Kilenc év után egyhangú döntés alapján 25 bázisponttal 0,25%-0,5%-os sávba emelte az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed az irányadó kamatát. A döntés hatásai szerteágazók.

Hétévnyi rekordalacsony kamatkörnyezet uralma ért véget – értékeli a döntést elemzésében a Raiffeisen.  Az elemzők figyelmeztetnek: kommünikéjében a jegybank hangsúlyozta, hogy csak „fokozatos” emelések várhatóak a későbbiekben, de a tanácstagok által készített előrejelzés négy emelést vetít előre 2016-ra a többség döntése alapján.

A kamatemelések következményei szerteágazóak, s csak az egyik, hogy erősebb dollár jöhet, amelyről jól tudjuk, aligha segíti az olajárak erősödését.

Az olajárak számos már ok miatt is alacsonyak: a Raiffeisen elemzése szerint az OPEC de facto megszűnése miatt tovább zuhantak 2009 óta nem látott mélypontok felé. A kartell számára már nem számít az ár stabilitása és a tagországok jövedelmezősége, mert a piaci részesedésért folyó árversenyben egymást alullicitálva próbál előnyhöz jutni Szaúd Arábia, Irán, Irak és a többi kiaknázatlan és olcsó kapacitással rendelkező kitermelő. Miközben Oroszország pénzügyi szempontból is kénytelen rekordszinten termelni, és Amerika csak nem akar megroppanni az olcsó olaj nyomása alatt. Így fennmaradhatnak az alacsony árak tartósan is korlátozva az inflációt – írják az elemzésükben.

A Pioneer Alapkezelő szerint az amerikai kamatemelési ciklus több okból eltérhet a korábbiaktól. A világgazdasági környezet rendkívül törékenynek mondható, a fejlett gazdaságok többségében a túlzottan alacsony infláció okoz fejfájást. Emiatt globális szinten még mindig laza, illetve lazuló monetáris kondíciókról lehet beszélni, a nagy jegybankok mérlegfőösszege továbbra is növekedést mutat. A Fed láthatóan tudatában van annak, hogy a globalizáció és a világ gazdasági növekedésének törékenysége miatt kamatpolitikája erőteljesebben hat más országokra, mint korábban. A fejlődő országokba irányuló tőkeáramlás az utóbbi tíz évben soha nem látott érzékenységgel reagált a fejlett országok – és azon belül is elsősorban az USA – kamatemelési ciklusaira, a kamatok változása erőteljes be-, illetve kiáramlási hullámokat indukált.

A külföldi devizákban – főként dollárban – erősen eladósodott gazdaságok vannak legjobban kitéve a dollár kamatszint-emelkedésének. Közép-Európa országai a fejlődő régiók közül viszonylag stabil makrogazdasági és finanszírozási környezettel rendelkeznek, és itt az EKB lazább politikája dominálhat, így ez a térség a fejlődő régiók közül viszonylag jól vészelheti át a Fed esetleges szigorítását.

A Pioneer szerint ugyanis nő az esélye egy újabb európai monetáris lazításnak.

A Nemzetközi Energiaügynökség prognózisa szerint az olaj túlkínálata 2016 végéig kitarthat, egyes elemzések pedig egyenesen 20 dollárig csökkenő olajárat prognosztizálnak. (A WTI árcsökkenése ezután is folytatódott: december 14-én 35 dollár alatt is járt a jegyzés, ami a másfél évvel korábbi lokális csúcshoz képest 70 százalékos esést jelent.)

Az olajár és az Európai Központi Bank kedvenc inflációs mutatója, az öt év múlva esedékes ötéves inflációs várakozás között szoros korreláció figyelhető meg. Ha ez a korreláció fennmarad, és az olaj ára tovább csökken, az európai infláció és az inflációs várakozások aligha emelkednek 2016-ban, és ez azt valószínűsíti, hogy az EKB 2016 első felében további monetáris lazításról fog dönteni – vélik a Pioneernál.