Trading

Kåberger: Sok közműcég mehet csődbe

Végh Zsófia | 2016.11.28. 07:00

Ha nem változtatnak üzletpolitikájukon, működési modelljeiken, sok – akár évtizedes múlttal bíró – közműcég csődbe megy a következő néhány évben – mondta az NRGreportnak Tomas Kaberger, a Vattenfall svéd állami közműszolgáltató igazgatósági tanácsának tagja. A szakember a múlt héten Barcelonában tartott InnoEnergy Booster konferencián adott elő és nyilatkozott lapunknak. Interjú.

Előadásában úgy fogalmazott, az európai kormányok többsége azért küzd, hogy megóvja az inkumbens (közmű) szolgáltatókat a csődtől. Hogyan kerültek a nagy szolgáltatók ilyen helyzetbe?

Azért vannak bajban, mert a villamosenergia-termelés új, alacsony beruházási és mára alacsony összköltségű megújuló kapacitásokkal bővült. Emiatt régi, szénalapú és nukleáris erőműveik értéke nagymértékben csökkent. Ugyanakkor komoly pénzügyi terheket ró rájuk a nukleáris hulladék biztonságos tárolása, egyes országokban az atomenergia kivezetése vagy a régi kőszénbányák felújítása. Meglehetősen nehéz gazdasági helyzetben vannak.

Hogy helyzetükön javítsanak, a kormányok először a megújulóknak nyújtott támogatásokat vonták meg: előbb Európa déli részén, később, mára Északon is. Ahelyett, hogy a fosszilis erőműveket megadóztatták volna, Németországban például fizettek az RWE-nek vagy a Vattenfallnak azért, hogy lignitalapú erőműveiket bezárják, illetve készenlétben tartsák. Észak-Európában, Svédországban tavaly a vízerőművekre kivetett nukleáris adókat visszavonták, hogy csökkentsék az erőművekre rótt terheket, s javítsák versenypozíciójukat.

Ám még ez is kevésnek bizonyulhat.

Hosszabb távon ezek a lépések sem mentik meg a cégeket, azonban esélyt kapnak arra, hogy a következő néhány évben költségeiket csökkentsék, pénzügyi kötelezettségeiket kezeljék, s alkalmazkodjanak.  A nagy (közmű)cégek ma különösen nagy nehézségekkel kell, hogy szembenézzenek – hiba volna azt gondolniuk, hogy a jövőben is működhetnek úgy, mint korábban.

Sokan előrébb járnak: több nagy német energiatermelő-szolgáltató átalakulása zajlik.

Számos cég felismerte, hogy váltani kell. Valamennyi beszél róla, de még mindig a nagy a belső ellenállás. Sok az olyan cég, amely kimondja, valóban érdemesebb lenne száz százalékban megújuló alapon működni, majd hozzáteszi, minél később kerüljön sor az átállásra, nehogy kiszorítsa a versenyből a meglévő hőalapú kapacitásokat.

Mit akarnak a részvényesek?

Tomas Kåberger

A Vattenfall nemzetközi közműszolgáltató igazgatósági tanácsának tagja, fizikus. Az ágazatban töltött évtizedek alatt foglalkozott hagyományos és megújuló energiaforrásokkal egyaránt. A japán Megújuló Energia Intézet igazgatósági tanácsának és a Svéd Királyi Akadémia mérnöki és energia-közgazdász karainak is tagja.

A régi erőművekben tulajdonrészt magukénak tudók attól tartanak, hogy ezek előbb-utóbb értéküket vesztik, s ezért nem is nagyon veszik fontolóra az új alternatívákat. A hagyományos energiacégek ezért versenyhátrányba kerülnek az új belépőkkel szemben, akiknek nincs miért aggódniuk. A tradicionális vállalatoknak több munka/küzdelem árán tudnak fennmaradni, mint az újonnan indultak.

Németországban két vállalat is kettéválasztotta hagyományos, veszteséges, nagy környezetterhelésű és megújuló termelését. A döntéshozók nem kimondottan üdvözölték ezt a lépést, mondván, ha a cég csődbe megy, a környezeti terheket kompenzáló költségeket majd az adófizetőkre hárítja. A szabályozást ezért úgy módosították, hogy minden esetben a régi tulajdonos fedezi ezeket a pénzügyi kötelezettségeket. A jogszabály hatására az E.On úgy döntött, magánál tartja atomerőműveit, az E.On-nál, ami eredetileg az új technológiákat tömörítő vállalat lett volna. Egy leányvállalat segítségével végül megoldották a kérdést, ám az atomerőmű náluk maradt – így tulajdonképpen eltérítették eredeti szándékától, hogy egy száz százalékban előremutató technológiákra fókuszáló céggé válhasson.

Volt példa hasonló lépésekre Észak-Európában?

A legnagyobb skandináv cégek, a Vattenfall, a Fortum és a Statkraft nem választották szét tevékenységüket. A Statkraft, igen okosan, már évekkel ezelőtt megszabadult nem megújuló eszközeitől, így portfoliója mára szinte száz százalékban megújulókat tartalmaz. Kevesebb is a környezetterhelésből adódó kitettsége emiatt. A Fortum igen merész lépést tett: értékesítette teljes vezetékrendszerét. Azt, hogy az eladásból származó jelentős összeggel mit kezd, nem tudjuk. A Vattenfal nem változtat. A vállalat állami tulajdonban van, s ha a költségek elkerülése miatt csődöt jelentene, annak így vagy úgy az adófizetők látnák kárát, amit a cég próbál elkerülni.

Az energiahatékonyság javulásával csökken az energiafogyasztás, ami ezen, fogyasztásból profitáló cégek eredményeit nem segíti. Hogyan tudják ezt az ellentmondást feloldani?

Nem könnyű megérteni, hogy lehet egy erőművet üzemeltető cég érdekelt az energiahatékonyság javításában is. Új helyzet van kialakulóban: az, hogy tud-e egy cég olcsóbb energiát kínálni ügyfeleinek, hatással van a megköthető szerződések számára.  Az energiaellátás költségét mindkét fél tudja csökkenteni, ha adott időszakban használják fel, az energia olcsóbb. Ez jó „tárgyalási” alap a cégeknek, hiszen időszaktól függően szabályozni/csökkenteni tudják a kínált energia árát. A nap- és szélenergia térnyerésével ez a fajta üzleti modell fog elterjedni.

Milyen stratégiát kellene a nagyoknak követniük, hogy talpon és versenyben maradjanak?

Azok a cégek fognak tudnak fejlődni, amelyek hajlandóak a versenyképességüket biztosító új technológiába fektetni, s akiket nem kötnek régi kötelezettségek. Akik a fogyasztóknak olcsó energiát biztosító üzleti modellel tudnak előállni, és képesek együttműködni ügyfeleikkel, akik hűek maradnak a céghez a változások ellenére. Európában számos, olyan helyi energiacég működik, akik számolhatnak ügyfeleikkel.  Ezek nemcsak megvitatják ügyfeleikkel a cég ügyeit, segítik is őket abban, hogy hozzáférjenek bizonyos technológiákhoz (például napelem, szélenergia). A legstabilabb cégek, melyek a létező cégek közül fennmaradnak azok lesznek, akik bevonják és elkötelezik ügyfeleiket. Az újonnan piacra lépőkkel persze új üzleti modellek kerülhetnek előtérbe, s még inkább elkötelezhetik ügyfeleiket, akik akár tulajdonosokká válhatnak. Az új technológiák esetében ugyanis a tulajdonlás költsége meghatározó, a működtetésé elenyésző. A tulajdon és ügyfél elkötelezettség a működőképes üzleti modellek meghatározó elemei lesznek. Ezt a feltételt az új belépők könnyebben meglépik, mint a jelentős tulajdonnal bíró tradicionális cégek.

  Végh Zsófia
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2022 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.