NRGreport
Menü

Így mentheti meg a világot a klímamegállapodás

Két fok fölé nem engedjük a felmelegedést, drasztikusan visszaszorítjuk az üvegházgázokat, a fejlettek komoly összeggel segítik a fejlődő országokat. A történelminek nevezett párizsi klímacsúcs eredményeit elemezzük.

Kézenfogva ünnepelt a világ szombat este, korszakváltó megállapodással zárult a COP21, az ENSZ Párizsban tartott klímakonferenciája. Nem túlzás. Amikor Laurent Fabius bejelentette: a klímamegállapodást elfogadtuk, 195 ország képviselői egymást ölelgetve, hosszú perceken keresztül tapsoltak. Zárójelben azt is meg kell jegyezni, a francia diplomácia hatalmas sikere ez, szervezőként ők "verték végig" a dokumentumot.

Két fok - másfél fok felé tendálva

Ha vegyülnek is szkeptikus hangok az örvendezők közé, politikusok és zöldszervezetek is jellemzően igazi áttörésként értékelték a klímacsúcs eredményeit. Ám a méltatás helyett nézzük, miben is állapodtak meg a világ országai. Korábban többször írtunk arról, hogy a globális felmelegedés minden téren megváltoztatja életünket, a folyamatok kézbentartásához a Föld évi átlaghőmérséklete nem emelkedhet két Celsius-fokkal az ipari forradalom előtti értékekhez képest.

Sikerült. Az eddigi nagy ellenzők, mint Kína, India, Oroszország, az Egyesült Államok vagy Szaúd-Arábia is elfogadta a két Celsius-fokos plafont. Sőt, a szöveg úgy fogalmaz, jelentősen két fok alatt, és folytatják az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy még a másfél fokot se lépjük át. Az "erőfeszítések folytatása" nyilvánvalóan nem sarkos, számon kérhető jogi megfogalmazás, de mindenképp jelzésértékű.

Nem sikerült konkrét számban megállapodni

Obama: fordulópont

Az amerikai elnök úgy fogalmazott, a klímavédelmi megállapodás fordulópont a világ számára a klímaváltozás káros hatásainak elkerülésében, és a legnagyobb esélyét jelenti, hogy megmentsük az emberiség számára egyetlen bolygót.

Ehhez pedig az üvegházgázok kibocsátását kell drasztikusan megvágni, a tudományos modellek szerint 2100-ig legalább 90 százalékkal. És ezen a ponton törik meg kicsit a konferencia sikere felett érzett öröm, mert a végső szöveg nem tartalmaz konkrét számokat. Jelesül azt, hogy az első, 2030-ig tartó periódusban mely ország hány százalékkal csökkenti kibocsátását.

Nem ismerjük a számtalan háttéralkut, de erős a sejtés, miszerint főleg az Egyesült Államok "ellenállásán" múlt, hogy végül itt nem sikerült dűlőre jutni. 

Barack Obama ugyan elkötelezett, jól látszik, hogy leköszönő elnökként a klímaharcban vitt szerepével készül magát beírni a történelembe, neki köszönhető, hogy az USA egyáltalán beállt a megállapodás mögé. De messze nem egyedül ő határozza meg azonban az amerikai álláspontot.  A részleteket ugyanis  - többek között a kibocsátáscsökkentés mértékét is -  el kell fogadtatni a kongresszussal. Vélhetően ez lehetett az oka annak, hogy a konkrét számok nem kerültek bele az egyezmény szövegébe.

Magyarul ebben most nem tudtak megegyezni. Az ENSZ nemzetközi tudósokból álló Éghajlatvédelmi Kormányközi Testületének 2018-ra kell kidolgoznia egy előrejelzést a kétfokos plafon hatásairól, követelményeiről, és ekkor várható a vállalások számszerűsítése is. Ez bizony halogatás, ám aggodalomra még sincs ok. Nagyon leegyszerűsítve a kibocsátáscsökkentés és a felmelegedési plafon aránypár.

   A klímakonferencia tiszteletére az Eiffel-torony is különleges kivilágítást kapott. Forrás: 123rf.com/Petr Kovalenkov

Évi 100 milliárd dollár segítség, de kártérítés nincs

Önmagában tehát már siker, hogy megállapodás született a két fokról, mert ehhez egzakt módon adott kibocsátáscsökkentésre van szükség. Egyedül az nem mindegy, mikor kezdjük el: minél később, annál meredekebben kell redukálni a kibocsátást, ami az idő előrehaladtával egyre nehezebb és "drágább" lesz. Az egyéni vállalásokat tehát 2018-tól kel megtenni, a nemzetközi közösség pedig 2025-től ötévente felülvizsgálja az eredményeket, és kéri be az államok újabb öt évre szóló céljait. Az egyezményben az is szerepel: az újabb vállalások csak magasabbak lehetnek az előzőnél. Ez is nagyon fontos előrelépés.

A legnagyobb jelentőséggel mégis az bír, hogy a fejlett országok évi 100 milliárd dollárral segítik a fejlődők átállását. Egészen szombatig e pénzügyi segítség volt a gyakorlati klímavédelmi megállapodások legfontosabb kerékkötője. A fejlődő országok másik fontos követelése is bekerült a dokumentumba, jelesül a differenciált felelősség. Ez annyit tesz, hogy a klímaváltozásért a fejlett országok felelősek, és ők az ipari forradalom óta elért hatalmas fejlődés haszonélvezői is.

Ezért pedig segíteniük kell a fejlődőket, amelyeket már most is a leginkább sújtanak az éghajlatváltozás káros hatásai, illetve fejlődésükhöz ma még nélkülözhetetlenek a fosszilis energiaforrások. Ez az elv áll a fent említett évi 100 milliárd dolláros segély mögött, és erre hivatkozva kért a G77 néven futó, 134 fejlődő országot tömörítő csoport kártérítést a szélsőségessé vált időjárás okozta rombolásért.

A fejlettek elismerték felelősségüket, segítik az átállást, de kártérítést nem fizetnek - a lényeg, hogy ezen nem bukott a megegyezés.

Vége az olaj uralmának?

Fel kell készülni

A klímaváltozás következményeit már nem kerülhetjük el, de mértékét csökkenthetjük, és felkészülhetünk a negatív hatásokra. Életünk minden szintjén komoly változásokra van szükség, de főleg a gazdaság szorul gyökeres átalakításra. Erről beszélgettünk korábban Ürge-Vorsatz Diánával, az Nobel-békedíjas IPCC egyik alelnökével, a CEU professzorával. Az interjú első részét a gazdasági hatásokról ide kattintva olvashatja, a második rész itt az éghajlatváltozás egyéb globális hatásairól szól.

Nagyon fontos momentum, hogy a francia külügyminiszter szavai szerint a megállapodás az olajtermelőknek is segít energiatermelésük diverzifikálásában. A kibocsátáscsökkentés nyilván ezen országokat és óriáscégeket érinti a legkellemetlenebbül, sokuknál már most megfigyelhető, hogy a megújulók és környezetbarát technológiák felé nyitnak. Hétfőn pedig azt lesz érdemes megfigyelni, a klímamegállapodás mennyire befolyásolja eme cégek papírjait a tőzsdén...

A 21 oldalas megállapodás Fabius szavaival élve jogilag kötelező érvényű. Akkor lép életbe, ha legalább 55 ország és a globális szennyezés legalább 50 százalékáért felelős államok ratifikálják.

Végeredményben tehát a COP21-en a Föld 195 országa kijelentette: a jövőben szakít a kőolajra, szénre és földgázra épülő gazdasággal. Többé már nem kérdés, mi lesz, ha elfogynak a fosszilis energiahordozók, mert a fekete aranyból még rendelkezésre álló készletek maradnak a föld alatt. Már ha a Párizsban elkezdett utat végig is járjuk.

(Benkő Dániel, a WWF Magyarország klímavédelmi szakértője volt segítségünkre abban, hogy megértsük a "klímacsúcs" eredményeit.)

NRGreport