Az augusztusi hónap a csúcsidőszak a gázkereskedő cégek számára, ekkor kell ugyanis lekötniük a következő gázévre esedékes mennyiségeket. Ha ezt elmulasztják, vagy rosszul terveznek, komoly összegektől eshetnek el. A rendszer működéséről kérdeztük Gürtler Tamást, a MET Magyarország rendszerüzemeltetői kapcsolatok és elszámolás vezetőjét. 

Kik azok a rendszerüzemeltetők?

A Magyar Együttműködő Földgázrendszer három különálló rendszer összekapcsolódásából áll, a tároló, az elosztó ás a szállítórendszerből. Ezeknek a gazdasági szervezeteknek, a tároló, elosztó és szállító rendszereknek az üzemeltetését végző szervezeteket nevezzük rendszerüzemeltetőnek. A velük való kapcsolattartás a kereskedők számára fontos elsősorban. 

Mikor kell lekötniük a kereskedőknek a szükséges gázmennyiséget?

Az augusztusi hónap az energiakereskedőknek abszolút főszezonnak számít, ugyanis ebben a hónapban kell lekötniük a kereskedőknek a felhasználók ellátásához szükséges kapacitásokat. Régebben ez korábban, február 28-án történt. Az uniós jogharmonizáció miatt azonban maga a gázév is eltolódott júliusról októberi kezdésre és ezzel a kapacitáslekötési határidő is módosult. Ez némileg könnyebbséget jelent a kereskedők számára, hiszen korábban a gázév kezdete előtt négy hónappal kellett lekötni a kapcitásokat, most viszont csak két hónappal előbb, ami pedig pontosabb tervezést tesz lehetővé a kereskedők és a fogyasztók számára is. 

A kapacitások előre lekötésére törvényi előírások miatt van szükség a tervezett használat szerint, ami kiszámíthatóságot is biztosít a rendszernek. Amennyiben rosszul méri föl az energiakereskedő a szükséges mennyiséget, nem tudja lekötni a megfelelő kapacitásokat, – akár tervezési hiba, akár egyéb okok folytán – akkor pótdíjat kell fizetnie, lekötési jogot ugyanakkor a pótdífizetés nem jelent. Előfordulhat, hogy egy gázkereskedő egy évben akár tizenkét alkalommal is pótdíjat fizet, ami az adott kapacitástípus éves díjának másfélszerese. 

A pótdífizetési kötelezettség vonatkozik arra is, ha a kereskedő egyáltalán nem gondoskodik a szükséges kapacitások megfelelő lekötéséről és arra is, ha a lekötött kapacitásokat meghaladó fogyasztás történik. 

Hogyan osztályozhatók a kapacitások?

Többféleképpen lehet osztályozni ezeket a kapacitásokat. Egyrészt időtáv szerint, létezik ugyanis éves kapacitás, negyedéves, havi, napi és napon belül kapacitás is. Ha az éves kapacitást tekintjük bázisnak, akkor ahogy rövidülnek az időtávok, egyre drágábbak lesznek ezek a lekötött mennyiségek: negyedéves esetén 120 százalék, havi esetében 138, napi vagy napon belüli lekötésnél pedig 300 százalék fölötti a növekmény. 

Ezen kívül a kapacitásokat lehet osztályozni típus szerint is. Léteznek nem megszakítható kapacitások, ezeknek lekötés után minden esetben rendelkezésre kell állniuk, illetve vannak a megszakítható kapacitások, amiket akkor értékesítenek, ha már a nem megszakítható kapacitások elfogytak. Vannak ezenkívül téli időszakon kívül használható kapacitások is. Ezek a legolcsóbbak, az éves díj 5 százalékán lehet lekötni őket, azonban ezeknél rengeteg egyéb feltételnek kell megfelelniük a kereskedőknek. 

Hogyan lehet a fogyasztói igényeket előre felmérni például új fogyasztó érkezésénél?

Minden kereskedőt törvény kötelezi arra, hogy lekösse a kapacitásokat. Abban az esetben ha kereskedőváltás történik, tehát ha például egy adott kereskedőhöz jön egy új fogyasztó, akkor vélhetően az előző kereskedője már lekötötte a szükséges rendszerkapacitásokat. Amennyiben a korábbi kereskedő ezt nem tette meg, az új kereskedő a rövid távú kapacitéslekötéseket alkalmazhatja. Ilyen váltásnál az ügyféllel együtt a lekötött kapacitás is legtöbb esetben átkerül az új kereskedőhöz, de ez függ a régi kereskőd portoliójának méretétől és attól, hogy mekkora kapacitást kötött le. Így előfordulhat az is, hogy az új kereskedőnek pótlólag új mennyiséget kell lekötnie. 

(A Millásreggeli gazdasági rádióműsorban, a 90.9 Jazzy rádión elhangzott interjú szerkesztett változata.)