Fontos ülésre készül az OPEC, de kicsi az esélye, hogy a kitermelés érdemi csökkentésről szülessen megállapodás, bármennyire szeretné is ezt egyik-másik tagország. Eközben a technológiai fejlődés szép lassan felforgatja az energiaellátás hagyományos modelljét, emiatt az energiacégeknek és a kitermelő országoknak előbb-utóbb jelentősen át kell alakítaniuk működésüket.

Nem ütik rá a pecsétet az olajkitermelés érdemi csökkentéséről korábban született megállapodásra a tagországok a szervezet novemberi csúcstalálkozóján – véli Horváth Ákos, a Pioneer Alapkezelő elemzője. A szakértő mai sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy ha még ez bekövetkezne is, akkor sem bírna túlzott jelentőséggel az olajpiacon, mert a kartell súlya csökken, és a tagországok között is vannak olyanok, amelyek a csökkentett kvóta eléréséig is tovább növelhetnék a kitermelést, együttesen akár több mint napi egymillió hordóval. 

A megállapodás ratifikálása leginkább Szaúd-Arábia ellenállásán bukhat el, ugyanis a világ legnagyobb kitermelője továbbra is a piacszerzés lehetőségét látja az alacsony olajárakban, és feltehetőleg azt is jól látja, hogy kicsivel a jelenlegi árszintek felett ismét üzembe állhatnak az amerikai palaolaj-kitermelő kapacitások, amelyek korábban átírták a szabályokat a kőolaj világpiacán. Az Egyesült Államokban a texasi Permi-medence palaolaj-lelőhelyén a kitermelési költségek a jelentős technológiai beruházások következtében 30 dollárra csökkentek. Itt és a többi mezőn is gyorsan üzembe tudják állítani a kapacitásokat, amint a világpiaci ár a megfelelő szint fölé kerül.

A kvótacsökkentés elmaradása vagy egy kisebb kvótacsökkentés ilyen körülmények között azt jelentheti, hogy 2017-ben is kínálati nyomás alatt marad az olajpiac. Márpedig ez számos kitermelő ország költségvetési pozícióját rontja. Ilyen mindenekelőtt maga Szaúd-Arábia, amelynek költségvetése 84 dolláros olajár mellett lenne egyensúlyban (2016-ban a GDP-arányos hiány 11,4 százalék lehet), és Oroszország, amely 80 dollár körül tudná egyensúlyba hozni költségvetését (ami idén „csupán” 3,7 százalékos mínuszt mutathat).

A kitermelő országok között a nagy különbséget a pénzügyi tartalékok mértéke okozza. Míg Venezuela lakossága a tartalékok hiánya és az eladósodottság miatt a jelenlegi olajár mellett kis túlzással éhezik, Norvégiának és Szaúd-Arábiának az okoz gondot, hogy az olajbevételekből képzett alapja hogyan reagáljon a világpiaci fejleményekre. A szaúdi tartalékok két év alatt ugyan 33 százalékkal csökkentek, de a nemrég bevezetett „költségvetési szigorral” az ország még sokáig kitarthat. A magas tartalékainak köszönhetően kényelmesebb helyzetben lévő Norvégiának egyelőre csak az okoz fejtörést, hogy nagy állami alapjából a jelenlegi hozamszegény környezetben hogyan tudja kivenni azt az évi 4 százalékos nyereséget, amit a költségvetés finanszírozásra szokott fordítani. 

Más-más pozícióból, de mindkét állam a technológiai beruházások iránt mutat különös érdeklődést, ami nem véletlen, hiszen ezt teszik maguk a kőolajtermelő vállalatok is. „A piac szereplői világosan látják, hogy az egész energiaszektor jelentős átalakulás előtt áll, a betáplálói és felhasználói oldalon egyaránt végbemenő technológiai forradalom miatt” – mondja Horváth Ákos. A legnagyobb ágazati szereplők éppen ezért a beruházásra szánt összegek egy részét most éppen megújulóenergia-beruházásokba vagy más technológiákba fektetik, miközben készülnek a hagyományos ágazati modell átalakulására. 

Az ágazatot felforgató technológiák egyike az elektromos autózás. A világon eladott elektromos autók száma ugyan még mindig kicsi, de a növekedés az elmúlt években rendre meghaladta a 70 százalékot. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) becslése szerint 60 százalék feletti éves növekedési ütem mellett az elektromos autók által okozott olajpiaci kereslet csökkenése 2023-ig elérheti a kritikusnak mondható napi 2 millió hordót, ami nagyobb mennyiség, mint amiről most az OPEC kvótacsökkentés címszó alatt tárgyal. Sokat elárul az elektromos közlekedés jelentőségéről, hogy az IEA szerint a világon felszínre hozott kőolaj 63,7 százalékát a közlekedésben használják fel. 

A szektort felforgató másik tényező az energiahordozó- és árambetápláló technológiák, illetve az elosztás és a felhasználás digitalizációja. A már említett texasi palaolajmezőn a kitermelési költségek nagyarányú csökkenésében jelentős szerepet játszik a „big data” forradalom, amelynek segítségével egy fúrásból sokkal több olajat tudnak a felszínre hozni. Ugyancsak a digitalizáció és az adatelemzés teszi hatékonnyá a megújuló energia rendszerbe fogadását és elosztását, ami a jelenlegi értéklánc felforgatásához vezethet. 

Ugyanaz a háztartás, amelyik jelenleg energiafelhasználó, a jövőben könnyen lehet energiabetápláló is a nap egyes szakaszaiban. E sok millió kistermelő, valamint a ma még kiszámíthatatlannak mondott nagyobb megújulóenergia-kapacitások összehangolása új energia-ökoszisztémát hozhat létre, amelyben az alapvető források (atom és vízenergia) és a milliónyi kis szereplő mellett a fosszilis energia egyre kisebb szerephez jut. A trend még akkor is folytatódhat, ha erről Donald Trump kicsit másként gondolkodik.