A korábbinál jóval nagyobb beleszólást követel magának az Európai Bizottság a tagállamok energiapolitikájába. Ha aktuális programját sikerül megvalósítania – s egyelőre minden jel arra mutat, hogy igen – a tagállamok gyakorlatilag csak a Bizottság jóváhagyásával köthetnek államközi megállapodásokat, különösen harmadik országokkal. Az EU központosító törekvéseinek fényében nem meglepő és előzmény nélküli, hogy a magyar állam jóval hangsúlyosabb szerepet kíván vállalni a magyar energiaszektorban, mondta az NRGreportnak Ferenczi Kristóf, a Kinstellar ügyvédi iroda partnere. Más kérdés, hogy indokolt-e. Interjú.

Milyen aktív a hazai energiapiac ma: több munkájuk van például az állami tranzakciók eredményeként?

Magyarországon, Európában és világszinten drámai átalakuláson megy keresztül az energiaszektor.  Ennek egy Európa-specifikus vonulata: a fukushimai katasztrófát követő német energiapolitikai döntés a német atomerőművek leállításáról, és az első nagy Energiewende folyamat, ami Németországban lezajlott és egész Nyugat-Európára is kihatott, robbanásszerű megújuló részarány növekedést eredményezve. Ehhez kapcsolódott a villamosenergia-nagykereskedelmi piaci árak összeomlása. 2007-2008-ban, amikor ügyfeleink jelentős mértékű és költségű erőműberuházásban gondolkodtak, a villamos energia árelőrejelzések 100 euró árszint körül mozogtak, ehhez képest ma 30-35 euró körüli nagykereskedelmi árakat látunk. Európában a szén-dioxid piacot érintő bizonytalanság párosult ehhez, kérdéses volt, hogy fenntartják-e az EU ETS piacát vagy érdemben átalakítják. Ma, a három-négy évvel ezelőtti (történelmi mélypontot jelentő) szén-dioxid kvóta árak legalább kétszeresét látni. S ezek csupán kiragadott példák, amelyek arra kényszerítik ügyfeleink nagy részét, hogy újragondolja üzleti modelljét. Ahogy például az E.ONcsoport nyilvánosan meghirdetett stratégiájának részeként az Uniper vállalatcsoport létrehozásával átalakul, korábban szinte elképzelhetetlen volt, de nagyon jól jelzi, hogy mely energiapiaci részterületeket tartják a jövőbeni üzleti eredmény termelőjének. Így például az E.ON az elosztóhálózati eszközöket, a megújuló befektetéseket és az innovatív megoldásokat tekinti ilyennek.

Mindebből mi csapódik le Magyarországon?

Alapvető energetikai infrastruktúrát illetően az ország egyfajta „cross-road” helyzetben van. Van egy sajátos földrajzi és geopolitikai adottsága, ami a hazai energiapiac helyzetét befolyásolja. Bizonyos kérdéskörök előtérbe kerülése európai szinten csapódik le Magyarországon is: az ellátásbiztonság jóval hangsúlyosabb megjelenése Európában egy olyan vonulat, ami a hazai energiapolitikában is tetten érhető, s nem önmagában egy tagállami döntés eredménye volt.  A magyarországi energiapiacon a változások egy része nemzetközi és európai, egy másik része tagállami prioritások változásaiból adódik. Nem magyar sajátosság az, hogy a kereskedelmi marzsok csökkentek. Komoly európai szintü törekvés, hogy a korábbi arbitrázs alapon történő üzletek helyett jóval átláthatóbb, és kevésbé a tagállamon belüli folyamatok által mozgatottá váljon a villamosenergia és gázkereskedelem és piac. Az unió által bevezetett REMIT szabályozást éppen azért tekintették a piachoz képest „testidegen”szabályozói beavatkozásnak, mert ez az átláthatóság inkább az értékpapírpiacot, tőzsdéket jellemezte a korábbiakban. Mindezen változások prés alá helyezték az energiaszektort, és csökkentették a megtérülést. A magyar energiaszektorban az állam részben ellátásbiztonsági, részben stratégiai megfontolásból jóval hangsúlyosabb szerepet kíván vállalni a magyar energiaszektorban, ami tulajdoni szerepvállalást is jelent. Ez nem egyedülálló Európában, és a szektorban zajló folyamatok ismeretében nem teljesen meglepő.

Mennyire indokolt?

Jogalkotóként az állam már a korábbiakban is jelen volt a szektorban, ahogyan a szabályozást kikényszerítő és annak betartását felügyelő hatósági szerepben is. Az európai színtéren is látható, hogy az Európai Bizottság is sokkal aktívabb szerepet kíván vinni az elkövetkező időszakban. Az energiaunió csomagja és programja egy sokkal határozottabb európai szintű szabályozói beavatkozást tartalmaz, mint korábban valaha. Az, hogy szabályozó és felügyelő hatóságként az állam intenzívebb szerepet kíván vállalni,önmagában nem idegen ettől a folyamattól. Atulajdonosi szerepvállalás egy tagállam piacán ugyanakkor nem szükségszerű. Kérdés az is, hogy ez egy rövidtávú, a szabályozási rendszer átalakításához kapcsolódó, vagy egy hosszabb távú stratégiai szerepvállalásról van szó: ma ez még nem egyértelmű.

Milyen mértékben kíván az unió beleavatkozni a tagállamok energiapolitikájába?

A jelenlegi Európai Bizottság számára kulcsfontosságú az energiaunió megvalósítása. A program több szempontból elrugaszkodik a korábbi uniós csomagoktól: egy erőteljes központosító törekvési szándék látható.  Az eddig megismert joganyagok és bizottsági közlemények tartalma alapján a Bizottság jóval szélesebb körű beleszólást kíván magának biztosítani. Ha csak a nemrég publikált Téli Csomag rendelkezéseit tekintjük, már ott megjelenik a korábban előre vetített, mára program szinten megfogalmazott igénye, hogy a tagállami mozgásteret korlátozva beleszólhasson korábban tagállamokra hagyott energiapolitikai döntések meghozatalába, megvalósításába. Például az államközi energiapiaci megállapodások (IGA-k) területén a Bizottság két fontos dolgot vár el: az eddig megkötött valamennyi dokumentumot hozzáférhetővé kell tenni számára (erre lett volna lehetőség a korábbi szabályozás alapján is). Emellett minden új, az energiaszektort érintő államközi megállapodásnál megköveteli, hogy a tagállam már a tárgyalások kezdeti fázisában tájékoztassa azon szándékáról, hogy ilyen megállapodást kötne. Elsősorban uniós és nem uniós országok közötti megállapodásról van szó: így például a tagállamok és Oroszország közötti megegyezésekre fókuszál a Bizottság .A tárgyalás ideje alatt tájékoztatni kell a Bizottságot és véleményét figyelembe véve kell eljárni.  Nem véletlenül fogalmaz a Bizottság viszonylag tágan, hogy kellően rugalmasan kezelhesse saját mozgásterét. A közösségi szintű energiapiaci szabályozást emellett olyan területekre is kiterjeszti, amelyekre a korábbiakban nem volt példa. Ilyen a távhő, hűtés-fűtés piaca, mely tagállami hatáskörbe tartozott. A villamos energia nagykereskedelmi- és termelői piacon nagyon határozott követelményei vannak arról, hogy a tagállamok milyen keretek között hozhatnak létre például kapacitás mechanizmusokat. Számos már területet lehetne még említeni.

A korábbi szabályozási csomagok nem tudták megvalósítani azokat a célokat, amelyekkel egységes európai energiapiac megvalósítását tűzték ki. A Bizottság által készített elemzések is világosan rámutatnak, hogy az eddigiekben minden uniós törekvés ellenére nem sikerült lebontani a tagállami szintű szabályozások eltéréseit és egységesíteni azt. Így nem meglepő, hogy az első három uniós szabályozási csomag után most egy jóval hangsúlyosabban központosító energiapolitika megvalósítására törekszik a Bizottság. Kérdés, hogy a (döntéshozatalra érdemibb befolyással bíró) tagállamok mennyire támogatják a Bizottságot ebben.

A földrajzi adottságok, a piaci történet és egyedi kapcsolatok miatt az uniós energiapiac rendkívül heterogén. Nem túl ambiciózus terv egységesíteni?

Inkább az a kérdés, van-e Európának alternatívája. Az elmúlt 10 év szabályozását tekintve úgy gondolom, hogy a köztes állapot nem megfelelő. Hogy számos területen már uniós elvárások szerint alakul a szabályozás, bizonyos országoknak versenyelőnyt, másoknak hátrányt jelent. Például az uniós szintű hálózati szabályzatokról (ún. Network Code-ok) több ügyfelünk is úgy véli, hogy a nagyobb súlyt képviselő tagállamok szabályozási logikájára építve határozták meg tartalmukat.  Ha a központosítás megakad egy köztes állapotban, hosszú távon jelentős versenyképességi kockázatot hordozó helyzet alakulhat ki. Az unión belüli energiaszektor eredményesebbé válhatna, ha az egységesítés megtörténne, ám ez nyilvánvalóan szembemegy a tagállami szándékokkal.

Mi hajtja a központosítási terveket: a kontinens gyenge stratégiai helyzete, globális kitettsége?

Az uniós energiaszektor kitettsége harmadik országok felé rendkívül jelentős. Egy olyan környezetben, amely számos kötelezettséget előír, de ahol nem teljesen tisztázott az államközi megállapodások uniós joghoz való viszonya, a Bizottság mozgástere külső kapcsolataiban korlátozott. Az energiaunió csomag hangsúlyos szerepet szán a harmadik országok irányába történő fellépésnek, az unió energiapiaci érdekeinek közös képviseletéért tesz lépéseket a Bizottság. Olyan helyzetet kívánnak teremteni, ahol az unió egységesen lépne fel harmadik országok irányába, amihez viszont szükség lenne transzparenciára: a tagállamok által kötendő államközi megállapodásokról megfelelő tudomással kellene a Bizottságnak ehhez rendelkeznie.

Mindez összhangban van az unió más területeken, például adó, versenyjog történő központosítási, nagyobb átláthatóságot megkövetelő szándékaival. Több tagországtól kérnek további információt, több vizsgálatot indítanak.

A REMIT szabályozás is arról szól, hogy uniós szinten elképesztő méretű energiapiaci adatbázis épül, azzal a céllal, hogy sokkal nagyobb merítésből és kiterjedésben szerezzen az unió információt arról, hogy az energiapiacon milyen folyamatok és tranzakciók zajlanak. Egy kissé eltérő irány, hogy külső kapcsolatait illetően az unió hová próbálja pozícionálni magát. Egyértelműen látszik, hogy az EU lemaradásban van a világ többi részéhez képest, jelentős versenyképességi problémákkal küzd. Úgy tűnik, a megoldást a Bizottság a központosításban és az egység uniós szintű fellépésben látja, ezzel próbál versenypozícióján is javítani.

Hogy halad Magyarország a jogszabályok honosításával?

Bár erre vonatkozó elemzést folyamatosan nem végzünk, úgy gondolom, hogy nem áll rosszul Magyarország az unós jogszabályok és hálózati szabályzatok átültetésében. Más kérdés, hogy a piaci szereplők mennyire felkészültek e szabályok jelenlegi és jövőbeni alkalmazására. Fontos, hogy felmérjék, hogy egy ilyen környezetben mi kell ahhoz, hogy sikeresek tudjanak maradni.

Az uniós szabályoktól eltekintve, sokat változott az őket érintő szabályozás?

Ha fundamentálisan nem is alakult át, jelentős számú és gyakoriságú változáson ment keresztül a szabályozás. A megújulók területén például a hírek szerint további változásokra kell számítani.Ez ugyanakkor nem csak az energiaszektorra igaz.

Az aktuális szabályozás korlátozza mindennapi működésükben a szektor szereplőit?

Nem tudok olyan szabályozásról, ami miatt az energiapiaci szereplők napi működése el lenne lehetetlenítve. Vannak kritikák a Bizottság részéről, melyek például kötelezettségszegési eljárások formáját öltve is zajlanak, a szabályozás jövőbeni kiszámíthatóságát segíteni fogja, ha ezeket lezárják. Ennek keretében az egyik fajsúlyos eljárás a hálózati tarifákat érinti. Az ügyfélkörünk is arra számít, hogy az eljárás miatt valószínűleg változni fog a hazai hálózati tarifarendszer szabályozása.

Mennyire befektetőbarát módosítások történtek?

Az ügyfélkörünkön érzékelhető, hogy ott és akkor fektetnek be nagymértékben és ismételten, ahol a legkiszámíthatóbb a szabályozás. Ez nem jelenti azt, hogy mindig a számukra kedvező szabályozásra várnak, de a kiszámíthatóság fontos, hogy nagyobb legyen a befektetői étvágy.   Úgy látjuk, az érdeklődés Magyarország iránt nőtt az elmúlt időszakban, nem feltétlenül az energiaszektorban. Itt többen próbáltak a kereskedelmi piacra belépni, nem (feltétlenül) magyarországi kereskedő társaság alapításával, hanem ún. korlátozott kereskedelmi engedélyes státusz kiváltásával. Magyarországot régiós szerepének köszönhetően fontos kereskedelmi piacnak tekintik. A megújuló energia piacán az új szabályozás életbe lépésére várnak, ez a helyzet például Szerbiában, ahol az általunk képviselt ügyfelek ugrásra készen állnak. Jelentős energiapiaci reformokra lehet számítani továbbá például Bulgáriában és Ukrajnában is.

Milyen területek iránt érdeklődnek még?

Egy európai tendencia leképeződése látszik: az egész régióban nőtt az érdeklődés a villamos energiatermelő eszközök megvásárlása iránt. Egy olyan helyzetben, ahol a villamos energiatermelő társaságok jóval nehezebb piaci környezetben kénytelenek tevékenykedni– s ez egy hosszabb távú, strukturális probléma – vonzóvá váltak ezek az eszközök. Magyarországon is történtek ilyen tranzakciók. Ügyfélkörünk jelzései alapján az infrastruktúra beruházások (elosztó- vagy szállító hálózati, átviteli) iránt lenne még érdeklődés.

Koncessziók iránt is érdeklődnek befektetők?

Abszolút: a szakminisztérium a közelmúltban jelentette be, hogy egy negyedik koncessziós kiírás várható ez év első felében. Korábban is érdeklődtek a bányászati koncessziók iránt ügyfeleink közül. Potenciális ügyfeleink viszonylag átláthatónak és egyértelműnek tartották a vonatkozó a szabályokat. A koncessziós területek nagysága és üzleti potenciálja jelentett néhányuk számára belépési korlátot: nagyobb üzleti potenciálú területek érdekelték volna őket. De így is volt érdeklődés. A földgáz és olaj kutatási és kitermelés terén ugyanakkor drámai változások történtek az elmúlt években: a nem hagyományos olaj és gáz kitermelési piac felfutása mellett megindult az olajár radikális zuhanása. Emiatt valamivel kisebb lehet a negyedik koncessziós pályázatok iránt az érdeklődés, ám vannak befektetők, akik kifejezetten akkor lépnének be a piacra, amikor jobb áron tudnak beruházni vagy hosszabb távra terveznek. Hiteles források (IEA) szerint elképzelhető, hogy már idén jelentős olajár növekedéssel lehetne számolni, ha ez a tendencia megfordul, tovább nőhet az érdeklődés.