NRGreport
Menü

Baljós árnyak a palaolaj-szektor fölött

Nehéz heteken van túl az amerikai palaolaj-szektor, egyre több jelzés érkezik ugyanis arról, hogy az iparág jóval nagyobb pénzügyi problémák elé néz, mint azt korábban feltételezték a szakemberek. Egy friss jelentés újabb bizonyítékokkal szolgál arra, hogy a palaolaj a jelenlegi 50 dolláros olajárszint környékén már elvesztheti korábbi csillogását és a kitermelő cégek ismét inkább a hagyományos olajkitermelés felé fordulnak. 

Az amerikai palaolajról sokan azt tartják, hogy ez a leginkább verseny- és fejlődőképes szektor az olajiparon belül, hiszen a költségek csökkentése, az újfajta módszerek nyújtotta hatékonyság-növekedés azt eredményezte, hogy a jelenlegi alacsony olajárak mellett is növelni tudták kitermelésüket ezek a vállalatok. Az 50 dolláros árszinthez alkalmazkodó vállalatok futószalagszerűen állítottak termelésbe új területeket és a befektetők számára is meggyőző volt, hogy ezek a cégek egy változó és megjósolhatatlan mozgásokra is képes piacon tudtak jól teljesíteni. 

Az elmúlt néhány hétben ugyanakkor aggasztó jelek gyűlnek a szektor körül. A befektetők ugyanis egyre gyakrabban teszik fel a kérdést, hogy vajon ilyen volumenben meddig lehet életképes a palaolaj-termelés?

Az első baljós előjel az volt, amikor néhány hónappal ezelőtt a texasi Permian-mező egyik legnagyobb kitermelője, a Pioneer Natural Resources azt közölte a befektetőivel, hogy az itteni kútjai a vártnál magasabb földgáz-olaj hányadossal működnek. Ez egy olyan viszonyszám, amivel a két termék ára alapján vonnak le következtetéseket a piac várható alakulásáról. Ha ez a szám magas, az potenciálisan negatív jel lehet. A cég azt is bejelentette, hogy műszaki problémái akadtak néhány kútnál, ami késésekhez vezetett a termelésben - írja elemzésében az Oilprice.com

Ezzel párhuzamosan, a Goldman Sachs azt közölte, hogy nagy olajipari befektetők aggódnak az amerikai palaolajcégek kutatás-termelési üzletágainak gyenge teljesítménye miatt. Ez pedig arra kényszeríti őket, hogy más energiapiari szektorok felé csoportosítsák tőkéjüket, ami erős jelzés a palaolajcégek számára, hogy közeleg a baj. 

A baljós előjeleknek ezzel még nincs vége. A Wall Street Journal nemrégiben arról számolt be, hogy egyre több kitermelő cég fordul ismét a konvencionális olajtermelés felé. A lap szerint az 50 dollár körüli árak, a növekvő bérleti díjak, munkaerőköltség és a drága infrastruktúra miatt néhány helyen egyre drágább a palaolajtermelés. A Wall Street Journal azt is megjegyzi, hogy ugyan a befektetők hatalmas összegeket öntöttek a szektorba, ami a termelés jelentős növekedését eredményezte, de ennek ellenére ezen cégek többsége még mindig nem nyereséges. A lap szerint ilyen árszintek mellett minden egyes kitermelt hordó olaj csak a veszteségüket növeli. 

Ennek az az eredménye, hogy egyre több olajcég tér vissza a hagyományos termelési eljárásokhoz és próbál meg így kinyerni minél több olajat az adott területből. Az sem mellékes, hogy egy hagyományos olajkút működési költsége töredéke csupán egy palaolaj kúténak. Ezeket a hagyományos kutakat évekkel korábban vonták ki a termelésből, mivel akkoriban valóban nem lehetett hatékonyan működtetni a régi berendezéseket. Az azóta eltelt időben ugyanakkor jelentősen fejlődtek a kitermelési technológiák. A Wall Street Journal megvizsgált több olajcéget, amelyek Los Angeles, vagy Fresno környékén, illetve Olkahoma, Louisiana és Texas egyes részein működnek. Az itteni kutak évekkel korábban csupán napi néhány hordónyi olajat hoztak a felszínre, de az új technológiáknak köszönhetően ma akár napi 100 hordónyi olaj is kibányászható, ami nem utolsó szempont, főként, ha számításba vesszük, hogy közben minimális befektetés szükséges a kutak újraindításához. 

Szintén problémát jelent, hogy az amerikai palaolaj szektor a korábban már más iparágaknál is látott buborék-effektus jeleit mutatja. A Nyugat-Texas-ban található Permian-mező területén drasztikusan nőttek a földbérleti árak az elmúlt néhány évben, hiszen sorra jelentek meg a területen a nagy olajcégek, amelyek sok esetben más működési területeikről vonták el a pénzt, hogy kihasználhassák a palaolaj-robbanást. Miküzben drágult a területek megszerzése, a mező működését biztosító berendezések és szakemberek ára is egyre magasabb lett. A szakemberek hiánya pedig megint csak magasabb működési költségeket és a beruházások késelekedését vonta maga után. Ezek együtt azt eredményezik, hogy ugyan egyre nagyobb mennyiségben bányásznak palaolajat az itteni vállalatok, többségük még mindig veszteséggel működik. 

A régi olajkutak reaktiválása természetesen egyelőre nem jelenti azt, hogy vége a palaolaj-forradalomnak, hiszen egyelőre csak kis mennyiségekről van szó, de a tendencia aggodalommal töltheti el a palaolajcégeket és befektetőiket is. 

Forrás: Oilprice.com