Induló cikksorozatunkban elismert szakembereket kérdezünk arról, mit lehet tenni az ellen, hogy a speciális szaktudással bíró embereket leszámítva a legtöbben kevéssé értik az energetika működési mechanizmusát. Első válaszadónk Manfred Fischedick, a német Wuppertal Intézet alelnöke.​

A legtöbb energia ágazatban tevékenykedő vállalat, fejlesztés, innováció célja a fenntartható, megfizethető energia termelése, szolgáltatása, értékesítése a fogyasztóknak. Mégis, az ágazatban dolgozó, vagy speciális szaktudással bíró embereket leszámítva a legtöbben kevéssé értik az energetika működési mechanizmusát, nincsenek tisztában az értéklánc elemeivel, azzal, hogy mitől függ, és miből tevődik össze a felhasznált energiahordozók vagy üzemanyagok ára.

Sorozatunkban elismert energetikai szakemberek adnak arra választ, hogy ennek milyen okai lehetnek. Megmagyarázzák, miért nem olyan könnyen átlátható az energiatermelés, forgalmazás és értékesítés. Kitérnek arra, melyek az értéklánc legkomplexebb elemei, és szót ejtenek a hazai és uniós szabályozásról. Végül, javaslatokat tesznek arra, hogyan lehetne ezt a komplex területet a fogyasztó számára is érthetőbbé tenni.

Manfred Fischedick – A német Wuppertal Intézet alelnöke a német fogyasztók és a villanyszámla példáján keresztül adott választ a fenti kérdésekre:

A villamos energia ára több komponensből áll. Németországban nem csupán a termelés, a forgalmazás és az értékesítés költségéből, hanem számos egyéb járulékból, például zöld adóból, szabályozási díjakból (pl. az ún. koncessziós díjból, amely lehetővé teszi a helyi szinten történő forgalmazást), a megújuló energia törvény által meghatározott díjakból, stb. tevődik össze. Olyan sok a költségelem, hogy az átláthatóság ellenére (valamennyi fenti tétel kiemelve szerepel a számlán) a fogyasztók épp az egyes elemek jelentése fölött siklanak el. Különösen azok felett, melyek valamilyen szempontból speciálisak, például az előbb említett koncessziós díj is.

Az áram számla jelentősége a másik oka annak, amiért kevesen értik az energetika ezen részét. A legtöbb esetben ugyanis, ha átlagos lakossági fogyasztókról beszélünk, az emberek jóval kevesebbet költenek villamos energiára, mint fűtésre vagy közlekedésre. Ráadásul a nem vállalati, vagy közüzemi fogyasztók évente egyszer kapnak (összesített) villamos energia számlát, ami túlságosan hosszú intervallum – ennyi idő után kevesen kezdenek előző évi fogyasztásukkal foglalkozni. Több kísérleti projekt bizonyította, hogy a havi számlázás jelentősen növelné a villamos energia költségek iránti tudatosságot. Így könnyebben követhető és jobban összevethető a havi fogyasztás, és nyilván spórolni is egyszerűbb.

Melyek az értéklánc legkomplexebb elemei? Miért épp ezek?

Mivel a termelésben, ill. előállításban a megújuló energiaforrások aránya folyamatosan nő, a kínálat ingadozásainak kezeléséhez a szállítás, forgalmazás és az elektromos hálózat stabilitását kell elsősorban garantálni. Az ebből adódó többletköltségeket (pl. újra/átszállítási költségek) a fogyasztóknak kell állnia.

Szükség volna egy jól működő széleskörű (villamos) energiaszolgáltatásokat nyújtó piacra, ami lehetővé teszi, hogy az egyes fogyasztók igényeiknek megfelelően váltsanak (pl. hatékony fűtésre, világításra a kilowattóra (alapú) vásárlás helyett, földgáz) anélkül, hogy túl sok időt kelljen technikai részletekkel tölteniük (a fogyasztóbarát megközelítés egy módja).

Cikksorozatunk következő válaszadója Holoda Attila, az Aurora Energy Kft. ügyvezetője lesz.