Az OPEC nagy meglepetésre lépett, a kőolajexportáló szervezet 2008 óta ismét a kitermelés csökkentés eszközéhez nyúlt. De mekkora realitása van a bejelentésnek?
Az Equilor Befektetési Zrt. szakértője azt vizsgálta a szerdai OPEC-döntés kapcsán, hogy mekkora realitása van a bejelentett kitermelési szint csökkentésnek. Maga a döntés 2017. január 1-jétől lép életbe, egészen a következő plenáris ülésig, május 25-ig. A megállapodás részleteibe elmerülve több kérdés is felmerül. Az OPEC 14 tagú, vagyis a továbbiakban 13 tagú szervezete lemondana önként piaci részesedésének egy szeletéről, vagy a generált olajár emelkedés kompenzálja a kitermelőket? Az orosz fél miért pont féléves végrehajtási határidőt adott meg? Irán politikai győzelmet aratott? Miért kapott felmentést Nigéria és Líbia? – írja blogposztjában az Equilor elemzője, Kovács Bálint.
A döntés egyik mellékszála volt, hogy Indonézia tagságát ismét felfüggesztették. Az egyedüli ázsiai tag nettó olajimportőrré vált, hiszen kétszer annyi nyersolajat vásárolt, mint amennyit kitermelt, így okafogyottá vált az olajexportáló országok szervezetében való részvétel. Indonézia felfüggesztése akár azt is jelenthette volna, hogy az ország napi 722 ezer hordós kitermelési kvótáját egyszerűen kivonják és nem változna a többi tag kvótája, mégis csökkenne az OPEC olajtermelése. Ezt kizárták az OPEC ülésen, Indonézia referenciaszámán kívül értendő az 1,2 millió hordós csökkentés.
A megegyezés további érdekessége, hogy Szaúd-Arábia vállalta a legnagyobb hányadot a kitermelés visszaszorításának. Az ország közel napi 500 ezer hordóval fogja vissza kibocsátását jövőre, amely több, mint a szervezeten kívüli rivális, Oroszország vállalása. A szaúdiak meglepetésszerű nagyvonalúsága mögött két dolog állhat: egyfelől a várt olajár emelkedés teljes mértékben kompenzálhatja a kieső bevételeket, másrészt a téli időszakban a belpiaci olajfogyasztás is kisebb (az elektromos áram egy részét olajtüzelésű erőművekkel állítják elő, a villamosenergia fogyasztás a klímaszezon alatt nagymértékben megugrik). Az is elképzelhető, hogy az OPEC de facto vezetője példát akar statuálni a globális piaci szereplők előtt. Azt azért egy pillanatig se feltételezzük, hogy ha például Oroszország, vagy más OPEC tagok nem tartanák be a megállapodást, akkor a szaúdiak nem növelnék újra kitermelésüket – írja az elemző.
Oroszország kapcsán pedig érdemes Alexander Novak energiaügyi miniszter szavaira figyelni: azt vállalja az ország, hogy 2017 első félévében napi 300 ezer hordóval csökkenti olajtermelését, melynek végrehajtásához szükséges az előbb említett időtáv. Novak szerint technikai akadályai vannak a gyors reagálásnak, valójában másról van szó: Oroszország úgy jöhet ki a megállapodásból, hogy de facto egy árva hordónyival kevesebb olajat sem kell termelnie. Ugyanis 2017. május 25-e, azaz az OPEC következő ülése is bőven belefér az első félévbe, ahol az OPEC felülvizsgálja a megállapodást. Addig pedig az orosz fél az OPEC kárára növelheti piaci részesedését. Hozzá kell tenni, ez a legkevésbé sem lenne elegáns lépés, de a gentlemen agreement-et a piaci érdekek könnyűszerrel felülírhatják.
Összefoglalva kijelenthető, hogy az OPEC kitermelési szintjének visszaszorítása nagyban eltérhet a vállalt 1,2 millió hordótól, a kérdés, hogy az olajpiaci befektetők ezt mikor realizálják. Amennyiben erős az OPEC-be vetett hit, úgy további olajár emelkedésre számíthatunk, hiszen a kereslet-kínálat egyensúlyba kerülhet jövőre. Valószínűbb azonban, hogy az említett pontokat a befektetők is mérlegelik.
Kovács Bálint szerint hosszabb távon nem várható az olajárfolyam további erősödése. Érdemes megemlíteni még az USA szerepét: az amerikai fél ugyanis nem egyezett meg az OPEC-kel és az oroszokkal, így a két utóbbi által hagyott piaci rést rövid időn belül betölthetik az amerikaiak. Más szavakkal, leginkább a piaci erőtér kisebb átrendeződése várható, mintsem fundamentális fordult az olajpiacon.
A bejegyzés teljes terjedelmében itt olvasható.