Az elmúlt napok kereskedésében megtört az olajár mintegy három hónapig tartó stabil szintje. A két fő olajfajta jegyzése 8-9 százalékos zuhanást szenvedett el.

Az amerikai könnyűolaj, a West Texas Intermediate és az északi-tengeri alaptípus, a Brent hordónkénti jegyzése viszonylag stabilan mozgott március elejéig. Előbbi 51-54, utóbbi 53-57 dollár közötti szinten mozgott. Ezt követően komoly, közel 9 százalékos zuhanás következett be az olajfélék árfolyamában.

Az esés hátterében az amerikai készletadatok állnak: a jelentések szerint több hete folyamatos növekedés figyelhető meg, az legfrissebb adat pedig hatalmas többletet mutatott. Az elemzők 1,3 millió hordós bővülést vártak, de a készletek 8,5 millió hordóval történelmi csúcsra ugrottak. Erre tett még rá egy lapáttal, hogy az amerikai olajkutak száma is növekedett. A 2014-es csúcson 1400 olajkút termelt az Egyesült Államokban, most az év eleji 490-nel szemben már 615-ből nyernek ki kőolajat – mondta a Világgazdaságnak Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázpiaci elemzője.

Az amerikai növekmény mind szárazföldi palaolajkút, ezekből 50 dolláros hordónkénti ár felett érdemes kinyerni az olajat, ráadásul technológiai okokból a hagyományosakkal szemben a palaolajkutak sokkal gyorsabban felfuttathatók és leállíthatók. Ezeknél mindössze 3–6 hónapot vesz igénybe ez a folyamat, míg a hagyományos kutak esetében egy és tíz év között mozog.

Sárkány Gergely, a Solar Capital üzletkötője szerint sok múlik a következő hetek készletadatain, ha azok tovább növekednek, akkor a 45 dolláros szintet sem tartja kizártnak. Sárkány Gergely szerint a Mol bírja az olajáresést, csak egy hosszabb távon alacsony olajár viselné meg a cég papírjainak árfolyamát, és az is csak 1-2 ezer forintos gyengülést okozna. A Mol azért sincs annyira kitéve az olajárnak, mert négyszer nagyobb a finomítói ágazata, mint a kitermelői. A térség többi olajvállalatára is csak hosszabb távon lehet hatással egy olajáresés.