Ki járt jobban az alacsony olajárakkal? Hogyan változott meg a piac az amerikai palaolaj cégek stratégiaváltásával és az OPEC olajpolitikájával?  

Az elmúlt hat hónapban az olajárak emelkedése valóságos áldásként hatott az amerikai palaolaj termelőkre. A nyersolaj ára több mint 50 százalékkal nőtt január óta, ami azzal a reménnyel kecsegtet ezen vállalatok számára, hogy a legrosszabbon már túl vannak. Ráadásul az alacsony árak miatt az amerikai kitermelők arra kényszerültek, hogy alkalmazkodjanak a jelenlegi helyzethez és a termelés csökkentésével, valamint a hatékonyságuk növelésével próbáljanak túllendülni a válságon. 

A Reuters által publikált adatok szerint az Egyesült Államok két legnagyobb hozamú olajmezőjén, – a Permian és a Bakken-medencékben – az elmúlt években jelentősen mérséklődött a termelés alól kivont kutak számának csökkenő üteme, ami pedig azt jelenti, hogy a kitermeléssel foglalkozó cégeknek a termelés fenntartásához és növeléséhez kevesebb új kutat kell fúrniuk és ehhez kisebb mennyiségű tőkére van szükségük. 

A kutak számának hónapok óta tartó csökkenése végül idén májusban állt meg és azóta folyamatosan nő a termelésbe visszaálló létesítmények száma. A cégek ráadásul további kutakat állíthatnak üzembe, amennyiben az olaj ára tartósan 50 dollár környékén marad. 

Az Oilprice.com elemzése szerint az amerikai palaolaj-iparág túlélésének kulcsa abban áll, hogy mekkora tőkét képes bevonni az újra felfutó termelés finanszírozására. A palaolaj-cégek egyik leggyengébb pontja épp a tőkebevonástól való függőségük, illetve a magas adósságszintjük. Fontos tudni, hogy a palaolaj-forradalom idején megjelent cégek méreteiben és tőkeerősségükben messze elmaradnak a nagy hagyományos integrált olajcégektől, ugyanakkor egy palaolaj-kút beindításához kevesebb idő és jóval kevesebb pénz is szükséges, mint egy hagyományos kútéhoz. A tőkebevonás a magas olajárak idején nem volt különösebben nehéz, de mikor az árak két évvel ezelőtt zuhanásba kedztek, a finanszírozás vált a palaolaj-iparág számára a legégetőbb problémává. A független amerikai energiacégek kötvényeladásai évtizedes mélypontjukon vannak és a piacok még mindig nem szánták rá magukat, hogy új energetikai projekteket finanszírozzanak, a magasabb olajárak által keltett optimista hangulat ellenére sem. Az iparág szempontjából ugyanakkor pozitív fejlemény, hogy a nagy tradicionális oaljcégek, mint például az ExxonMobil, vagy a Chevron beszüntették, vagy teljesen leállították a költséges tengeri, illetve sarkvidéki fejlesztéseiket és az olcsóbb és gazdaságosabb palaolaj felé fordultak, ami frissítést jelenthet a piacon. 

Ki nyerte tehát a nagy olajár-háborút? A kérdésre a legjobb válasz talán az, hogy a meccs döntetlenre végződött. Bár a szaúdi olajpolitika jelentős károkat okozott az amerikai palaolajtermelőknek, a nemzetközi olajpiacokat is hátrányosan érintette, mivel az ország a piaci részesedése megőrzésére és az árak alacsonyan tartására koncentrált, még azon az áron is, hogy ezzel az olajból származó bevételei is erősen csökkentek. Az igazi kérdése így nem az, hogy Szaúd-Arábia tartósan képes-e az olajárak leszorítására, hanem az, hogy ezt meddig tudja megtenni a pénzügyi és szociális stabilitás veszélyeztetése nélkül, nemcsak saját maga, de a többi OPEC-tagállam szempontjából is? Az elemzés szerint a meglehtősen ambiciózus, a szaúdi gazdaság teljes átalakítását célzó Vízió 2030 nevű program ellenére az olajmonachia még jópár évig az olajbevételektől függ majd és ebből fogja finanszírozni szociális programjait. A jelenlegi 50-60 dolláros árszint mellett pedig komoly kihívást jelenthet Rijád számára valódi strukturális változások keresztülvitele gyors és akár fájdalmas reformintézkedések nélkül. 

Másfelől Szaúd-Arábia az amerikai palaolaj-iparág kedvében is járt politikájával mégpedig azzal, hogy az üzleti filozófiájuk teljes újragondolására kényszerítette ezeket a vállalatokat. Az OPEC pedig továbbra is fontos és remélhetőleg felelős szereplője lesz az olajpiacnak, de a szervezetnek el kell fogadnia, hogy a körlülmények radikálisan megváltoztak az elmúlt üt évben, sőt ezekre reagálnia is kell valamiképpen. A palaolaj felmelkedése és a károsanyag-kibocsátást csökkentő intézkedések együttesen hatalmas nyomást gyakorolnak majd az olajkartellre és a tagállamaira is, amelyek mindegyike még ténylegesen évekig bennragadhat az olajfüggőségben – írja elemzésében az Oilprice.com.