Komoly átrendeződés indult 2015-ben a hazai energiaszektorban: a változás az egyre erősödő állami jelenlétből fakad. Hogy a lakossági közmű árakat alacsonyan tartsa, az állam egyetemes gázszolgáltatóként lépett a piacra, melyet várhatóan a lakossági áram- és a távhő központosítása követ. Az erősödő állami szerepvállalás hatásairól Kovács Csaba, a KPMG partnere beszélt az NRGreportnak.

Hogyan értékeli az állam szerepét a szektorban?

Az állam szerepvállalása az energiaszektorban korábban is jellemző volt, az állami tulajdonú társaságok a 90-es évek privatizációs folyamata után is jelentős piaci részesedéssel bírtak az energetikai értéklánc bizonyos elemeiben (termelés, szállítás/átvitel, nagykereskedelem).

Az elmúlt évek piaci eseményei jól tükrözik a kormányzati kommunikációban is visszaköszönő szándékot, hogy az állam a szabályozási tevékenysége mellett piaci szereplőként is hangsúlyosabb szerepet vállaljon. Jelenleg a földgázpiacon a legerősebb az állami pozíció, amely a nagykereskedelem és a földgáztárolás üzletágak mellett a végfelhasználókat ellátó kiskereskedelmi szegmensben egyre szilárdabb. Az eddigi publikus információk alapján nem nehéz megjósolni, hogy az állam – amellett, hogy a földgázszektorban tovább erősödik – a villamosenergia- és a távhőpiacokon is igyekszik bővíteni, vagy átalakítani szerepvállalását.  

Az állam piaci szereplőként történő erőteljesebb szerepvállalásának átfogó értékeléséhez még nem állnak rendelkezésre kellően hosszú időintervallumot lefedő információk és adatok. A jelenlegi működési struktúra sem látszik véglegesnek. Annyi pozitívumként mindenképpen elmondható, hogy az egyetemes szolgáltatói körbe tartozó felhasználók átvétele eddig bonyodalmak nélkül zajlott, a felhasználók nem sokat érzékeltek a szolgáltató-váltási folyamatból.

Az állam szabályozói szerepvállalásának megítélése elsősorban a tarifákkal összefüggésben merül fel, gyakoriak a viták az indokolt költségek mértékéről, elfogadásuk módjáról és a különböző felhasználói csoportokra hárításáról. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság is vizsgálja a hazai tarifa-megállapítási módszertant, amelynek problémáival a birtokba kerülést követően az állami társaságok vezetői is szembesülnek majd.

Hogy alakítja mindez a piaci szereplők mozgásterét?

A piaci koncentráció erősödésével akár korlátozhatja a versenyt bizonyos szegmensekben, ugyanakkor innovatív termékek és szolgáltatások fejlesztésére is ösztönözheti a versenytársakat. Az állami szerepvállalás láthatóan felszínre hoz olyan kérdéseket, amelyek az elosztók és az egyetemes szolgáltatók vertikális integrációja mellett fel sem merültek. A versenymechanizmusok működésének előfeltétele, hogy a szabályozás tulajdon semleges maradjon, az elsődleges energiaforrásokhoz és az infrastruktúrához való hozzáférésre vonatkozó szabályok mindenki számára azonosak legyenek. Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, ma már nem nemzeti, hanem regionális, európai piacokról beszélünk, az állami tulajdonú szereplőknek is ezeken a piacokon kell helytállniuk.

Miként hat az árakra?

Az árak alakulásának kérdésében azt érdemes megvizsgálni, hogy a végfelhasználói árstruktúra mely elemeire van ráhatása az államnak vagy bármely piaci szereplőnek, és hogy az adott díjelem mennyire hangsúlyos a számlában megjelenő végső árban. A legnagyobb részarányt jelentő nagykereskedelmi termékár alapvetően piaci mechanizmusok alapján alakul, bár a földgáz esetében igen fontos szerepe van a hosszú távú importszerződés árformulájának és a hazai kitermelésű földgáz árazásának. A természetes monopóliumként működő átviteli, szállítási, tárolási, és elosztási tarifákat eddig is hatóságilag állapították meg, a felhasználóknak ezen kívül a piaci szereplők árrését és a különböző adókat kell megfizetniük. Az árréseknél nem látok lehetőséget jelentős csökkentésre, az adótartalom pedig elsősorban politikai kérdés. Van rá példa, hogy a szabályozott végfelhasználói árakat, illetve tarifaelemeket ideiglenesen a piaci ártrendekkel ellentétesen állapítják meg, ezek a megoldások azonban hosszú távon nem fenntarthatók és torz ösztönzőket alakíthatnak ki.

A hazai tarifaszabályozás legégetőbb szakmai dilemmái, hogy hogyan lehet szabályozási oldalról hatékonyan kezelni az energiahatékonyságból fakadó mennyiség csökkenését, s hogy miként lehet olyan ösztönző szabályozást kialakítani, amely nem veszi el teljes mértékben a hatékonyságjavulás hasznát a szabályozott társaságoktól. Reméljük, hogy az idei költség-felülvizsgálat mindkét területet megnyugtatóan kezeli majd.

Visszafoghatja-e a beruházásokat a komolyabb állami jelenlét?

A beruházások alakulása nem mutat pozitív képet, ez elsősorban árszabályozási okokra vezethető vissza. Jelentős energiapiaci beruházás nem történt az elmúlt években. Inkább az EU-forrásokból megvalósuló fejlesztések, valamint piaci verseny alól „kivett”, támogatott szegmensekben (pl. megújuló energiaforrások felhasználása) történnek beruházások. Az infrastruktúrát üzemeltető társaságok a jelenlegi helyzetben a szolgáltatás színvonalát garantáló karbantartásokra, felújításokra fókuszálnak, a bővítésékkel, új létesítésekkel kivárnak. A régió egyébként továbbra is kedvelt befektetési célpont az energiapiaci óriások körében, de tapasztalatom szerint szívesebben valósítanak meg beruházásokat Romániában vagy Lengyelországban. Úgy vélem, hogy a mérethatékonysági szempontok az állami tulajdonú energiapiaci társaságokat is előbb-utóbb regionális szerepvállalásra fogják ösztönözni.

Fékezheti-e a piacon a versenyt?

Ha a korábban említett feltételek továbbra is adottak lesznek – a tulajdon-semleges szabályozás, a forrásokhoz, infrastruktúrához való hozzáférés lehetőségei – a nagykereskedelmi és nem lakossági kiskereskedelmi piacokon továbbra is élénk maradhat a verseny. Középtávon továbbra sem várok versenyt az egyetemes szolgáltatási piacon. A tényleges felhasználói igények szolgáltatási követelményekben való tükröztetése ugyanakkor teret nyithat egy rugalmasabb szolgáltatási formának, amelyben az állami és a magántulajdonú piaci szereplők is kialakíthatnák szolgáltatási csomagjaikat.

Mit var az idei évtől?

Izgalmas év elé nézünk. Várakozásaim szerint folytatódik az állam piaci szereplőként történő térnyerése a hazai energiapiacokon. Lendületet kap a megújuló energiaforrások felhasználásának támogatása, és élénk szakmai vita alakulhat ki tarifa-megállapítási módszertanról ,és a 2017-ben induló új árszabályozási ciklus induló tarifáiról. Bízom benne, hogy jelentős energiahatékonysági beruházások történnek az országban és a „smart” technológiák az energiapiacon is megvetik a lábukat.