Egy kanadai cég újfajta eljárása forradalmasíthatja a lítiumipart és nem várt szereplőket is bevonhat a rohamosan fejlődő iparágba: az olajcégeket. 

Az elektromos közlekedés rohamos terjedése az utóbbi években magával hozta a lítiumtermeléssel és gyártással foglalkozó cégek nem különben látványos fejlődését. Az autókban, mobiltelefonokban és laptopokban használt lítiumion-akkuk piaca becslések szerint évi 20 százalékkal bővülhet a 2012 és 2017 közötti időszakban ez pedig egyfelől azt jelenti, hogy egyre több és több jó minőségű lítiumra lesz szüksége az iparágnak, másfelől a lítium árának dinamikus emelkedését is magával hozza. Egyetlen akkumulátorgyár beindításához nem kevesebb, mint 15 ezer tonna lítiumra van szükség évente, tehát a piac óriási.

A világ lítiumkészletének nagy részét néhány dél-amerikai állam, Argentína, Chile és Bolívia, valamint Ausztrália és Kína tudhatja magáénak, de több amerikai államban is hatalmas készletek állnak rendelkezésre. S bár a lítiumgyártás kifejezetten a zöld iparágak sorába tartozik, egy új módszer segítségével épp az olajcégek lehetnek azok, amelyek forradalmasíthatják a lítiumipart. 

Egy kanadai cég, az MGX Minerals ugyanis egy olyan anyagból állít elő lítiumot, ami hagyományosan az olajbányászat mellékterméke, az úgynevezett telített sósvízből. A cég által csak petrolítiumnak nevezett anyag pedig nemcsak a lítiumgyártást, de az olajkitermelést is alaposan átalakíthatja. 

A telített sósvíz az olajkitermelés egyik mellékterméke, ami a bányászat során kerül a felszínre. Az MGX Minerals által kifejlesztett módszer lényege, hogy a vízből egy gyors eljárással kiválasztják a legértékesebb ásványokat és sókat, például a lítium-karbonátot, ami a lítiumgyártás alapanyaga. 

A lítiumgyártásnak manapság két alapvető módszere terjedt el. Az egyik az úgynevezett párologtatás, amikor hatalmas tavakban helyezik el a kitermelt sós vizet és ebből a napfény segítségével nyerik ki a lítiumot. Ez az eljárás meglehtősen időigényes, legalább 18 hónapra van szükség, mire az első értékesíthető lítiummennyiséget kinyerik a tavakból. A másik bevett módszer a hagyományos bányászati eljárás, amikor a közetrétegekből nyerik ki a lítiumot.

E két módszer ugyanakkor nemcsak komoly infrastruktúrát, hanem jelentős anyagi befektetést is igényel a kitermelő cégektől. A sósvízű tavak létesítése nagyon drága, ugyanakkor ezzel a módszerrel olcsóbb a gyártás. A hagyományos bányászati eljárás beindítása kisebb költséget jelent, ugyanakkor a drágább és munkaerőigényesebb a kitermelés. 

A MGX Minerals módszere többek közt éppen azért forradalmasíthatja a lítiumgyártást, mert a gyorsasága miatt a hagyományos bányászati eljárásnál olcsóbb az üzemeltetése és sokkal gyorsabb és hatékonyabb, mint a párologtatós módszer, ráadásul nem igényli a környezet jelentős átalakítását sem. Az eljárás előnye, hogy már meglévő, üzemelő olajkutaknál is alkalmazható. 

A kanadai vállalat eredményei laboratóriumi körülmények között már bizonyítottak, jelenleg pedig az egyik Alberta állambeli olajmezőn folyik az első kísérleti üzem építése, a termelés a tervek szerint az év végén indulhat meg. A módszer egyébként annyiban nem új, hogy korábban több kormányzati tanulmány is készült a megvalósításról. Az MGX Minerals ugyanakkor a gyakorlatban is lépett, hatalmas összegeket fordított a kutatás-fejlesztésre és nem utolsó sorban az albertai területek megszerzésével lehetőséget biztosított magának az ipari méretű alkalmazásra is. 

Az MGX Minerals szabadalmaztatta a módszert, amit a szabadalmi eljárás ideje alatt, egy évig kizárólagosan alkalmazhat az Egyesült Államok területén. Ezalatt az idő alatt a cég keresi azokat az országokat, ahol további kitermelési jogokat tudna megszerezni. Amennyiben pedig a szabadalmat elfogadják, úgy az MGX 20 évre biztosíthatja magának a jogot a technológia kizárólagos alkalmazására. Ez azt jelenti, hogy azok a nagy olajkitermeléssel foglalkozó cégek, amelyek érdeklődnek a módszer iránt, csak az MGX Minerals engedélyével, vagy vele együttműködve használhatják azt. 

A módszert pedig várhatóan nemcsak az olajcégek, hanem a kizárólag lítiumgyártással foglalkozó vállalatok is átveszik majd, ami a párologtatós, a környezetet leginkább átalakító eljárás eltűnését is jelentheti.  

Az MGX Minerals becslései szerint egyébként a módszerrel napi egymillió hordó telitett sósvizet lehet kitermelni egyetlen helyszínen, ebből éves szinten 14 ezer tonna lítium-karbonát állítható elő. Ez egy lítium-akkumulátor gyár nagyjából egyéves szükséglete – írja az Oilprice.com.