A gázpiacon a lakossági fogyasztókat biztosító kötél védi, a versenypiaci szereplőknek viszont maguknak kell gondoskodniuk a biztonságukról. Ebben lehet partner a kereskedő, akinek szintén érdeke, hogy az ügyfél elégedett legyen. Szépfy Mártonnal, a MET Magyarország kereskedelmi igazgatójával beszélgettünk a gázpiac legújabb fejleményeiről.

Először is tisztázzuk: télen lesz elég gáz Magyarországon, rendben van a gáztárolók töltöttségi szintje…

Minden rendben a gáztárolók töltöttségével. A töltöttség valójában még nem lenne teljes eredmény, ha nem lehetne „kivenni” ezekből a gázt – az örömhír, hogy az elmúlt hetekben elindult a kitárolási szezon, a folyamat a lehető legnagyobb rendben zajlik. Emlékeztetőül, Magyarországon három helyről vételezhetünk gázt: importálhatjuk a határon túlról, vételezhetjük a gáztározókból és a harmadik, amelyről kevesebbet szoktunk beszélni, a hazai kitermelés. Természetes, hogy télen nagyobb a lakosság és a nagyfogyasztók igénye, mint amit az importvezetékeken be tudunk Magyarországra szállítmányozni. Innentől kezdve fel kell használni más kapacitást, tehát például a tárolói kapacitásokat is arra, hogy a rendszer gázigényét ki lehessen elégíteni.

Hogyan kell elképzelni a gáztárolókat?

A kisfiamnak szoktam mondani, hogy a gáztároló körülbelül olyan, mint egy homokozó: lágy részecskés, szemcsés kőzetből áll, és korábban gáz- vagy olajmezőként működött. Ezekbe a kiürült mezőkbe töltik vissza nagy nyomással a földgázt, itt tárolják, majd később – szükség szerint– innen veszik ki. Magyarország földrajzi szempontból egyedülálló helyzettel és adottságokkal rendelkezik, és ez a gáztárolók mértékében is megmutatkozik. A közel 6,5 milliárdos gáztároló-kapacitás majdnem megegyezik az ország éves gázfogyasztásával. Ezolyan kiváló adottság, amellyel nagyon sok környező ország nem rendelkezik: nekik mindig határon túlról kell importálniuk (vagy, ha megtehetik, hazai kitermelésből pótolniuk) a földgázt, illetve a szükséges energiahordozót.

Szépfy Márton

Mitől függ a sikeresség ebben az ágazatban?

Lehet azt mondani, hogy egy kereskedő akkor sikeres igazán, ha van egy-két olyan ügyfele, aki kellően sokat vásárol valamiből, és lényegében bármit megfizet érte. Egy ilyen szituáció azonban csak nem hatékony piacon lehetséges, az energiakereskedelem pedig hatékony piacokon működik. Itt a kulcs a portfólió-optimalizáció, vagyis a piaci adottságok és az egyes fogyasztók portfóliójának összehangolásától függ, hogy mennyire sikeresen tudok működni. Ez az országon belüli sikeresség kulcsa, itt azonban mindig ki vagyunk téve az adott ország szabályozói környezetének. Ezért mindezt nemzetközi szinten is értelmezni kell, így az országok közötti optimalizáció a másik kulcsfontosságú elem.

Az energiapiac átalakulóban van, sok minden változik. Például az, hogy mennyire határozza meg az olaj a gázpiaci árakat. De változik az is hogy az elektromos áram felhasználása mennyire növekszik. Milyen trendek körvonalazódnak?

Ha visszanézzük a chartokat, január elejétől-közepétől egészen április közepéig olyan időszaknak lehetünk szemtanúi, amikor a földgáz ára elvált az olajárától, augusztus eleje óta azonban a két energiahordozó ára nagymértékben ismét korrelál egymással. Újra teljesen követő trend körvonalazódik, amely éppen emelkedő szakaszban van;ennek vethet véget az elmúlt napokban tapasztalt olajár-korrekció.

Az emelkedő trendet nyilván a téli időszak is meghatározza. Egy fogyasztó számára mi az ideális, ha egy bizonyos mennyiséget már korán leköt, vagy bízik abban, hogy egy későbbi kötéssel jobb árat tud elérni?

Magyarországon régebben volt egy beidegződés a szektorban, ami azt eredményezte, hogy a fogyasztók legnagyobb része március és május között folytatta le a gázbeszerzését. Ennek az lett az eredménye, hogy a fogyasztók nagyon ki voltak téve az ebben az időszakban elérhető áraknak. Ma már a beszerzések nagyon sokszor a piaci árak által irányítottak, ami azt eredményezi, hogy sok döntés az évben eltolódik –így jóval egyenletesebb kampányterhelés alatt vannak a kereskedők. Már nem egy nagyon erős márciustól májusig tartó időszakról beszélünk, hanem egyenletes éves terhelésről.

Hogyan válik el a lakossági és nem lakossági, azaz versenypiac?

A lakossági piac kicsit olyan, mint a bungee jumping, vagyis olyan kötélugrás, ahol az ugrólábára van erősítve egy biztonsági kötél. Nem szoktunk belegondolni, de a lakosság konkrétan be van biztosítva egy fix költséggel, így egy bizonyos árnál drágábban elméletben nem juthat hozzá az energiahordozóhoz. Ezzel szemben a versenypiacon lévőket semmi sem védi, csak a saját felkészültségük, piacismeretük és a saját felhasználási igényük ismerete. Szerencsésebb esetben mindez jó irányba befolyásolja, ám kevésbé szerencsés esetben akár rossz irányba is terelheti. A lakosság e tekintetben korlátlan futamidejű szerződésekkel rendelkezik, szabályozott áron vételezi a földgázt, és szerencsét próbálhat a versenypiacon. A versenypiaci szereplőknek ellenben nincs lehetőségük ebbe a védett helyzetbe visszasétálni.

Azért a kereskedőnek is jobb, ha az ügyfél nem biztosítókötél nélkül ugrik le…

Természetesen a kereskedőknek és a fogyasztóknak közös érdekük, hogy a piaci mozgásokról, a piac alakulásáról a lehető legaktívabban tájékoztassák egymást, vagy cseréljenek véleményt. Egy jól megalapozott döntés, egy személyre szabott tender eredményezhet csak olyan végkifejletet, amely elégedettséget hoz mindkét fél számára.

Éles a verseny, sok a vetélytárs. Az energiapiacon elterjedőben vannak új technológiák, a megújuló energiának is egyre nagyobb szerepe van. Mi az, amivel versenyezni lehet?

Azt szokták mondani, hogy mindig az ár az, amivel a legjobban versenyezni lehet. Az ár valóban döntő motívum a partnereknél, ugyanakkor a jelentősége folyamatosan csökken. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy az energiahordozók ára most már fél évtizedes áresésben van, a másik, hogy az elérhető források között már nincs akkora különbség, mint régebben. Ennek eredményeként a kereskedői ajánlásokban már nincs akkora különbség, az ajánlatok eléggé beszűkült skálán mozognak. Emiatt felértékelődnek az egyéb területek, szolgáltatások. Gondolhatunk itt a szakértelemre vagy az ügyfélszolgálat gyorsaságára, a vevőközpontúságra, illetve azokra a rugalmas reakciókra, ahol az egyes igényekkel a kereskedőkhöz fordulnak az ügyfelek.

Milyen igények lehetnek ezek?

Leggyakrabban a tervezett fogyasztási igénytől való jelentős eltérésez. Ennek oka lehet nem várt esemény vagy akár a rendkívüli hideg is. Deoptimalizáció miatti fogyasztáscsökkenésről és ennek a kezeléséről is beszélhetünk. Ezek a nagyon szigorú, „take or pay” feltételek miatt komoly többletköltséget okozhatnak a fogyasztóknak. Az energiapiacon kétféle szerződést köthetnek a fogyasztók. Az egyik a teljes ellátás alapú szerződés, a másik pedig értelemszerűen a nem teljes ellátás alapú. Az első esetben a partner köteles az érintett kereskedőhöz fordulni, míg a másik esetbenvan arra mód, hogy több kereskedőt is megkérdezzen az ellátási időszakban,és tájékozódjon a lehetőségekről. Jó hír, hogy az elmúlt időszakban a kapacitások bővülése miatt inkább fogyasztásban való bővülést tapasztalunk. Az éven belüli bővülés a tenderben kiírt mennyiségtől eltérhet, ilyenkor az árról újra kell tárgyalni. Többletfogyasztás esetén csak az év bizonyos szakáról beszélgetünk az ügyféllel és egy adott mennyiségről– innentől kezdve az ár is jelentősen különbözhet.

Hogy működik a gázév, és milyen aktualitásai vannak az új gázévnek?

Korábban június elsején volt a gázév kezdete, amely egy európai uniós jogharmonizációs folyamat miatt tolódott október elsejére. Ezt a fogyasztók legtöbb esetben úgy dekódolták tavaly, hogy a három hónapos átvezető időszakot és az új gázévet „15hónapos gázévként” kezelték. Az első hivatalos októberi-októberi gázévünk tavaly kezdődött, de a fogyasztók ebből csak az idén érzékeltek valamit, azzal, hogy a kampányidőszak a szabályzásnak megfelelően szeptember elején zárult.

Ez a jogharmonizáció bírt valamilyen piaci hatással az Európai Unióban?

Egyre inkább a piaci árak irányítják a fogyasztók döntéshozatalát, úgyhogy a gázév is határidőként szolgál a fogyasztóknak. A kampány lezárása előtt kell valamikor a tendereket lefolytatni, a beszerzések végére pontot tenni, utána pedig az ellátás október elsejével folytatódhat tovább új kereskedővel vagy a régivel.

Ezek szerint egy gázkereskedőnek október elsején van az újév…

Igen, bár annyiban pontosítanék, hogy manapság már az energiakereskedő ritkán áll egy lábon. Általában több terméket is értékesít, így októberben például már javában dúl a villamosenergia-kampány finise, úgyhogy elég furán venné ki magát, ha valaki már ilyenkor le tudná tenni a lantot.

Korábban beszéltünk az olaj és a gáz árának kapcsolatáról. Attól függetlenül, hogy már nem annyira fajsúlyos az olaj ára a gázár tekintetében, a gázkereskedő egyik szeme még mindig az OPEC-en van, ugye?

Így igaz. Nagy hangsúlyt fordítunk a piaci elemzésekre, illetve az olajpiacot meghatározó intézmények publikációinak elemzésére. Ebben sok más szervezet mellett az OPEC is kiemelt figyelmet kap.

(A Millásreggeli gazdasági rádióműsorban, a 90.9 Jazzy rádión elhangzott interjú szerkesztett változata.)