Egy friss tanulmány szerint a világ össztermékének 6,5 százalékát, évente 5 ezer milliárd dollárt fordítunk a fosszilis energia támogatására. Elmondjuk, hogyan.

A fosszilis tüzelőanyagokkal két fő probléma van, amelyek súlyos gondot jelentenek a jövőre nézve. Ezek a problémák egymáshoz kapcsolódnak, de külön kell megvizsgálni őket. Először is, éghajlatváltozást okoznak. Évtizedek óta tudatában vagyunk annak, hogy a fosszilis tüzelőanyagok használata igen súlyos gazdasági és társadalmi károkat okoz. 

Másodszor, a fosszilis tüzelőanyagok drágák. A termelési költségek egy részét azonban támogatják. Ha az emberek tisztában lennének a támogatások nagyságával, elképednének azon, hogy azok mennyire ellentétesek a józan pénzügyi mérlegelésekkel szemben.

Egy a World Development folyóiratban közzé tett tanulmány szerint, sokkoló az az összeg, amit globális szinten a fosszilis tüzelőanyagok támogatására fordítunk. Az IMF-nél dolgozó szakemberek számszerűsítették is, ami szerint 2013-ban 4,9 ezer milliárd, két évvel később már 5,3 ezer milliárd dollárt tett ki a támogatás. A szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy a környzetet károsító felhasználás támogatásáról van szó, hatalmas költségek mellett, harmadrészt ezzel fékezik a megújuló energiára irányuló beruházásokat, amelyek a támogatott fosszilis üzemanyagokkal versenyeznek. Végül, de nem utolsósorban a támogatásokat nem élvezik az alacsony jövedelmű háztartások. 

Adódik tehát a kérdés, miért nem szüntetik meg ezeket a támogatásokat? A válasz némileg bonyolult, és leginkább arra vezethető vissza, hogy az emberek nincsenek tisztában a fosszilis tüzelőanyagok tényleges költségeivel, melyek nem feketén-fehéren jelentkeznek. Az utca embere általában közvetlen költségekben gondolkodik, hogy a támogatás nyomán a fogyasztók alacsonyabb árat fizetnek a termék költségeinél. A szerzők szerint ez sokkal összetettebb, ha figyelembe vesszük például a szállítási költségeken felül az ezzel okozott környezeti károkat, a globális felmelegedést, a légszennyezés miatt bekövetkező haláleseteket, általában a fogyasztási javakra kivetett adókat. Ha szűkebben (adózás előtt) vesszük figyelembe a támogatások mértékét, akkor az 2011-2013-ben a globális GDP 0,7 százalékát tette ki, de ha a fentebb felsorolt tényezőket is számoljuk, akkor nyolcszoros értékhez jutunk, vagyis a GDP 6,5 százalékáról beszélhetünk. 

A költségek/támogatások legnagyobb élvezői és elszenvedői nyilván a legnagyobb termelők és felhasználók, így Kína, az Egyesült Államok, Oroszország, az Európai Unió az összes amerikai támogatás (költség) felével részesedik.

A tanulmány szerzői szerint kulcsfontosságú üzenet, hogy a tiszta energiaforrások felhasználását nem terhelik környezeti költségek, ellentétben a fosszilis tüzelőanyagokkal. Ezt kell tudatosítani a döntéshozók és a lakosság legszélesebb rétegeiben, nevezetesen, hogy az árak mennyire vannak eltérítve a valós társadalmi költségektől, s mibe kerül ez nekünk – írta a The Guardian.