A nemzetközi cégekkel szembeni szerződéses kötelezettségek és az északi kurd olajmezők feletti kolrátozott befolyás miatt lehet Irak az OPEC-megállapodás kerékkötője.
Az elmúlt napokban kiderült, hogy OPEC számára nehéz feladat lesz betartani újévi ígéretét a termelécsökkentésre vonatkozóan és ebben a törekvésében a leginkább kérdéses elem az olajkartell második legnagyobb termelője, Irak lesz. Az ország napi 210 ezer hordós csökkentést vállalt, s bár ez a mennyiség az össztermeléshez képest nem nagy, meglehetősen bonyolult lesz teljesíteni a vállalást.
Irak számára a probléma több tényezős. Az iraki háború után tömegével jelentek meg az országban – főleg a déli olajmezők területein – a nagy nemzetközi olajcégek, amelyek felé az iraki kormánynak szerződéses kötelezettségei vannak. Ezeknek a vállalatoknak egyfelől teljesíteniük kellene az iraki kormány rájuk rótt termeléscsökkentési kvótáit, másfelől ugyanakkor maximalizálni szeretnék a termelésükből származó profitot és tejesíteni az ő ügyfeleik felé meglévő kötelezettségeiket.
A bagdadi vezetés szempontjából bonyolítja a képet, hogy az állam csak korlátozott ellenőrzési jogkörökkel rendelkezik az ország északi részén, a kurd területeken lévő olajmezők felett. Ráadásul a kurdok nem feltétlenül tartják magukra nézve kötelezőnek a központi kormányzat által jóváhagyott termeléscsökkentést. Ők azt mondják, hogy a csökkentést teljes egészében a déli olajmezők kitermelői – azaz a nagy nemzetközi olajcégek – vállalják magukra, a kormány pedig pont ennek ellenkezőjét szeretné.
A háború után a közállapotok bizonyos fokú normalizálódásával az iraki olajkitermelés meredeken ívelt felfelé. Ehhez nagy mértékben járultak hozzá a már említett külföldi olajcégek, amelyek a kitermelés döntő hányadát biztosítják. Mindez azt eredményezte, hogy Irakban minden más olajtermelő országhoz képest több külföldi vállalat működik az olajiparban. Ezek segítségével sikerült a 2012 januári napi 2,65 millió hordós kitermelést a jelenlegi 4,5 millió hordóra feltornászni.
Az iraki kormány és az olajcégek közötti szerződéseknek van egy olyan kitétele, amely szerint az államnak kompenzálmnia kell a vállalatokat akkor, ha a kitermelés ezen cégeken kívülálló okok miatt esik vissza. Az OPEC-megállapodás pedig egy ilyen esemény. Más szavakkal az iraki kormány azért fizet a cégeknek, hogy azok ne bányásszanak olajat. Ez a kitétel nyilvánvalóan nehézségeket okoz az alacsony olajárak miatt amúgy is pénzszűkében lévő bagdadi vezetésnek.
Még ennél is beszédesebb, hogy egyelőre nem látszik bármiféle jele annak, hogy az Irakban működő külföldi cégek megállapodtak volna a kormánnyal a csökkentés rájuk eső részéről. A BP, az ExxonMobil, vagy a Shell mind-mind komoly termelői kapacitással rendelkezik Irakban, de ezek közől egyik sem jelentett a tulajdonosok felé jelentősebb termeléskorlátozást. Ezek fényében pedig a befektetők jobban teszik, ha kivárnak az OPEC következő, január végi konferenciájáig, ahol a megállapodás első eredményeit vitatják majd meg – írja az Oilprice.com.