NRGreport
Menü

Mit hoz 2016 az energiapiacokon?

Elemzés | Jandó Zoltán | 2016-01-04 05:30

Az olajár alakulása határozhatja meg a teljes energiaszektor 2016-os évét. A kilátások nem túl kedvezőek, a piaci turbulenciák legkorábban év végére csitulhatnak el. Az Egyesült Államokban akár csődhullámhoz is vezethet az olcsó olaj, az OPEC és Oroszország valószínűleg fenntartja a magas kínálatot. A gázszektor ugyan jobban teljesíthet, ám az árak itt is alacsonyan maradnak, aminek legkevésbé a szénben utazó cégek örülnek.

Az olaj- és gázár alakulásától függ, talpra áll-e az energiaszektor 2016-ban. Röviden összefoglalva ez lett az eredménye a BDO szokásos, Energy Outlook Survey felmérésének az idén.

A társaság még jóval az olajár elmúlt napokban történt teljes összeomlása előtt, szeptember és november között kérdezte meg az ágazatban tevékenykedő 100 legmeghatározóbb amerikai cég vezetőjét, hogy mit várnak a 2016-os esztendőtől. A menedzserek 60 százaléka pedig már akkor is úgy vélekedett: minden az áraktól függ. A 2015-ös esztendőről sokat elárul, hogy tavaly ez az arány a mostaninak alig fele volt, a cégvezetők többsége ugyanis még azzal számolt, hogy az árerózió nem lesz hosszú életű. Ma már ugyanakkor ebben szinte senki nem bízik, és ennek megfelelően a várakozások sem túl optimisták. A többség azzal kalkulált, hogy a szektor vállalatai újabb nehéz évnek néznek elébe.

20 dolláros olaj?

Sok dolog nem is adhat okot optimizmusra, és nemcsak azért, mert a Brent ára egy szűk hónap alatt újabb 20 százalékot esett, hanem azért sem, mert egyelőre semmi nem utal arra, hogy belátható időn belül komoly fordulat jöhet. Bár a teljes globális felhasználás folyamatosan emelkedik, összességében mégiscsak kisebb mértékben, mint amit előzetesen vártak. Ezzel szemben azonban a kínálat hihetetlen ütemben nő, elsősorban amiatt, hogy a Kőolaj-exportáló Országok Szövetsége (OPEC) feladta korábbi stratégiáját, és immár nem az árak, hanem piaci részesedése fenntartására törekszik. Némileg leegyszerűsítve: az amerikai palaolaj-forradalom kirobbanását követően tulajdonképpen egy nagyon komoly árháború kezdődött a szektorban, amelyben eddig senki nem volt hajlandó visszafogni termelését, ez pedig nagyon komoly túlkínálathoz és az árak lemorzsolódásához vezetett.

Jelentős változás 2016 elején pedig sem keresleti, sem kínálati oldalon nem várható. Az OPEC nemhogy visszafogná, fokozza a kitermelést, és a szervezeten kívüli legnagyobb olajexportőr, Oroszország esetében is a szovjet időket idéző szinten áll a kibocsátás. Ráadásul jövőre Irán is visszakerül a térképre, amit kínálati oldalon a szakértők többsége hatalmas kockázatnak tart. Mindezt úgy, hogy a felhalmozott készletek már most is rendkívül magasan állnak, abban pedig elég kevesen bíznak, hogy a felpörgő világgazdaság vagy bármi más komoly lökést adna a keresletnek.

A fentiek fényében nem csoda, hogy az előrejelzések többsége – legalábbis rövid távon mindenképp – további áreróziót és rendkívül hektikus árfolyammozgásokat sejtet. A Reuters elemzői konszenzusa szerint 2016 első hónapjaiban 30 dollárig csökkenhet a Brent ára, és ugyanezzel kalkulálnak az oroszok is, legalábbis Anton Sziluanov pénzügyminiszter egy napokban tett nyilatkozata alapján. A Goldman Sachs ennél is pesszimistább: az amerikai bank szakértői szerint az sem elképzelhetetlen, hogy 20 dollárig esik a kurzus a nem túl távoli jövőben. A szórás ugyanakkor a piaci várakozásokban is hatalmas, még a szokottnál is jóval nagyobb. Az Amerikai Energiaügyi Hivatal (EIA) adatai szerint a márciusi határidős ügyletek alapján a tengerentúlon irányadó amerikai könnyűolaj, a WTI kurzusa 30 és 63 dollár között lehet az első negyedév végén, ami azért elég széles sáv.

Turbulens környezet

Röviden

Ez várható 2016-ban:

  • Jövőre is az OPEC akciói alakítják majd leginkább az olaj árát, amely különösen az év első felében hektikusan mozoghat.

  • Az erős túlkínálat miatt az olajszektorban kieshetnek termelők, különösen az Egyesült Államokban.

  • Az alacsony ár az OPEC-en belül is konfliktusokhoz vezethet, hiszen a kitermelés költségei országonként eltérőek.

  • Az olajpiaci helyzet 2016 végére normalizálódhat.

  • A fosszilis energiahordozók közül a gáz kilátásai tűnnek a legkedvezőbbnek, de az árak itt is alacsonyan maradhatnak.

  • A szénpiacok jóval nem kecsegtetnek, a környezeti megfontolások mellett az olcsó gáz is rontja a versenyképességet.

  • A zöldenergia nagyütemű terjedése 2016-ban is folytatódik, sőt a folyamatnak a klímacsúcs eredményei újabb lökést is adhatnak.

S utána:

  • Hosszú távon is alacsony szinten maradhat az olajár, amely a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint 2020-ra kapaszkodhat vissza 80 dollárig, 2040 előtt pedig sem ők, sem az OPEC nem vár három számjegyű árfolyamot.

  • A gáz lesz így a leggyorsabban növekvő fosszilis tüzelőanyag a következő 35 évben, a keresletet Kína hajthatja.

  • A szénkereslet motorja szerepet Kínától India veszi át, ahol az egy főre jutó energiatermelés hosszabb távon az IEA szerint a jelenlegi 2,5-szeresére nőhet.

  • A globális károsanyag-kibocsátás 2020-ig évi 0,6, azután évi 0,5 százalékkal emelkedhet.

  • 2040-re a megújulók lesznek a vezető kínálati forrás, 25 év múlva Európában a teljes termelés 40, Kínában és Japánban 30, az Egyesült Államokban 25 százalékát adhatják.

A legtöbb elemzés azzal kalkulál, hogy a piaci turbulencia legkorábban 2016 második felében csillapodhat le némileg. Év végére sokan már a jelenleginél magasabb, igaz még mindig jóval a 2014-es árzuhanás előtti szintekkel számolnak, és több pénzintézet és egyéb szervezet a jelenlegi trendeket látva így is faragott korábbi prognózisából. Ezt tették például a Barclaysnál, ahol most 60 dolláros kurzust jósolnak, illetve az EIA-nál is, szerintük a 2016-os átlagár 56 dollár lehet.

Persze ehhez kell némi józanság a piaci szereplők részéről is. Az már most látszik, hogy az OPEC-en kívüli országok egy része reagálva a piaci folyamatokra, szép lassan elkezdte visszafogni a termelését. Ez különösen Észak-Amerikában lehet látványos, ahol az elmúlt hetekben is csökkent a működésben használt olajfúrótornyok száma, sőt az Egyesült Államokban olyan palaolaj-kitermelő vállalat is volt, amelynek csődvédelmet kellett kérnie a kedvezőtlen iparági trendek miatt. Utóbbi egyébként valószínűleg nem az utolsó ilyen eset lesz: a Moody’s már november végén azt prognosztizálta, hogy csődhullám indulhat a szektorban. Ennek fényében talán nem meglepő, hogy az EIA-nál jelenleg úgy számolnak: a nem OPEC-államok kibocsátása 2016-ban alacsonyabb lesz, mint idén, igaz, ezt a visszaesést a kőolaj-exportáló kartell tagországainak megugró kitermelése némileg túlkompenzálja majd. A kereslet az év egészében ugyanakkor így is nagyobb mértékben emelkedhet az előrejelzés alapján, s feltehetőleg ez indokolja a hivatal árakra vonatkozó enyhe optimizmusát is.

Az olajpiac turbulenciái nyomhatják rá a bélyegüket a szektor többi szegmensének 2016-os teljesítményére is. A már idézett BDO-kutatás egyik fontos eredménye például az volt, hogy a cégvezetők többsége szerint az árazási és kínálati nyomás átterjed a gázra is. Emiatt az árak az Egyesült Államokban ezen a területen is a jelenlegi rendkívül alacsony szintek közelében maradhatnak. Bár itt a piacok sokkal inkább regionálisak, mint az olaj esetében, így például Európában és még inkább Ázsiában továbbra is jóval többet kell majd fizetni az energiahordozóért, mint az amerikai kontinensen, a korábbi évekhez képest azonban mindenhol jóval olcsóbb lehet a földgáz. Ez egyébként meg is dobhatja a keresletet, nem csoda, hogy sok szakértő azzal kalkulál, akár hosszabb távon is a gáz lehet a legjobban teljesítő fosszilis energiahordozó, már ami a felhasználás alakulását illeti.

Más kérdés, hogy a klímavállalási célok és a zöldenergia terjedése itt is negatívan hathat a keresletre, igaz, ez főleg hosszabb távon lesz majd szembetűnő. Egyrészt mert a közelmúltban zárult klímacsúcs konkrét időhatárokat nem szabott meg az országoknak károsanyag-kibocsátásuk csökkentésére, másrészt a széntüzelésű erőművek gázra átállításával is komoly eredményeket lehet elérni egy ideig.

Ez ráadásul most gazdasági szempontból sem tűnik feltétlenül butaságnak. Az Egyesült Államokban például jelenleg olyan olcsó a gáz, hogy azok az erőművek, amelyek gázzal és szénnel is fűthetőek, hiába halmoztak fel komoly készleteket utóbbiból, azokat inkább tárolják, és előbbivel termelnek áramot. Így nem is meglepő, hogy a szénszektorban sem számolnak komoly felfutással. Az UBS svájci bank egy közelmúltban kiadott elemzésében például egyenesen úgy fogalmazott: az ágazat kilátásai olyan sötétek, mint a szén. Bár ez a megállapítás az Egyesült Államokra vonatkozott, ahol az idei 100 millió tonnás, azaz durván 12 százalékos felhasználáscsökkenés után jövőre további 30 milliós visszaesés jöhet, a helyzet globálisan sem túl kedvező. Kína – különösen a jelenlegi pekingi helyzetet látva – egész biztosan fokozatosan visszafogja majd szénfogyasztását, és bár egy ideig más feltörekvő országok ezt a kiesést még részben kompenzálhatják, valószínűnek tűnik, hogy a kereslet érezhetően gyengül majd.

Jandó Zoltán