Milyen hatásai vannak eddig a 2015 decemberében elfogadott párizsi éghajlatvédelmi egyezménynek? Korábbi környezetvédelmi megállapodások alapján mennyi kompromisszummal járhat a végrehajtása? Hogyan alakul Magyarország üvegházgáz-kibocsátása? Hogyan és mikorra lép ki az USA – Donald Trump elnök június 1-i bejelentése nyomán – az egyezményből? Többek között erről szervezett tudományos ülést az MTA Meteorológiai Tudományos Bizottság Éghajlati Albizottsága, az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottság Felkészülés a Klímaváltozásra Albizottsága és a Magyar Természettudományi Társulat. Az előadások most videón láthatók.

A jelentős diplomáciai erőfeszítéssel összehozott éghajlatvédelmi egyezmény, a Párizsi Megállapodás 2016. november 4-én lépett hatályba. Ennek az volt a feltétele, hogy – a 2015-ös mérések szerint – a globális üvegházgáz-kibocsátás legalább 55%-áért felelős legalább 55 ország ratifikálja. Magyarország 2016. október 5-én helyezte letétbe a ratifikációról szóló okmányát az ENSZ New York-i székházában – emlékeztetett előadásában Botos Barbara, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Klímapolitikai Főosztályának vezetője.

A Párizsi Megállapodás az első, minden ENSZ-tagállamot bevonó üvegházgáz-egyezmény. Fő célja, hogy a 21. század végére maximum 2 Celsius-fokkal emelkedjen a globális átlaghőmérséklet az ipari forradalom előtti szinthez képest, de az egyezmény kimondja: erőfeszítéseket kell tenni a maximum 1,5 fokos emelkedés érdekében.

Botos Barbara elmondta: valóban átfogó jellegű megállapodásról van szó, azonban a részletes feltételrendszer kialakítása folyamatban van, ezeket a következő években kell elfogadtatni. A részes felek által vállalt, országonként meghatározott hozzájárulások a közös éghajlatvédelmi cél eléréséhez ugyanis 2020-tól indulnak. Az előadó az USA kilépési szándékáról (amelyet a Trump-kormányzat augusztus 4-én jelentett be hivatalosan is az ENSZ-nek – a szerk. megj.) elmondta: az egyezmény értelmében ez nem következhet be 2020. november 4. előtt. Amit ennél korábban megtehet az Egyesült Államok kormánya, hogy 2020-ra szólóan semmitmondó üvegházgáz-csökkentési szándéknyilatkozatot nyújt be.

Nem csak a globális klímaprobléma vonatkozásában ütközött a 20. században hasonló jellegű problémákba a tudóstársadalom, majd ennek hatására a döntéshozói-politikusi réteg – hangsúlyozta előadásában Faragó Tibor, a földtudományok doktora, az ELTE Környezettudományi Doktori Iskola oktatója. Egyfelől a környezettudomány felismeri a környezeti probléma mértékét, hatását, kiterjedését, majd ezt környezetpolitikai elismerés követi. Kérdés, hogy a problémára adott válaszok, vállalások és teljesítésük megfelelő-e – magyarázta az előadó. A környezetterhelés, az antropogén környezeti kibocsátások egymáshoz hasonló okok, hajtóerők miatt gyors növekedésnek indultak a 20. század közepétől kezdve. Így gyors egymásutánban kellett foglalkozni a toxikus nehézfémek, a savasodást okozó szennyezők, a tartós szerves szennyezők, az ózonkárosítók és az üvegházhatású gázok problémájával.

Szén-dioxidra átszámítva 6,2 tonnát tett ki az egy főre eső üvegházgáz-kibocsátás Magyarországon 2017 elején. Ez az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete, az IPCC statisztikái szerint átlagos mennyiség a közepesen magas jövedelmű országok körében – mondta Kis-Kovács Gábor, az Országos Meteorológiai Szolgálat Nemzeti Emissziós Leltárak Osztályának vezetője. 

A rendszerváltás után meredeken csökkent a kibocsátás Magyarországon, 1993 és 2006 között viszonylag stabil maradt, majd 2007-től lassan tovább csökkent. 
Az IPCC-t 1988-ban alapította két ENSZ-szervezet, a Meteorológiai Világszervezet (WMO) és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP). A testület munkásságának legfontosabb eredményei az úgynevezett értékelő jelentések: a nemzetközi klímapolitika alapjait képező dokumentumokból eddig öt készült, 1990-ben, 1995-ben, 2001-ben, 2007-ben, valamint 2013–2014-ben – idézte fel Ürge-Vorsatz Diána, a Közép-európai Egyetem professzora, az IPCC III. munkacsoportjának alelnöke. Az első jelentés alapján született meg az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye, az UNFCCC, a második után pedig a Kiotói Jegyzőkönyv, amelyben a fejlett országok vállaltak kibocsátáscsökkentést. A hatodik jelentési ciklust 2016–2022 között bonyolítják majd le. 

A videó itt tekinthető meg.