Míg a világ olajtermelő országai elsősorban az iráni nyersolaj piaci megjelenése miatt aggódnak, egy másik potenciális veszélyforrás is megjelent, ugyanis Irán a szankciók feloldása után jelentős ásványkincsének exportjával is bonyodalmakat okozhat. 

Az iráni atomprogram leállításáért cserébe idén január 17-én hosszas tárgyalások után feloldották az ország elleni nemzetközi szankciókat. Ennek eredményeként Irán ismét megjelenhet a nemzetközi olajpiacokon, de a teheráni vezetés által bejelentett napi 500 ezer hordós kitermelésbővítés várhatóan további árcsökkenést eredményez majd. Épp ezért vannak arra utaló jelek, hogy az áresés megakadályozandó, Irán csak fokozatosan növeli majd a kitermelést – írja az Oilprice.com. 

Az olajárak zuhanása nyomán drámaian visszaeshetnek az olajexporttól függő iráni állam bevételei, ezért Hasszán Ruhani elnök és kormányának több tagja is más exportforrásokra próbál koncentrálni, elsősorban az eddig kihasználatlan ásványkincsekre. 

Brit és amerikai források szerint Irán a világ 15 ásványkincsekben leggazdagabb országa között található, nem kevesebb mint 700 milliárd tonna potenciális tartalékkal, ami a világ ásványkincstartalékainak 7 százaléka. A kiaknázatlan ásványvagyon 68 különböző ásványfajtából áll, ezek közül a legfontosabbak a cink, a vasérc, a szén, a réz, az ólom, a bauxit és az uránium. Az országban a becslések szerint körülbelül 3000 bánya található, amelyek 90 százaléka állami tulajdonú. Irán rendelkezik a világ kilencedik legnagyobb vasérckészletével, amely 32,5 millió tonnát tesz ki, és az ország a negyedik legnagyobb exportőrnek számít Kínába. 

(Forrás: 123rf.com)

A gazdag ásványvagyon ellenére a bányászat a nemzeti össztermék csupán 1 százalékát teszi ki. Az egyik legnagyobb akadálynak az elavult technológia számít. A nemzetközi szankciók miatt kevés külföldi szakember érkezett az országba, hogy a fejlett kitermelési technológiák elterjesztésében segédkezzen és a bányászati berendezések fejlesztése is elmaradt. A gépek többsége több évtizede elavult, a vasúthálózat elégtelen, és a magas kamatok is a fejlesztések útjában állnak.

Ennek ellenére a szankciók feloldásával több nagy nemzetközi – elsősorban japán – bányaipari cég is megjelent Iránban, hogy a fejlesztési lehetőségekről tárgyaljon. Múlt héten pedig Megdi Karbaszian kereskedelmi miniszter bejelentette, hogy az iráni elnök olaszországi látogatása alkalmával 5,4 milliárd dollár értékben írtak alá szerződéseket, köztük olasz-iráni acélipari megállapodást is. 

S bár a szankciók feloldása kétségkívül nagy lehetőségeket rejt magában a bányászat felfuttatására, nem is jöhetett volna rosszabb pillanatban, ugyanis egyes ásványkincsek ára még az olajárhoz képest is meredek zuhanásban van. A vasérc árának esése már eddig is jelentős exportbevétel-kiesést okozott Iránnak, ami elsősorban a Kínába irányuló szállítmányok csökkenése miatt vált súlyossá. A Reuters szerint az iráni vasércexport 2015 első nyolc hónapjában az egy évvel korábbi szint felére esett vissza. Ahhoz, hogy Irán versenyképes legyen a vasércpiacon, a világ két legnagyobb vasárctermelőjéhez, Brazíliához és Ausztráliához képest is gazdaságosan kellene kitermelnie készleteit. 

Ami a kitermelt mennyiséget illeti, Irán előtt még hosszú út áll ahhoz, hogy felnőjön e két országhoz. A Nemzetközi Acélipari Statisztikai Iroda adatai szerint az ország 2014-ben 22 millió tonna vasércet exportált, szemben Ausztrália 754 millió tonnájával. A kérdés az, hogy vajon Iránnak megéri-e versenyre kelni ezekkel a vasércnagyhatalmakkal. A Vasérctermelő és Exportáló országok Szövetsége (IROPEX) adatai szerint ugyanis az iráni vasércexport a 2015-ös 15-16 millió tonnáról 2017-re 10 millió tonna alá csökken, ennek pedig az a törekvés is az oka, hogy Irán a hazai acéltermelést is szeretné felfuttatni: a jelenlegi 16 millió tonnáról 25 millió tonnára 2025-ig. Ehhez pedig a vasérckitermelést is jelentősen növelnie kell a 2014-es 45 millió tonnáról 159 millió tonnára. Kétséges, hogy ilyen tervek mellett marad-e elegendő ásványkincs exportra? 

A vasércpiac nagyobb szereplőinek azért sem kell egyelőre tartania Irántól, mert a kínai gazdaság lassulása miatt egyelőre kevés az esélye, hogy felfelé indulnak az árak, és amíg ez így marad, az iráni vasércnek és más ásványkincseknek sem lesz drámai hatása a nemzetközi piacokra. S mivel az iráni szándék az, hogy az acélgyártást elsősorban a hazai vasércre alapozzák, a nagy vasérctermelő országokra még jó ideig nem jelent komoly veszélyt Irán.