NRGreport
Menü

Vége lehet a szénkorszaknak?

Amerika öt legnagyobb szénbánya vállalata közül három már csődvédelem alatt áll, Kínában több mint négyezer bányát terveznek bezárni. Leáldozott volna a szén kora?

A szén legnagyobb szereplője Kína, az ország a világ összesen kibányászott szenének 50%-át fogyasztja el - ennek egyébként több mint 90 százalékát maga is termeli ki. Korábban óriási mértékű szénbánya-beruházásokat hajtottak végre az országban, kínai adatok szerint összesen 5,7 milliárd tonnányi kapacitás épült ki. Ez azt jelenti, hogy csak Kína 20 százalék többletkapacitással rendelkezik a világpiac arányában. Nem csoda, hogy ennek eredményeképpen az árak a 2011-es csúcshoz képest a harmadára estek vissza. A kínai vezetés nemrég bejelentett tervei alapján, három éven keresztül évi 500 millió tonnányi kapacitáscsökkentésre kerül majd sor, ami legalább egymillió ember elbocsátásával jár majd.

Kínához hasonlóan az Egyesült Államokban is drámai a helyzet. Az alacsony árak miatt sorra mennek csődbe a széntermelők, januárban a második legnagyobb, múlt héten a legnagyobb bányavállalat kért csődvédelmet.

Az áramtermelésben egyre jobban szorul vissza a szén felhasználása. A nyersanyag kitermelése a 2011-ben tapasztalt csúcshoz képest mintegy 20%-kal esett vissza, iparági szakértők szerint további 20%-os keresletcsökkenésre lehet számítani 2020-ig. A piaci konszolidációt viszont lassítja, hogy Amerikában a csődvédelemért folyamodott vállalatok másfél évig folytathatják a termelést, mialatt újrastrukturálják a működésüket és a tőkeszerkezetüket.

Az OECD tavaly év végén határozatot fogadott el, hogy a szénerőművek építéséhez nem lehet a továbbiakban állami támogatást nyújtani – számolt be akkor róla a Privátbankár. Szakértők szerint ez a történelmi döntés lehetett az, ami a szénkorszak végéhez vezethet.

A legtöbb országban (az USA-t kivéve, ahol földgázból ugyanannyiba kerül előállítani) a szénalapú áramtermelés a legolcsóbb. Éppen ezért még mindig a szén adja a világ elsődleges energiaforrásainak 30%-át, áramtermelésben pedig ez az arány 41%. Ez azonban relatív, Nagy Britanniában például különösen nagy terhet jelentenek a szénerőművekre kivetett adók. Így a piac kénytelen volt a kevésbé környezetszennyező gázerőművekre áttérni, az utolsó skót szénerőmű nemrég be is zárta kapuit.

Magyarországon az áramtermelésen belül 21%-kos részesedése van a szenes erőműveknek, a hazai fogyasztás kb 11 millió tonna. Bár az EU-ban a németek után a második legnagyobb szénkészlettel rendelkezünk, a kitermelés költségei relatíve magasak, ezért importra szorulunk, amit leginkább az USA-ból és Csehországból oldunk meg. A szénbányászatra alapozott iparfejlesztést terveznek a Kelet-Mecsekben a térség önkormányzatai, a szénvegyészeti program egymilliárd eurós beruházást igényelne.

A helyzet némileg hasonlít az olajéhoz: az árak egyre alacsonyabbak, a kapacitások magasak. Így aztán a széntermelőknek talán soha nem látott nehézségekkel kell szembenézniük, miközben a konszolidáció sem fog könnyen lezajlani a piacon. A társadalmi és politikai nyomás mértékét pedig a szén-lobbi egyik meghatározó alakja érzékeltette találóan a párizsi klímacsúcs utáni nyilatkozatában: „a szénpiacot úgy fogják megbélyegezni, ahogyan a rabszolga-kereskedelemmel tették egykor” - írta elemzésében az Alapblog.

Az egyértelmű, hogy az elmaradottabb régiók számára a szénnek nincs alternatívája ár és megbízhatóság – azaz pl. rendelkezésre állás – tekintetében, ezért arra nem kell számítani, hogy az áram vagy acéltermelésben a közeljövőben elbúcsúzhatunk felhasználásától.

Forrás: NRGreport