A ma is aktív, villamosenergia-termelői portfólióval rendelkező cégek mellett a korábban csak energiafelhasználó cégek is profitálhatnak a hamarosan életbe lépő megújuló támogatási rendszer bevezetéséből. S bár a helyismeret a hazai vállalatoknak kedvez, számolni kell azzal, hogy nemzetközi szereplők is piacra lépnek majd, ami mindenképpen pozitívan hat az ágazat a hatékonyságra, mondta az NRGreportnak Ságodi Attila, a KPMG Tanácsadó Kft. egyik ügyvezető igazgatója. Interjú.
(Az interjú még azon hírek megjelenése előtt készült, hogy nem épülnek újabb szélerőművek, illetve ezen törvényjavaslat megjelenése előtt – a szerk.)
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium korábbi tájékoztatása szerint idén nyáron már tesztelik a jövő januártól induló megújuló támogatási rendszert. Hogyan alakítja a piacot a METÁR?
A megújuló energiaforrások felhasználásának felfutásában bízva optimistán és várakozásokkal tekintünk a METÁR 2017. évi bevezetésére, hiszen ez a támogatási rendszer várhatóan jelentős lendületet fog adni a piacnak. Ismeretes, hogy Magyarországotjelenleg az elmaradás jellemzi a megújulók felhasználása területén, az Európai Unió felé 2020-ra vállalt 14,65 százalékos célértékhez képest 9,8 százaléknál járunk, amelynek ráadásul jelentős részét a biomassza teszi ki. A hazai viszonylatban még lemaradónak számító fenntarthatóbb megújuló energiaforrásokra– a szél és a napenergia –egy ésszerű és fenntartható támogatási struktúrával kialakított támogatási rendszer viszont mindenképpen pozitív hatást gyakorolhat. Ami a rendszer eredményességére nézve előremutató, hogy a piaci szereplők körében érdeklődés mutatkozik, illetve a befektetők és finanszírozási intézmények is bizonyosan pozitívan állnak a bevezetése előtt. Meglátásom szerint a METÁR indulását követően várhatóan nem az első kiírások, sokkal inkább a következő évek pályázatai, tendenciái fogják meghatározni, hogy hova tudunk eljutni.
Ságodi Attila 2010-ben partnerként csatlakozott a KPMG-hez, az azt megelőző tíz évben a BCG-nél dolgozott vezető beosztásban. A KPMG-nél a Magyarországon tevékenykedő infrastruktúra és energetikai ügyfelek tulajdonosai és vezetése mellett szabályozó hatóságok, kormányzati szervezetek, befektetési társaságok, bankok és egyéb stakeholderek számára nyújtott üzleti tanácsadási projektek szakmai irányításáért felel. Mélyreható szakmai tapasztalattal rendelkezik a stratégia- és üzletfejlesztés, tranzakciók és felvásárlások, szervezetátalakítás és költségoptimalizáció területein. Iparági szakértőként részt vesz a KPMG kiemelt, nemzetközi energetikai ügyfelei számára nyújtott üzleti tanácsadói projektjeiben, amelyek elsősorban az európai, valamint a fejlődő országok piacain működő, vagy oda belépni szándékozó társaságok stratégiai és tranzakciós tevékenységeinek támogatását foglalják magukban. Tanulmányait a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végezte, közgazdász MBA képesítést a Heriot-Watt Universityn (Edinburgh) szerzett. |
Lát szándékot a szélenergia terjedésének támogatására? A tervezett szabályozás lehetővé teszi majd térnyerését?
Habár technológiai szempontból a szélenergia fejlettebb fázisban tart a többi megújulóhoz képest – az elérhető szélkapacitásból adódó alacsony versenyképességét tekintve – a hosszú távú térnyeréséhez valamilyen támogatásra lesz szükség. A METÁR is külön kezeli, más kereteket ír elő rá, és a támogatásokkötelező versenyeztetése várható. Tény, hogy azokban a földrajzi elhelyezkedésükből adódóan előnyösebb szélkapacitással rendelkező európai országokban, ahol a technológia is magasabb szinten áll, kevesebb támogatással is tudnak üzemelni a szélerőművek. Sőt, bizonyos beruházások támogatás nélkül is biztosítanak megtérülést. Persze, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az utolsó hazai széltenderen voltak olyan pályázók is, akik piaci alapon adták be a mennyiségi kvótához szükséges pályázataikat.
Egyértelmű ez a szándék? A minisztérium képviselőivel beszélgetve nem feltétlenül tűnik annak.
Az energiatermelés elsősorban energetikai és gazdaságpolitikai kérdés. Meghatározó tényező, hogy milyen ár mellett, milyen gazdasági terheket jelent az előállítás, és a támogatás mekkora elvonást jelent az összes állami bevételből. Amennyiben technológiától függetlenül az látszik, hogy a villamosenergia-import aránya túlzottan magas; hogy csak kisszámú versenyképes magyarországi gazdasági szereplő van; kérdéses, hogy azok a megfelelő áron tudnak-e megjelenni, az a minisztérium részéről hezitálásra adhat okot. Mindez olyan pályázatok kiírásával hidalható át, ahol a hazai szereplők piac- és helyismerete, rugalmassága versenyelőnyt jelenthet.
A fotovoltaikus energia területén mi várható a METÁR indulásával?
A napelemes villamosenergia-termelés óriási léptekkel fejlődött az utóbbi években. A technológia hihetetlen mértékben javult: ma a piaci árhoz sokkal közelebb van az egységnyi villamosenergia-előállítás költsége Magyarországon, de még mindig nem tud tisztán piaci alapon megállni. A benchmark európai országokat is vizsgálva a napenergiára fordított támogatások mértéke jelentősen csökkent.
Az utóbbi években hatalmas mértékű beépített kapacitás épült ki Európában – Németország (~50 GW) és Spanyolország (~23 GW) a két piacvezető állam. Spanyolországban az óriási fellendülés a kedvező megújuló energia-támogatási rendszer hatására kezdődött meg 2012-ben, ahogy Németországban is a bőkezű támogatási rendszernek köszönhető a terjedése. A rendszer Németországban a megújuló energia-termelésnek, a német iparnak és a finanszírozó bankoknak jelentett piacot, azonban finanszírozója a lakosság. A lakosság ugyanakkor nyertese is ennek, hiszen a projektek jelentős részenémet munkaerő által valósult meg, és sok lakossági és kisvállalati projekt fut, ami a beruházónak hajt hasznot.
Magyarország két nemrégiben átadott, 10 MW körüli projekttel is büszkélkedhet, az MVM és a Mátrai Erőmű tulajdonában, amelyek várhatóan emelni fogják a napenergia jelenlegi kb. 3 százalékos megújuló energia-mixen belüli arányát. A projektek terjedésének támogatásához a METÁR kulcsfontosságú lesz.
Kik profitálnak majd a METÁR-ból?
Az egyik körbe tartoznak azok a szereplők, akik jelenleg is igen aktívak, és villamosenergia-termelői portfólióval rendelkeznek: például az MVM, az E.ON, vagy az RWE. Mellettük megjelenhetnek azok a társaságok, akik eddig csak felhasználók voltak, de nagy gyártókapacitás-bázissal rendelkeznek, így számukra előnyös opció lehet, hogy a saját telephelyükön, épületeikre (akár több száz négyzetméteren) napcellákat helyezzenek el. Az eredményességet alapvetően befolyásolja az energiaköltségek optimalizálása, és mivel rendelkeznek hálózati csatlakozással, az alaptevékenységi beruházáshoz képest jelentős többletköltséggel sem járna azok kiépítése. A kimondottan megújuló energia-projektekre fókuszáló cégek a harmadik nagy kör. Ezek azok a cégek, akik rendelkeznek tőkével, és kapcsolattala megújuló kapacitásokhoz/gyártókhoz. Ilyenek például az úgynevezett ESCO cégek, de a „smart”-projektekhez kapcsolódó társaságokat is ide lehet sorolni. Érdemes megemlíteni, hogy Nyugat-Európában léteznek olyan alapok is, amelyeket kifejezetten megújuló energia-projektek finanszírozására hoztak létre.
Ságodi Attila
Mi a helyzet a geotermikus energiával?
Speciális terület, amely inkább a bányászathoz, olajtermeléshez áll közelebb. A Föld belső hőjén alapul, s ehhez jelentős bányászati, feltárási szaktudás szükséges. Geotermikus energia tekintetében Magyarországon a vízkivétellel, vagy egyéb geológiai kutatási képességgel rendelkező cégek, mint például a MOL, „rúghatnak labdába”. Jelentős kockázatvállalási készség és kutatási háttér kell hozzá, a működtetése is komplexebb. A geotermikus villamos-energiatermelés globálisan sem igazán elterjedt (ez a magas költségekkel is összefügg), viszont egy olyan terület, amely hosszú távon nagy lehetőségeket tartogat.
Milyen minőségű pályázatokra számítanak?
Logikai alapon először a kisebb, óvatosabb lépések politikáját látom célravezetőnek, a szabályozó és a pályázók részéről is. Amint meglesznek az első sikerek, jelentős felfutást várok, és a projektek méretének növekedését is.
Képes lesz-e, és célja-e az új szabályozásnak, hogy a biomassza iránti hangsúlyeltolódás kiegyenlítse?
Úgy látjuk, hogy igen. A biomassza esetében barna prémiumot vezetnek be, amely új projekt indítását nem, csak a meglévő beruházás fenntartását teszi lehetővé. A sorok között olvasva ez egy kétszintű rendszer, ahol a szabályozó a működő projektek életben tartására fókuszál és új, nagyméretű projektek elindítását nem szorgalmazza.
Gazdasági szempontból célszerű egyensúlyra törekedni az egyes megújuló energiafajták között?
Létezik gazdasági és fenntarthatósági célszerűség. A szél és a napenergia jelentős (egyszeri) beruházással jár, viszont a működési költségek és a környezetterhelés is alacsony. Későbbi költségváltozás, infláció, vagy egyéb nem hat már a termelésre. A biomassza esetében a jelentős beruházás után is nagymértékű költségekkel szembesül a működtető, amelyekre hatnak egyéb tényezők, például az olajár alakulása (szállítás). Ezek hosszabb távon versenyhátrányt jelentenek az alacsony marginális költségű megújulókkal szemben.
Milyen, határon túlról érkező versenyt, érdeklődést hoz az egyes országok között a METÁR bevezetése?
A cél, hogy növekedjen a megújuló energiaforrások felhasználásának aránya, elképzelhetetlen anélkül, hogy külföldiek is szerephez jussanak. Természetesen gazdaságpolitikai cél lehet, hogy a hazai szereplők is minél nagyobb szelethez jussanak, azonban számukra is adott a lehetőség, hogy más országokban pályázzanak, beruházzanak, vagy felvásároljanak fejlesztés alatt lévő vagy kész projektet. A pályázók az adott keretek között versenyeznek majd egymással, és azok fognak nyertesként kikerülni, akik a legjobb pályázatokat készítik, a legjobb fejlesztéseket valósítják meg, és a leghatékonyabban működtetik azokat. Ami bizonyos, hogy mindegy, hogy Magyarországról, a régióról, vagy Európáról beszélünk – habár a helyismeret mindig előnyt jelent majd – mindenképpen egy óriási mértékű hatékonysági verseny határozza majd meg, hogy ki lesz elöl.
A hazai megújulók felfutása milyen mértékben járul hozzá, akár rövid távon, a párizsi vállalások teljesítéséhez?
Különböző időtávokat tekintve a megújulók igen jelentősen hozzájárulnak a célok eléréséhez: 2005-höz képest a felére csökken a kibocsátás Európában. Az országok között nagy az eltérés, a skandináv országok már ma is nagyrészt megújuló-alapúak, de a szénbázison termelő országok, mint például Lengyelország, nagy megtakarítást érhetnek el. Magyarország valahol a kettő között helyezkedik el: nincs komoly szénalapú termelés, és az atomerőművünk sem növeli a károsanyag-kibocsátásunkat. A cél, hogy a jelenlegi szintről (is) a felére csökkenjen a kibocsátás mértéke a következő évtizedekben.
Ha a teljes károsanyag-kibocsátást vizsgáljuk, az energetika mellett a közlekedésről is beszélni kell, mivel az meghaladja az energetikai kibocsátást. Közlekedés és ipari termelés tekintetében véleményem szerint sokkal ambiciózusabb célokra kellene törekedni, nemcsak Magyarország, hanem Európa esetében is. Stagnálást terveznek, ugyanakkor az e-mobilitás és egyéb technológiák fejlődéséből adódóan látok reális potenciált az előrelépésre – főként a városi közlekedésben. Hiába leszünk az energetikában hatékonyak, ha a közlekedési kibocsátás sokszorosa lesz annak.
Minek tulajdonítja, hogy nem fektettek le határozottabb célokat?
Gyanítom, hogy amikor ezen tervek készültek, az e-mobilitás technológiájának elterjedtsége még nem tartott ott, ahol a megújulóké. A megújuló energia-termelés már öt éve mutatta, mire képes, azonban az e-mobilitásban az utóbbi két-három évben történtek jelentős előrelépések. Akkoriban Németország még nem tudott felmutatni semmit, ma már az ott forgalomba állítotte-autók fele német gyártmányú, rövid időn belül a vezető japán és francia gépjárműgyártókat is megelőzték.
Az üzemanyag-lobbi is felelős lehet?
Rövidtávon ez a lobbi valóban jelentős. Azonban olyan sok (közöttük sok nagy is van) szereplőről van szó, hogy nem merném egy tényezőnek tulajdonítani. A németek két-három évvel ezelőtt úgy nyilatkoztak, hogy az e-mobilitásban nincs kellő potenciál, most pedig ontják magukból az autókat. A nagy üzemanyag-előállítók természetesen védik saját pozíciójukat, de egyre többen térnek át megújuló-alapú termelésre. Figyelik, hogy merre tart a trend, és amint megvan a saját gyártási kapacitásuk más energiák előállítására, a beruházás megtérülésének érdekében máris a támogató álláspontot képviselik.
Mintha egyfajta párhuzam lenne a korábbi, több kormány által túlzónak tekintett megújuló támogatási rendszerek és az e-mobilitás támogatása között.
Az látszik, hogy minden ország elindította az e-mobilitás elterjedésének támogatását. Jellemzően nem a gyártók közvetlen támogatásán keresztül, hanem inkább a töltőhálózatok kiépítését szorgalmazzák. Céljuk, hogya fogyasztó valóban elgondolkodjon az elektromos hajtású autó vásárlásán, és a gyártók közötti versenyt is fokozzák. Az e-mobilitást támogató országok hasonló rendszerekben gondolkodnak: valóban látható valami fajta összehangoltság.
Hol tart Magyarország?
Jelentős aktivitás zajlik a töltőinfrastruktúra-kiépítés, és a direkt fogyasztói támogatás érdekében. A hazai piaci szereplők klaszterbe történő összeállása, és az egyéni szereplők aktivitásais azt mutatja, hogy nagyon „éhesek”az olyan projektekre, amelyek hozzájárulnak a magyarországi e-mobilitás elterjedéséhez.
Kérdés, hogy kellő ütemben halad-e mindez? Az üzembe helyezett elektromos vagy hibrid autók számának növekedése nem meggyőző.
Hamarosan kedvezőbb számok érkeznek. Az e-autók terjedése és a töltőinfrastruktúra egymásra épül. A folyamat elindult, és a következő egy-két évben, az alacsony bázis miatt is, nagymértékben kell növekedniük a számuknak.