NRGreport
Menü

Olajpiac: minden borulhat az OPEC-nél

A korábbi kedvező előjelek után egyre kisebb az esély arra, hogy az olakitermelő országok megállapodásra jutnak az Algírban kezdődő informális találkozójukon a kitermelési szintek befagyasztásáról. Ráadásul a piaci stabilizálására a korlátozás talán már nem is elegendő, csökkenteni kellene a kitermelt olaj mennyiségét. 

Újra növekedett a kínálat az olaj piacán, ugyanakkor a piaci szereplők fokozott figyelemmel kísérik az Opec szeptember 28-i algíri találkozóját, amelyen Oroszország is részt vesz, és ahol akár megállapodás is születhet a termelés csökkentéséről. A kínálat növekedésének hatását ezen felül még az egyesült államokbeli tartalékok csökkenése és a gyengébb dollár is ellensúlyozza.
 
Az áprilisi dohai találkozón nem sikerült megegyezni a kínálat csökkentéséről, elsősorban amiatt, hogy Szaúd-Arábia nem volt hajlandó Irán bevonása nélkül egy ilyen egyezmény megkötésére. De most, hat hónappal később, amikor Irán termelése elérte a szankciók előtti szintet, egyre többen feltételezik, hogy létrejöhet az a megállapodás, amit Dohában nem sikerült tető alá hozni - véli Ole Hansen, a Saxo bank szakértője.
 
Ha ezúttal sem sikerül a termelés csökkentéséről megállapodni, az megnöveli annak kockázatát, hogy a Brent letöri a jelenlegi 45 dollár/hordó támaszt, és a 40 dollár/hordó szint lesz a következő cél, míg egy sikeres megállapodás rövid távon is az 50 dollár/hordó fölé viheti a Brent árát.

Egyre kisebb az esély a megegyezésre 
 
Márpedig a kezdeti bizakodó nyilatkozatok ellenére egyre több elemző véli úgy, hogy kevés az esély az érdemi megállapodásra Algírban. Az afrikai ország olajminisztere, Nourredine Bouterfa arra figyelmeztetett, hogy ha nem sikerül megállapodásra jutni, akkor a jelenlegi 45-50 dolláros szintről a 30 dollár körüli tartományba eshet vissza a nyersolaj hordónkénti ára - írja összeállításában a CNBC.  

A piaci szakértők szerint sokkal valószínűbb, hogy a résztvevők elnapolják a döntést az OPEC november 30-án esedékes következő bécsi találkozójáig.  

A megállapodás sarokkköve ismét a szaúdi és az iráni szándékok ütközése lehet. A legutóbbi áprilisi kísérlet is azért esett kútba, mert Szaúd-Arábia azt közölte, hogy csak és kizárólag Irán részvétele mellett hajlandó tárgyalni a kitermelés korlátozásáról. Iránnak ugyanakkor elsőrendű érdeke, hogy termelését a nemzetközi szankciók előtti szintre tornázza vissza, ami egyébként már nincs túlságosan messze. 

Szaúd-Arábia célja az lehet az algíri találkozón, hogy egy általános konszenzus szülessen a kitermelő országok között, amit aztán a bécsi találkozón konkrét lépések követhetnek. Irán részvétele nélkül ugyanakkor aligha várható érdemi áttörés. Irán jelenleg napi 3,6 millió hordó olajat pumpál a felszínre és a teheráni vezetés feltett szándéka, hogy ezt az értéket 4 millió hordóra növelje. 

A nem OPEC-tag Oroszország a Szovjetunió felbomlása óta nem látott szintre, napi 11,09 millió hordóra emelte olajtermelését. Mindez azt jelenti, hogy a vezető OPEC hatalmak és Oroszország esetében már alig maradtak szabad kapacitások, így sokkal kedvezőbb helyzetben kezdhetnék meg a kitermelési szintek befagyasztását. Az nyílt titok, hogy minden olajtermelő a saját piaci részesedésének megőrzésére törekszik, így az elképzelhetetlen, hogy a kartellen belül ne egységes megállapodás szülessen - írja elemzésében az Equilor.

Egyes elemzők szerint ugyanakkor az OPEC kényszerhelyzetben van, hiszen, ha most sem sikerül előrelépést kicsikarni, akkor ismét megkérdőjeleződne a szervezet irányító szerepe a piacokon. 

Az Oilprice.com szerint egyébként a termelés befagyasztása önmagában már nem is lenne elegendő az olajárak emelkedéséhez. A lap szerint napi egymillió hordó az a bűvös szám, amivel globáli szinten csökkenteni kellene a napi kőolajkitermelést ahhoz, hogy az olajpiac magára találjon. 

Forrás: NRGreport