Negyedmilliárd font (több mint százmilliárd forint) kormányzati segítséget kap a csökkenő hozamok és az ezzel egy időben zuhanó árak sújtotta skót olajipar.

A brit és a skót kormány által csütörtökön aláírt nagyszabású megállapodás alapján az északkelet-skóciai Aberdeen térségében – amelynek gazdasága a leginkább függ az északi-tengeri kőolaj- és földgáztermeléstől – energiaipari innovációs és fejlesztési komplexumot építenek ki. Ennek célja egyrészt a még hozzáférhető északi-tengeri szénhidrogénkészlet kinyerésének elősegítése, másrészt a skót gazdaság energiahordozó-függésének mérséklése.

Az olaj- és földgázszektor a brit gazdaság legnagyobb ipari ágazata, amely – 2014-es adatok alapján – évente 19 milliárd font (csaknem nyolcezer milliárd forint) bruttó hozzáadott-értékkel gyarapítja a brit hazai összterméket, és 375 ezer alkalmazottat foglalkoztat.

A brit kormány jelenleg érvényes előrejelzése szerint 2035-ig a nyersolaj és a földgáz adja a brit gazdaság teljes energiaigényének hozzávetőleg 70 százalékát.

Szakértői becslések szerint az északi-tengeri lelőhelyek még 11-21 milliárd hordó közötti olajmennyiséget tartalmazhatnak; ez mintegy a fele az eddig kitermelt mennyiségnek.

A Skót Nemzeti Párt (SNP) vezette skót kormány, amely Skócia függetlenségére törekszik és 2014 szeptemberében népszavazást is tartott az elszakadásról, nem kis részben az északi-tengeri olajra építette a független Skócia finanszírozási tervét, és már az 1970-es években is az volt az egyik politikai jelszava, hogy az északi-tengeri olaj "Skócia olaja".

A skót kormány a referendum előtt 34 milliárd fontra becsülte az olajtermelésből származó skót költségvetési bevételeket a 2014-2015-ös és a 2018-2019-es pénzügyi év közötti időszakra. Az SNP vezette edinburghi kormány ezt a bevételi becslést annak idején 110 dolláros olajárprognózisra alapozta. A nyersolaj világpiaci árfolyama jelenleg ennek nem egészen a harmada.

Iparági szakértők jó ideje az északi-tengeri mezők hozamának gyors apadását is jósolják. A brit tengeri olajkitermelői szövetség már korábban felhívta a figyelmet arra, hogy az északi-tengeri brit nyersolaj-kitermelés több mint másfél évtizede, 1999-ben tetőzött – abban az évben a brit szektor tizenkét havi nominális hozama megközelítette a 400 millió hordót -, és az északi-tengeri talapzatból évente kitermelhető nyersolaj mennyisége a szervezet szerint 2020-ig várhatóan a legutóbbi csúcs egyharmada alá csökken.

A függetlenedés gazdasági megalapozottságával kapcsolatos választói aggodalom volt az egyik tényezője annak, hogy a 2014-es referendumon az elszakadást ellenzők kerültek többségbe.