Azerbajdzsán számára kulcsfontosságú a készülő Transz-Adria gázvezeték, amely a Kaszpi-tenger lelőhelyeiről szállítja majd az azeri földgázt az európai piacokra. A vezeték az Európai Unió számára is kiemelkedő fontossággal bír, hiszen segítségével csökkenthető lenne Európa függősége az orosz gáztól. A beruházás ellen ugyanakkor hevesen tiltakoznak a nyomvonal miatt érintett dél-olaszországi önkormányzatok.
A Transz-Adria gázvezeték Görögországon, Albánián és az Adriai-tenger mélyén fut majd és Olaszországot délen, Puglia tartományban éri el. A probléma az, hogy az olasz partokat eldugott és érintetlen partszakaszokon éri el a vezeték a tervek szerint, a szárazföldön pedig ősi olívaligeten halad keresztül. Ezért a helyi közösségek, kiegészülve az önkormányzatokkal és környezetvédő szervezetekkel tiltakozó akciókba kezdtek az építkezés ellen. Decemberben egy népszavazást tartottak Olaszországban, amely megerősítette a helyi önkormányzatok autonómiáját az ehhez hasonló kérdésekben – írja az Oilprice.com.
A vezetéket egy több cégből álló konzorcium építi az azeri SOCAR energiavállalat vezetésével, amely 20 százalékos részesedéssel bír a konzorciumban. Az építkezést az Európai Újáépítési és Fejleszési Bank (EBRD) is támogatja 2 milliárd euróval, ami a valaha volt legnagyobb ilyen jellegű kölcsön. Az EBRD a támogatás feltételeként a környezetvédelmi és szociális hatások pontos feltérképezését is elvárta. Az olasz kormány 2014-ben hagyta jóvá a tervet, miután úgy találta, hogy a konzorcium több mint 50 speciális, a negatív környezeti hatásokat minimalizáló feltételnek is megfelel.
Egy évvel később az olasz gazdasági fejlesztési minisztérium megerősítette, hogy a vállalatcsoport az összes szükséges feltételnek megfelel, így az építkezésnek nincs akadálya. Azonban több helyi vezető, köztük Puglia kormányzója és a vezeték nyomvonala által érintett település, Melendugno polgármestere ellenszegült a központi kormányzati szándéknak és azt bizonygatják, hogy az ő aggodalmaikra egyelőre nincs kielégítő válasz.
A Transz-Adria gázvezeték nyomvonala
A vezeték leginkább vitatott szakasza egy 1900 ősi, esetenként 1000 évnél is idősebb fából álló olívaligeten halad keresztül. A konzorcium azt tervezi, hogy az építkezés idejére ezeket a fákat áttelepítik, majd a vezeték elkészültével visszahelyezik eredeti élőhelyükre. A helyiek szerint ugyanakkor ez egy meglehetősen érzékeny művelet lenne és nincsenek meggyőződve arról, hogy a kivitelezőnek pontos terv áll rendelkezésére a biztonságos és környezetkímélő megoldáshoz. A helyi önkormányzati és tartományi vezetők szerint problémás a vezeték utolsó szakaszának azon pontja is, ahol a tengerből kivezetve eléri a szárazföldet, ugyanis ez a pont San Basilipo eldugott és érintetlen partszakaszán található. Az olaszok szerint a vezeték hátrányosan érintené a régió egyik legfontosabb bevételi forrását, a turizmust is.
A vezeték ellen egyébként Görögországban és Albániában is tiltakoznak, de szakértők szerint egyedül Olaszországban van tényleges esély arra, hogy az ellenállásnak eredménye is legyen. Az építkezés mellett folyamatosan kiálló olasz kormány nagy reményeket fűzött a december 4-i referendumhoz, mivel azt remélte, hogy ennek segítségével az ehhez hasonló nagy energiaipari projekteknél kivegye a döntéshozatali jogokat a helyi önkormányzatok kezéből. A referendum kudarcával ezek a helyi akciók most felerősödtek.
Marco Poti, Melendungo polgármestere ugyanakkor aggodalmának adott hangot, mivel a népszavazás eredménye ellenére nem tapasztalható változás a központi politika hozzáállásában. Poti szerint arról van szó, hogy egy nagy nemzetközi konzorcium akarata egészen egyszerűen legyőzi az olasz kormányt.
Azerbajdzsán közben hiteltelenséggel vádolja az olasz ellenállási akciókat, mondván, hogy a konzorciuk mindent megtett a környezetvédelmi szempontok betartásáért. Egy, a vezeték építésében érdekelt, névtelenséget kérő azeri politikus azt mondta az EurasiaNet.org-nak, hogy az egész ügy tulajdonképpen a politikáról szól, hiszen aligha hihető, hogy néhány száz olivafa miatt egy egész ország elesne a vezeték nyújtotta hatalmas haszontól. Bármiféle bizonyíték nélkül az azeriek azt is régóta hangoztatják, hogy talán Oroszország áll az olasz tiltakozó akciók mögött. Tény, hogy a Transz-Adria vezeték esetleges kudarca jól jönne Moszkvának, hiszen ezzel Európa méginkább az orosz gázszállításokra szorulna. Azerbajdzsán egyébként amerikai politikai segítséget is kért a vezeték megépítéséhez és az olasz ellenállás letöréséhez.
A helyi törekvések sikere esetén is aligha valószínű, hogy törölnék a projektet, a legvalószínűbb megoldás, hogy új nyomvonalat keresnek a vezeték számára. Helyi aktivisták azt próbálják elérni a konzorciumnál, hogy a vezeték az eredetileg tervezett ponthoz képest 50 kilométerre északra, Brindisi kikötővárosánál érje el a szárazföldet. Az építtető ezt a javaslatot elutasította. Elemzők szerint az építkezés tehát biztosan megvalósul, a kérdés csak a befejezés időpontja.