NRGreport
Menü

Az OPEC-től függ az olajár sorsa

A hét kiemelt eseménye lesz az OPEC csütörtöki ülése, ahol döntés születhet az eddigi kitermelés csökkentő program jövőjéről. 

Az OPEC és külső partnerek 2016 novemberében annak tudatában állapodtak meg a kibocsátás visszaszorításáról, hogy a program előzetesen fél évig, de opcionálisan 1 évig tarthat. A mostani találkozó egyik kulcspontja tehát az időzítés. A legfrissebb hírek szerint a világ két legnagyobb kitermelője, Oroszország és Szaúd-Arábia is támogatná azt az elképzelést, hogy 2018 márciusáig, azaz 3 hónappal tovább tartson a program. Ez már a hír megjelenésekor is ellentétet szült egyes, nem-OPEC kitermelők között. A jelenlegi programban részt vevő Kazahsztán jelezte, hogy a szaúdi-orosz forgatókönyv esetén nem fog a továbbiakban együttműködni. További tagok is felszólalhatnak és ebben a kérdésben éles vita várható az ülésen - írja hírlevelében az Equilor.

Már csak azért sem lesz könnyű menet a fenti elképzelést keresztül vinni, mert a hosszabbítással felmerül a kvótarendezés kérdése is. Ez a program hosszabbításától függetlenül is alkualapot képezhet egyes kitermelőknél, de amennyiben 2018-ra is átnyúlna a program, úgy várhatóan a kisebb, nem-OPEC kitermelők Irakkal és Iránnal megtámogatva a kvóták újraosztását szorgalmaznák. Más szavakkal, az érintettek kisebb mértékű csökkentést szeretnének elérni. Erre utaló jelekből az elmúlt hónapokban nem volt hiány. Például Irak többször is jelezte, hogy céljuk a napi 5 millió hordós kitermelési szint elérése, amely a jelenlegi kitermelési volumenhez képest közel napi 500 ezer hordós többletet jelentene, teljes mértékben eliminálva az eddigi csökkentést.

Az OPEC programja már a második felénél tart, de finoman szólva sem mondható sikeresnek. Sikerként definiálhatjuk, ha a túlkínálat zsugorodása mellett az olajárak erősödnének. Ehhez képest az első negyedévben a globális kínálat napi 400 ezer hordóval haladta meg a kínálatot az OPEC adatai szerint, míg az EIA napi 320 ezer hordós szufficittel számolt. (Az egyes források közti különbséget leginkább az OPEC egyes tagállamainak adatközlése okozza.) A WTI kurzusa közel 6%-ot, míg a Brentté 7%-ot esett az elmúlt negyedévben. Noha a túlkínálat egyértelműen apadt 2016 végéhez képest, de az első negyedévben sem sikerült a globális kereslet alá szorítani a kínálatot.

A csütörtöki találkozó tétje tehát az, hogy az OPEC tud-e olyan megállapodásra jutni, mellyel elérhető a globális olajpiaci kereslet-kínálat egyensúlyi pontja. Amennyiben 2017-ig meghosszabbítják a programot, úgy nem tűnne el teljes mértékben a globális piaci többlet. Az amerikai energiaügyi minisztérium (EIA) 2017 végére napi 150 ezer hordós, 2018-ra pedig 390 ezer hordós szufficittel számol. Az OPEC érdemi hatást úgy tudna elérni, ha a jelenlegi, napi 1,8 milliárd hordós kitermelés szűkítést legalább 2 millió hordóra növelné. Amennyiben sikerülne elérni, az extra csökkentés nagy hányadát Szaúd-Arábia veheti a nyakába, az ország ugyanis az első negyedévben is túlteljesítette a saját kvótáját. Az Equilor elemzőinek meglátása szerint a 2017-ig történő meghosszabbítás változatlan kvóták mellett nem indokolja az olajár további erősödését, a fundamentumok alapján 50 dollár körüli WTI-vel lehet számolni év végéig. Optimista esetben 55 dolláros hordónkénti értéket vár az Equilor 2017-re.

Forrás: Equilor