Ki vonható felelősségre, ha egy önvezető autó miatt baleset történik? Milyen szabályokat kell az intelligens robotokat tervező mérnököknek a jövőben követniük? Meddig „mehet el” egy háztartási ápoló robot anélkül, hogy megsértené a gondozott személy privát szféráját? Többek között ezekre a kérdésekre kíván választ adni az az Európai Parlament Jogi Bizottsága által készített és január 12-én elfogadott jelentés. A dokumentumot februárban tárgyalják a Európai Parlament plenáris ülésén. Az Unión kívül is nagy figyelmet is kiváltó jelentést jegyző Mady Delvaux képviselőnővel beszélgettünk.​

A brüsszeli bürokrácia nem a gyorsaságáról híres, ám ezen a területen nem engedheti meg magának az Unió, hogy évek teljenek el, mire elkészül a szabályozás. Mit gondol, ha a megalkotás mellett dönt, képes lesz időben asztalra tenni a Bizottság?

Nem lesz egyszerű, de sürgősen szükségünk van egy, a már forgalomban lévő robotok (önvezető autók, drónok) felelősségét meghatározó szabályozásra, ahogy a következő 10-15 évben kifejlesztettekére is. A Bizottság és több ország is dolgozik már rajta. Idén mindenképpen el kell, hogy készüljön, s úgy vélem, el is fog készülni – legalábbis a felelősségre vonatkozó rész.

A felelősség a javaslatcsomag igen hangsúlyos eleme.

Ez összefügg azzal, hogy a Jogi Bizottságban ülök. S persze a további fejlesztések irányvonalát is meg kell határozni.

Javaslataik szerint akár jogi személyiséggel is felruháznák a robotokat. Miért van erre szükség?

Erre a felvetésre nagy figyelem összepontosul, de nem hiszem, hogy a közeljövőben szükség lenne rá. Ugyanakkor a következő generációs robotok a maiaknál jóval kifinomultabb képességekkel rendelkeznek majd. Az öntanuló robotok cselekedeteiért nem lehet majd kizárólag a tervezőiket felelősségre vonni. Addig is laboratóriumi, ipari környezetben figyeljük viselkedésüket, s reflektálunk arra, hogy a jogi személyiség megalkotása mellett/helyett van-e egyéb módja, hogy az általuk okozott károkért mást vonjunk felelősségre.

Mady Delvaux. Forrás: Európai Parlament

Nem mindig az ember felel a robotok tevékenységéért?

Meggyőződésem, hogy a robotok működéséért végső soron az emberek lesznek felelősek. Persze nem mindegy, hogy ki. A robotok működtetéséhez a gyártón túl szükség van az adatszolgáltatóra és a hálózat üzemeltetőre is – hiszen csak rendszerbe kapcsolva tudnak funkcionálni. A legfontosabb, hogy a fogyasztó biztonságban érezze magát, s tudja, hogy probléma esetén valaki mindenképpen fizet. Jómagam a gyártó felelősségét tartom a legfontosabbnak, hiszen amikor vásárolok valamit, ő garantálja, hogy a termék nem okoz kárt. Még nem döntöttünk, mindenekelőtt a kérdés fontosságára szeretnék felhívni a figyelmet.

S milyen elv vezérelte azon javaslatukat, mely szerint az önvezető autókra egy, a kötelező biztosításhoz hasonló biztosítás megalkotására szólítsák fel az Európai Bizottságot?

Logikus lenne, nem? A hagyományos autók esetében a vezető köti a biztosítást, a vezető nélküli autók esetében is fizetnie kellene valakinek.

Pontosan kinek?

Erről még nem sikerült megegyeznünk. Vannak, akik szerint a vezetőnek kellene fizetnie. Ugyanakkor nem ő vezeti az autót, a betáplált algoritmusok alapján az autó hozza a döntéseket. Ebből adódóan úgy vélem, a gyártónak kellene a biztosítást megkötnie. Ennek költségeit azonban – nyilvánvalóan – beépítenék az autó árába, tehát közvetve az autó tulajdonosa állná a díjakat. Ráadásul a gyártók sokkal előnyösebb szerződéseket tudnának kialkudni a biztosítótársaságoktól.

Támogatná járulékok kivetését vagy extra "robotadó" kivetését?

Jómagam támogatom, legalább egy vita indítását arról, hogy milyen módon finanszírozzuk a szociális rendszerünk fenntartását. Ugyanis abban az esetben ha (a robotok miatt) kevesebb lesz a munka, találunk kell más módot arra, hogy szociális rendszerünket, a társadalombiztosítást finanszírozzuk. Úgy gondoljuk, hogy ez mindenképpen vitára érdemes kérdés, azonban abban már nem vagyok biztos, hogy ez a kérdést jóváhagyja-e a plenáris, meg kell várnunk a döntésüket.

Egy, a robotika fejlesztését koordináló charta megalkotását is javasolta.

Mihamarabb szükség van a programozók és a gyártók munkáját segítő etikai és jogi keretekre. A robotok az emberek javát kell, hogy szolgálják mindenekfelett: tekintettel kell lenniük az emberi méltóságra, a privát szférára, a szabadságjogokra. Fontos, hogy az emberek ne függjenek a robotoktól.

Hogy lesznek képesek a fenti és egyéb szempontokat betartatni úgy, hogy a fejlesztő mérnökre vonatkozó etikai kódex elfogadása a javaslat szerint önkéntes?

Csupán eleinte: először a közös elvekről kellene megállapodni. Szeretném elérni, hogy ezen elveket a szabványosítás során már alkalmazzák. Hogy biztosak legyünk abban, hogy például van lehetőség titkosításra – a biztonság a legfontosabb. Hogy ki lehessen kapcsolni az otthoni ápolást végző robotokat azért, hogy a gondozottak személyes szabadsága ne sérüljön.

Tehát hosszabb távon a fejlesztőknek az etikai-jogi megfontolások szerint kell tervezniük?

A szabványosítás után egy egységes európai piacon nem lehetséges, hogy a robotok ne feleljenek meg az előírásoknak.

Mennyire észszerű kizárólag az európai piacra fókuszálni, s itteni szabványokat alkotni? Ázsiában, az Egyesült Államokban nagy léptekkel haladnak a fejlesztésekkel, s a parlament is szorgalmazza, hogy nemzetközi szervezetekkel, például az ENSZ-szel is együttműködjünk.

Természetesen nemzetközi szabványok is kellenek. Azonban Európa kiemelkedik a robotikában, ezért fontos, hogy előbb a saját szabványaikat fektessük le. Ezután beszélhetünk nemzetközi együttműködésről, miután a kellő szintű jogi, adatvédelmi, személyi jogi védelemmel rendelkezünk. Ahhoz, hogy a folyamat gyorsabban végbemenjen, kell az együttműködés

A javaslatok kidolgozásakor merítettek más kontinensek, például az USA gyakorlatából?

Bár évről évre bővül, a globális robotikaközösség meglehetősen kicsi. Számos konferencián, szakmai fórumon egyeztetnek: az Egyesült Államok, Kína, Japán.

Tehát az EU nem fog ezen a területen (is) lemaradni a nemzetközi versenyben?

Az egyetlen aggályom ezen a téren a finanszírozás. Nagyon sok kimondottan érdekes, egyedi fejlesztés történik Európában – a kontinens vezető szerepet tölt be az ipari robotika és a szolgáltatórobotok fejlesztése terén –, azonban rengeteg kis méretű céget, startupot felvásárolnak az amerikaiak vagy a japánok.

A munkacsoportban láttak-e vmi kifejezetten energetikaspecifikus ügyet? Mit gondol, például az autonóm robotok alkalmazásának veszélyeiről a hálózatokban?

A robotok működéséhez mindenekelőtt rengeteg energiára van szükség – a kutatóknak ezért arra kell fókuszálniuk, hogy hogyan biztosítsák ezt az energia mennyiséget, s arra, hogy mindezt fenntartható módon tegyék. Ami a kapcsolt vezetékek, rendszerek biztonságát illeti, komoly kihívással kell szembenéznünk.

Az önvezető autók tevékenységének szabályozása mellett leginkább a drónokét sürgeti. Miért?

A drónok már jó ideje piaci forgalomban vannak. S ugyan tavalyelőtt készült egy tanulmány róluk, s a szabványosításukra szólítottak fel, úgy véljük, kevés, ha kizárólag a kereskedelemben engedélyezett drónok működését szabályozzák. A magánszemélyek által elérhető, akár 30 kilogrammos gépek is komoly kárt tudnak okozni, ezért a jognak ezekkel is foglalkoznia kell, s a légtérrel is. Mi történik akkor, ha egy ilyen egy repülőgéppel ütközik? Sürgősen szükség van szabályozásra. Sajnos, mint mindig, most is lassan haladunk – 28 országot közös nevezőre hozni nem egyszerű.

Mégis mikorra tenné a szabályozás életbe lépését?

Az elvégzett munka és a tempó alapján úgy vélem, hogy mindez még az idén megvalósul.