A lakossági fogyasztók tájékozatlanságához jelentős mértékben hozzájárul, hogy hatósági áron kapják az energiát, amire kicsi a befolyásuk​. Az okos mérés, és az energiahatékonyság lehetőségének a megteremtése, az energiatakarékosság növelné az igényüket a jobb tájékozottságra, véli Orbán Tibor, Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének elnöke, a Főtáv műszaki vezérigazgató-helyettese.

Miért tartja a legtöbb ember bonyolultnak az energetikát?

Magyarországon az ipar szerepe meglehetősen visszaszorult az elmúlt 25 évben. Míg azelőtt a munkavállalók túlnyomó része az iparban dolgozott, mára Magyarországon számos iparág megszűnt vagy összezsugorodott (élelmiszeripar, építőipar). Bezártak a bányák, leálltak a szénerőművek, Megszűntek vagy összezsugorodtak a korábbi nagy tervezőirodák. A munkavállalók nagy része ma a szolgáltatásban, kereskedelemben, informatikában, reklámszakmában, gazdasági területen dolgozik. Azelőtt az ipari dolgozók jó része egyedi tevékenységet végzett, valamilyen eszközt, gépet kezelt, amelyek nagy részét hazai üzemekben gyártották. Átlátta a saját cége működését, és, ha munkahelyet váltott, számos esetben hasonló berendezésekkel találkozott. Ma a néhány új, nagy ipari üzemben a hazai alkalmazottak nagy része összeszerelő tevékenységet végez automatizált környezetben. Saját vállalata tevékenységét is csak kisebb részben látja át. A fejlesztés nagyobb része külföldre került, hozzánk a kész technológiákat hozzák be. Hazai fejlesztési tevékenységet elsősorban a beszállító kkv-k végeznek, de ezek szerepe egyelőre nem elég nagy az összes kibocsátáson belül.

A jelenleg keresett, fent említett területeken (szolgáltatás, kereskedelem, informatika, reklámszakma, gazdasági terület) viszont jelentős a fejlődés. Ezeknek korábban kicsi volt a szerepük, vagy nem is léteztek. Ma az ilyen munkakörökben dolgozó munkavállalók többnyire könnyedén át tudnak menni akár teljesen más területre is, és rövid időn belül be tudnak illeszkedni.

Miért nehezen átlátható az energiatermelés/forgalmazás/értékesítés?

A lakossági fogyasztók tájékozatlanságához jelentős mértékben hozzájárul, hogy hatósági áron kapják az energiát (villamos energia, földgáz, távhő), amire kicsi a befolyásuk. A mérés szerinti elszámolás és az energiahatékonyság lehetőségének a megteremtése (a villamos energia és földgázfogyasztásban az okos mérés, a távhőszolgáltatásban a szabályozhatóság és mérés) megnöveli az érdekeltségüket a takarékosságban, és ezzel növeli az igényüket a jobb tájékozottságra.

Az ipari energiafogyasztók és vállalkozások ma a földgázt és a villamos energiát a szabad piacon szerzik be. Ez egyre nagyobb tájékozottságot igényel, amivel a legtöbb, legalább is közepes vagy nagyobb cég már rendelkezik, vagy beszerzési tanácsadót foglalkoztatnak.  A távhőt ezek a cégek többnyire egyetlen szolgáltatótól tudják beszerezni alkufolyamat keretében, amihez szintén megfelelő tájékozottság kell.

A középiskolai oktatás nem igazodik a gazdaságban bekövetkezett változásokhoz. Az egyetemeknek és az iparnak nem elég erős a kapcsolata. Az egyetemek kutató-fejlesztő tevékenységben való részvétele nem megfelelő.

Melyek az értéklánc legkomplexebb elemei, melyek komoly szakértelmet igényelnek?

A versenypiac gazdaságtana és az informatika.

Mennyire bonyolult a hazai és uniós szabályozás? Tud ellenpéldát hozni más országokból, ahol egyszerűbb? Túlszabályozottnak tartja-e az ágazatot, az értéklánc bármely elemét? 

Mind a hazai, mind az uniós szabályok (jogszabályok, szabályzatok) terjedelme exponenciálisan növekszik.  Ezek követése, alkalmazása, a hatóságok részéről az ellenőrző tevékenység fokozódása, a jogviták számának és terjedelmének a növekedése sok esetben az értékteremtő munka rovására megy.  Példa rá a villamosenergia-törvény és a gáztörvény is, amelyek terjedelme az elmúlt években a többszörösére nőtt. Magyarországon egyre kevésbé érvényesül a szubszidiaritás elve: a helyben szabályozható vagy szabályozandó dolgok szabályozásának jelentős részét központosítják.  Ilyen például a távhőszolgáltatás, amely alapjában véve egy település energiapolitikájának a részét kellene, hogy képezze, az állam feladata pedig az lenne, hogy ösztönzők és támogatások alkalmazásával segítse elő a távhőszolgáltatásnak, mint az energiahatékonyság és klímavédelem egyik leghatékonyabb eszközének az elterjedését.

Hogyan lehetne ezt a komplex területet a fogyasztó számára is érthetőbbé tenni?

A fogyasztók gazdasági érdekeltsége a tájékozottságuk iránti igényt is megnöveli. A jobb tájékozottságukat a szolgáltatóknak is elő kell segíteni. Ilyenre példa lehet a zöld bizonyítvány, kapcsolt bizonyítvány a villamosenergia-iparban, támogatási akciók (pl. Ausztriában: vásárolj bizonyos hányad megújuló energiát), vagy a bevezetés előtt álló ökocímke a magyar távhőszolgáltatásban. 

Fontos az oktatás minden szinten. A Magyarországon megvalósult Távhőszolgáltatás napja az iskolás korosztályt ismerteti meg a távhő-szakmával, egyúttal az energetikával. A nem szakosított középiskolákban (gimnáziumokban) a matematika, fizika, kémia, biológia oktatását hozzá kell igazítani a technológia fejlődéséhez, egyúttal legalább egy alapszintű közgazdasági képzést is kell nyújtani. Rendszeressé kell tenni a diákok látogatását ipari üzemekben szakképzett kísérettel. A felsőoktatásban növelni kell a kapcsolatot az ipari üzemekkel, egyúttal fokozni kell a kutató-fejlesztő tevékenységet az állam és az ipar támogatásával.

 (Az energetika alapvető összefüggéseiről NRGreporton is olvashat, például itt – a szerk.)