után megnőtt az Iszlám Állam szíriai célpontjai ellen végrehatjtott légitámadások száma. A légi akciók egyik célpontja a terrorszervezet olajipari infrastruktúrája, amely az Iszlám Állam bevételeinek nagy részét biztosítja. A parlamenti jóváhagyást követően felszálló brit vadászgépek is a szervezet egyik olajkitermelő létesítményére mérték első szíriai légicsapásukat csütörtökön: négy Tornado GR4 típusú harci repülőgép támadta meg a kelet-szíriai Omar olajmezőt.

A Financial Times néhány hete közölt feltáró riportja szerint az Iszlám Állam évente több mint félmilliárd dollár jövedelemre tesz szert az ellenőrzése alatt álló területeken kitermelt nyersolaj eladásából. A londoni gazdasági napilap helyi forrásokat és nyugati hírszerzési szakértőket idéző beszámolója szerint a terrorcsoport napi 34-40 ezer hordó közötti mennyiségben termel nyersolajat az általa elfoglalt térségekben, és ebből naponta 1,5 millió dollárnál is több bevétele származhat.

Az amerikai védelmi minisztérium adatainak felhasználásával az Oilprice.com ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy az olajkutak és finomítók elleni akciók nem élveznek elsődleges prioritást. A legtöbb légitámadást ugyanis parancsnoki központok és katonai létesítmények ellen hajtják végre, és a 16 075 olajipari célpont közül mostanáig összesen 260 ilyen létesítményt bombáztak és romboltak le a különböző nemzetiségű vadászgépek. A kérdés, hogy vajon miért nem támadnak több ilyen létesítményt, és mi lehet ennek az oka, ha egyszer az olaj jelenti az Iszlám Állam legfontosabb bevételi forrását? 

Hírszerzési adatok bizonyítják, hogy az Iszlám Állam csak kis mennyiségben finomítja az általa kitermelt nyersolajat, az olaj nagyobb részét nyers formában közvetlenül a kutaknál értékesítik, és tartálykocsikon szállítják a kívánt helyszínre. Az is tudható, hogy az olaj nagyobb része nem exportra megy, hanem helyi vásárlókhoz kerül, akik aztán gyakran továbbadják az akár épp az Iszlám Állam ellen harcoló felkelőkhöz, vagy az Asszad szíriai elnökhöz hű csapatokhoz is. Ezen az észak-szíriai belföldi piacon tehát monopolhelyzetben van az Iszlám Állam.  

Az Iszlám Állam bevételei természetesen nem csak az olajból származnak. Tavaly például az észak-iraki területeken, kihasználva a kaotikus állapotokat, több mint 500 millió dollárt raboltak össze különböző bankokból, de a helyi lakosságra kivetett adókból és sarcokból is jelentős összegre tesz szert a szervezet. Ami talán ennél is meglepőbb, hogy a mezőgazdasági tevékenység és az ásványkincsek bányászata és értékesítése is fontos bevételforrás, sőt talán fontosabb, mint maga az olaj. Ezért bár az olajkutak és berendezések lerombolása fontos lehet a nyugati szövetségesek és Oroszország számára, önmagában még nem lehetetleníti el teljesen az Iszlám Állam működését. 

Az Oilprice elemzése szerint a visszafogottság egyik oka lehet, hogy a szövetségesek megpróbálják megőrizni az olajipari infrastruktúrát a konfliktus rendezése utáni időkre, amivel a helyi lakosság későbbi életét is elviselhetőbbé teszik. Szintén szerepet játszhatnak környezetvédelmi szempontok is, az első öbölháború tapasztalatai nyomán, bár az elemzés szerzője hozzáteszi, hogy háborús körülmények között aligha várható el a hadviselő felektől, hogy ilyen szempontokra is figyelemmel legyenek. 

Egy másik valószínű elképzelés szerint az olajkutak lerombolása azért is marad el, hogy ezzel is segítsék az Iszlám Állam ellen harcoló erőket, hiszen végső soron ők is a terrorszervezet olaját használják fel. Az esetleges üzemanyaghiány ugyanis nemcsak a helyi lakosság számára okozna további szenvedést, hanem az Iszlám Állam aktívan harcoló ellenfeleinek is. Üzemanyag nélkül pedig elmaradhatnának azok a kulcsfontosságú szárazföldi hadműveletek, amelyek nélkül önmagában a légicsapások sem lehetnek hatékonyak. Az sem mellékes, hogy ha hiányt szenved a helyi lakosság az üzemanyagból, akkor ezek az emberek még inkább az Iszlám Államra lennének utalva, és kénytelenek lennének együttműködni a szervezettel. 

Az amerikaiak a légicsapások előtt rendszerint szórólapokon figyelmeztetik a tartálykocsik sofőrjeit, hogy 45 percük van arra, hogy elhagyják a teherautókat, ezután kezdik csak meg a támadásokat. Az elemző szerint ez is jól mutatja, hogy mennyire fontos a helyi lakosság védelme egy ilyen akcióban, hiszen a teherautók sofőrjeinek többsége nem tagja a terrorszervezetnek, és az ilyen "figyelmességgel" elősegíthető, hogy a helyi lakosság is szembeforduljon az Iszlám Állammal, és a szövetségesek oldalára álljon.

Az elemző szerint az információk hiányában nem lehet biztosan megállapítani a résztvevők motivációit, de az valószínűnek tűnik, hogy az amerikaiak és szövetségeseik továbbra is az Iszlám Állam ellen harcoló csoportok támogatásában és megerőítésében látják a megoldást, ehhez pedig szükség van e csoportok ellátási csatornáinak és forrásainak megőrzésére. Az Oilprice elemzése szerint ugyanakkor kérdés, hogy ez a vélt stratégia meddig tartható fenn, és nem lesz-e szükség az olajipari célpontok aktívabb támadására a közeljövőben. 

  NRGreport
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2024 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.