A megváltozott szabályozás nem pusztán az új szélerőművek építéset lehetetlenítette el, hanem a meglevőket sem lehet nagyobbakra cserélni, bár a technológia fejlődése ezt lehetővé tenné – mondta el az NRGreportnak Mezősi András, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) kutató főmunkatársa. Interjú.
 

A szélenergia hosszú évek óta „állóvíz”, nem történt változás ezen a területen. Az elmúlt másfél-két hónapban azonban több ponton változott a szabályozás, új jogszabályok jelentek meg. Miért éppen most, minek tudható be az időzítés?

Pontosan nem tudom – nyilván összefügg a METÁR-ral. Az ezt szabályozó törvénycsomag már korábban megjelent, s meghatározta a 2017-ben életbe lépő rendszer főbb elveit. Az ehhez kapcsolódó jogszabályok, például a tenderekre vonatkozóak, stb., folyamatosan jelennek meg, s ebbe a jogszabály-csomagba illet bele a két legutóbbi, miniszteri és kormányrendelet.

A fentieken túl szeptembertől hatályos egy kormányrendelet. E szerint a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal javaslatát arról, hogy az ország területén hány darab és mekkora teljesítményű szélerőműre adható építési engedély Lázár Jánosnak és Seszták Miklósnak is engedélyeztetnie kell.

A szabályozás eredményeképpen egy kétlépcsős tendereztetési folyamatot hoztak volna létrea: az első részben a kapacitáslétesítési jogért , második lépésben a telepítésért versenyeztek volna. Ez mára múlt idő, mert a másik két jogszabály a szélerőmű telepítést gyakorlatilag ellehetetlenítette.

A két rendelet közül az egyik a szélerőművek telepítését földrajzi szempontból korlátozza, a másik pedig igen szigorú műszaki feltételeket ír elő: mindkettőt vizsgálta a REKK.

A Kisalföld területére koncentráltunk, és kerestük, hogy a jogszabály alapján hová lehetne erőművet telepíteni. Nem találtunk ilyen helyet. Az ELTE egyik tanszékének bevonásával az Energiaklub egy térinformatikai programmal vizsgálta Magyarországot, s nem találtak a jogszabály szerint alkalmas helyet. A másik jogszabály előírta, hogy milyen magas lehet a torony, mekkora lehet a rotor átmérője. Áttekintettük a tíz legnagyobb gyártót termékeit: a 208 előre gyártott típusból kilenc felelt meg a előírásoknak. A jogszabályban bekerült egy, a kapacitás maximumára vonatkozó korlát is. A többi jogszabály az új erőműveket, létesítési helyszíneket zárta ki. Eszerint azonban a meglévőeket sem lehet majd újra cserélni; jelenleg két megawatt az alsó határ, az iparági átlag három megawatt körül van. Így arra sincs mód, hogy a működő tornyokat nagyobbakra cseréljék, amire Nyugat-Európában számos példát látunk.

Indokolt lenne a csere? Megfelelő hozzá a szélerősség?

Indokolhatja. A szélerőmű-üzemeltetésben hatalmas technológiafejlődés zajlott le, amely hatással volt arra, hogy milyen hatásfokkal, mekkora kapacitással tudnak a turbinák működni. Magyarországon a turbinák átlag életkora tíz év alatt van, miközben ezek élettartama tizenöt-húsz év. Cserén akkor érdemes elgondolkodni, amikor generátort, lapátot, stb. is ki kell cserélni. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, ahol a telepítés korábban kezdődött, sok példa van a cserére.  A telephely sokat ér: megvan a csatlakoztatás, az engedélyeztetési, csatlakozási költségeket meg lehet spórolni.

A REKK vizsgálat másik része a földrajzi szempontokat vette górcső alá.  Miért csak a Kisalföldet vizsgálták? Máshol az országban nincs kellő szélerősség erőmű telepítésre?

A hazai szélerőművek kétharmada a Kisalföldön és környékén található. Ez a legszelesebb vidék az országban. Máshol is lenne lehetőség elviekben, ám ez alacsonyabb megtérülést eredményezne a beruházónak, mert sokkal kisebb az átlagos szélerősség másutt.

 Az ország nem bővelkedik alkalmas helyszínekben.

Sokat változott a technológia: egyre magasabbak a tornyok, egyre nagyobb az átlagos lapátméret, egyre kisebb szélsebesség szükség. Néhány éve azt mondták, Magyarországon nem nagyon lehet szélerőművet telepíteni, mert nincs elég szél. Ezt ma sokféle mérési adat cáfolja. Számos, Magyarországhoz hasonló széladottsággal bíró országban több száz megawattnyi kapacitás üzemel. Ilyen Szerbia, Románia egyes területei, Szlovákiában valamivel jobb a helyzet. A klasszikus példa Ausztria: a határ másik oldalán ugyanolyan adottságok mellett telepítenek. Ez támogatás kérdése.

Mezősi András

A technológia fejlődésével együtt javult a megtérülés is?

Abszolút. Ez nem jelenti azt, hogy támogatás nélkül ezek életképesek lennének. Ma nincs olyan erőműtípus, ami megérné támogatás nélkül.

Megújuló vagy bármilyen?

Bármilyen. A villamosenergia-árak olyan alacsonyak itthon és Európában, hogy nem lehet rájuk üzleti tervet alapozni. A számok is ezt igazolják. Az Európában épülő új kapacitások 75 százaléka szél- és napenergia, ami támogatásvezérelt alapon működik.

Megtérülnek ezek később?

Az, hogy támogatás nélkül mikor fognak megélni két tényezőtől függ. Az egyik, hogy esik-e a  villamosenergia előállításának költsége ezen létesítményekben. A másik kérdés, hogy hogyan alakul az európai villamosenergia-ár. A megújulók technológia költségei továbbra is esnek. A napenergiánál különösen, de a szél esetében is évi öt százalékos hatékonyságnövekedéssel, költségcsökkenéssel lehet számolni. A napenergia esetében a korábbi ütem egyesek szerint lassult, mások szerint megállt, hogy ez mennyire időszakos, nem tudni. Az elmúlt öt-hat évben évente 45 százalékkal csökkent a beruházás költsége.

 A kettő beruházási költségeit, megtérülését összevetve milyen számokat kapunk?

Ketté kell választani a háztartási méretű és a nagyobb erőműveket, mint például a mátrai vagy a pécsi. Nagyon más a funkciójuk. Előbbi a háztetőre szerelik, hogy a háztartás energiaellátását javítsa, ami bizonyos mértékig hasznos lehet a hálózatnak, mert csökken az összes hálózati veszteség, ám drágább. Durván 100-150 eurós sávban tudnak egy megawattórát termelni. A nagyobb naperőmű-parkoknál ez az érték lemehet 60-70 euróra.  Németországban negyedévente tartanak aukciókat, melyek a legmegbízhatóbb adatokat adják arról, hogy mi ezen erőművek a megtérülése költsége, s ott 60-70-80 euró környékén van. Ezzel szemben a villamosenergia-piacon az ár 30 euró körül mozog.

Mi a helyzet a szélenergia-árakkal?

Nehéz kiszámítani, mert nem derül ki. A mérnöki számítások papíron egészen más eredményt adnak mintha élesben egy aukción licitál az ember. Kevesebb ilyen tender van Európában, naposból több van. Valahol 60-100 euró körül mozoghat.

A szabályozás nem támogatta, s alkalmas helyszínből sincs sok az országban, mégis sokan várnak szélerőmű pályázatokra. Többen számoltak és számítottak tenderre.

Nem derült égből villámcsapásként érkezett ez a két jogszabály. Egyszerűbb lett volna úgy megoldani, hogy nem írnak ki pályázatot azoknak, akik támogatásért folyamodnak. Arra nem látok indokot, hogy miért nem építhetne valaki erőművet.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium többek között azt hozza fel ellenérvként, hogy a szélenergia időjárásfüggő, teljesítményingadozást okoz. Valós aggályok ezek?

Egy évre előre nem fogja tudni megmondani senki sem, mekkora lesz az adott park széltermelése, de két órával előre egészen nagy pontossággal előre lehet jelezni. Attól is függ, hogy mennyire rugalmasan kezeli ezt a rendszer. Magyarországon a szabályozás nagyon megengedő volt, egy kicsit visszájára fordult. Minden szélerőmű üzemeltetőnek le kellett adnia egy tervet arról, hogy mennyit fog termelni a következő héten, hónapban, évben. Ha ettől +/-50 százalékkal eltért, akkor kellett büntetést fizetnie. Ez igen széles sáv, ha valamivel szigorúbban határozta volna meg a szabályozó, az üzemeltetők jóval motiváltabbak lettek volna abban, hogy pontosabb menetrendet adjanak le.

Mekkora eltérést engednek más országok?

Az uniós direktíva alapján 2017-től megújulókra nem vonatkozhatnak preferenciális szabályok. Vagyis nem létezhet +/- 50 százalékos sáv, ugyanúgy kell az eltérésért büntetést fizetni, mint például egy szenes erőműnek.

Kivitelezhető ez?

Ha olyan szabályozást hoznak, amiben – bizonyos keretek között- rugalmasan lehet változtatni, igen.  Akkor az üzemeltető is igen nagy pontosságot tud elérni, s motivált lesz. s nem a rendszer fogja kifizetni az eltérést, hanem az üzemeltető.

Tehát az az érv, hogy a teljesítmény-ingadozás csak a hálózaton működő egyéb szabályozható erőművek teljesítményének változtatásával egyenlíthető ki, többé nem helytálló?

Két részre bontható a kérdés; amikor eltér menetrendjétől, akkor/azt kell kifizetni. Mivel a szélerőművek termelése nagyon változékony, még ha jól előre jelezhető is, szükség van tartalék erőművekre. Ha szélcsend van, egy erőműnek gyorsan be kell indulnia. Ha viszonylag jó az előrejelzés, kevesebb ilyen erőművet kell „tartalékolni”. A tartaléktartást a rendszerhasználók fizetik. Ha társul hozzá megfelelő szabályozó, a magyarországi szélenergia mérték mellett – a legoptimistább előrejelzések szerint 1500-2000 megawattnyi kapacitás épülhet középtávon – nem okoz rendszerbiztonsági problémákat. Kismértékben növeli a rendszer költségeket, de nem sokkal.

 Mekkora a kiegyenlítés költsége a mai kapacitások mellett?

Nehéz szétválasztani, hogy a szélerőművek vagy egyéb hatások okozták az eltérést, s mi miatt kell a gyorsindítású tartalékokat elindítani. Úgy vélem, nagyságrendekkel kisebb a költsége, mint a támogatás igénye.

A minisztérium indoklása, mely többet között a teljesítményingadozást hozza fel a szélerőművek telepítése ellen jogos vagy sem?

Egy előremutató, rugalmas szabályozás mellett nem.

Természetvédelmi szempontokra is hivatkoznak.

Kiemelt természetvédelmi területre nem telepítenék, de nem látom, mi a különbség aközött, hogy egy területet szántónak vagy szélpark üzemeltetésére használnak. A hanghatás, melynek szabályozása most különösen szigorú lett – a torony alatt a hangerő nem lehet több mint 60 decibel.

Ésszerű távolságot kell tartani lakott településtől, a jogszabály által előírt 12 000 méter teljesen indokolatlan, elegendő lenne a harmada, vagy kevesebb. A zajterhelése kicsi: a toronytól háromszáz-négyszáz méterre emberi füllel nem hallható zajt bocsájtanak ki.

Az átviteli hálózatokon átfolyó nem szándékolt áramlások is egy olyan szempont, amelyre az NFM hivatkozik, kiemelve mekkora károkat okoztak a német szélerőművek Európában.

S mennyit nyertek a magyar fogyasztók. Valóban okoz valamekkora problémát a hazai rendszerben, mert nem tudunk annyi áramot behozni északról, amennyit szeretnénk. A rengeteg szél- és naperőmű építése eredményeképpen a németek 10 euró/mwh mértékkel lenyomták a villamosenergia-árakat, ami Magyarországon is megjelenik. Árcsökkentő hatása van. Kétezer megawattnyi kapacitás építése itthon nem befolyásolja jelentősen az európai áramlásokat. Németországban csak tavaly 6000 megawattnyi szélerőmű kapacitást építettek, a teljes európai kapacitás fele ott épült. Ez nekünk igen kedvező, mert a német támogatást a német adófizetők fizeti, ennek hatására olcsó áramot kapunk.

Miért mondják, hogy nem jó, ha Magyarországon szélerőműveket telepítenek?

Azzal szoktak érvelni, hogy az atomenergia rovására megy, mivel az atomerőmű zsinóráramot termel, a szélerőmű is üzemel éjszaka, s emiatt egymás versenytársai lehetnek, s esetleg vissza kell majd terhelni a paksi blokkokat. Nem szabad magyarországi léptékben gondolkodni, mert nagyon erős az összeköttetés az európai, regionális piacokkal. Ha összeadjuk valamennyi határkapacitásunkat, 6000 megawattot tudunk adott esetben exportálni. Nem igaz, hogy kiszorítanák egymást, mert vagy többet exportálunk vagy kevesebbet importálunk adott órában. Megfér egymás mellett a kettő.

Készítetett-e a REKK hatásvizsgálatot a szélerőművek hazai alkalmazásával kapcsolatban?

Végeztünk arra vonatkozóan számításokat, hogy milyen módon tudja az ország elérni a 2020-as célokat, s ebbe hogy illeszkedik a szélenergia, s mekkora lehet a szélerőművek költsége. E szerint, ha kizárjuk a szélerőműveket a hazai energiaportfolióból, a 2020-as célok elérése évente 25 milliárd forinttal drágább.