A globális klímaváltozásért sok más tényező is felel, nemcsak a fosszilis energiahordozók, s a megújuló energia termelése is komoly terhet ró a környezetre – mondta az NRGreportnak Holoda Attila, az Aurora Energy Kft. vezetője egy IMF-tanulmány kapcsán, mely a fosszilisok támogatását vizsgálta. Az interjú második része. 

(Az interjú első része itt olvasható.)

Általános igazság, s a szerzők is kiemelik, hogy az energetikai támogatások hatására csökken a kutatás-fejlesztési és beruházási hajlandóság.

Egyetértek ezzel a megállapítással, erre jó példa az államilag végrehajtott „rezsicsökkentés”, ami azon túl, hogy veszteséges működést okozott a közüzemi vállalatoknak, egyúttal rontja az esélyét annak, hogy hatékonyabban használjuk fel az energiát, mert azt a képzetet adja, hogy az állam mesterségesen mindig képes alacsony szinten tartani a közüzemi árakat. De mivel mi is a világpiacról szerezzük be az energiahordozókat, ezért az becsapás, hogy mi az árakat meg tudjuk állítani a határon. De az sem véletlen, hogy a németországi megújulók rendkívüli elterjedése kapcsán egyre többen követelik, most már szüntessék meg a részükre biztosított állami támogatást. Mára annyival olcsóbb lett megújulókat hasznosítani, hogy piaci alapon is megéri termelni őket. Ez azonban egy jól beazonosítható evolúciós folyamat eredménye: ahhoz, hogy erre a költség és árszintre eljusson például a napelemgyártás, szükség volt arra, hogy a kezdetekben komoly állami támogatással és hatalmas intenzitással Németország elinduljon ebbe az irányba. A hatalmas mértékű német megrendeléseknek köszönhetően olyan mértékben csökkent a napelemek előállítási költsége, s ezáltal a világpiaci ára, hogy ma már valóban nincs szükség ilyen mértékű állami támogatásra, vagy a hosszú távú kötelező megtérülés biztosítására Magyarországon sem. Egy garantált támogatási rendszer fenntartása sajnos kényelmessé teszi a vállalkozókat – bármilyen területről legyen szó.

A fosszilis energiahordozók káros hatásait számszerűsítő kutatások gyakran említik az úgynevezett társadalmi költségeket. Ilyen például a légszennyezéssel összefüggő betegségek kezelésére, a környezeti ártalmak enyhítésére fordított összegek, melyek hosszútávon emelik a fosszilis energiahordozók árát – mivel az energiacégek beépítik az árba.

Ketté kell választani a szocialista rendszert és az addig történt károk állami felszámolásának kötelezettségét és az azt követő helyzetet. Én úgy gondolom, hogy ma az energetikai vállalatoknál többet környezeti károk megelőzésére és enyhítésére senki sem fordít. Ez természetesen a többi költséggel együtt beépül az árba, ám ez sem állami támogatás, sőt.

Nincs olyan jelenleg működő energetikai vállalat Magyarországon, amely helyett a környezeti kötelezettséget más, például a magyar állam felszámolná.

A bányászati engedélyhez ma Magyarországon törvényben rögzített módon, csak úgy juthat hozzá valaki, ha egy elkülönített alapba elhelyezi azt az összeget, vagy banki garanciát vásárol, mely esetleges csődje, megszűnése esetén biztosítékként szolgál, hogy ne az államnak kelljen saját forrásaira felszámolnia. Ezt az elkülönített pénzt csak akkor szabadítják, amikor az ásványvagyon kitermelését befejezte, s a felszámolási és környezetvédelmi kötelezettségeinek eleget tett. Én nem látok kockázatot abban, hogy a környezeti hatás ellentételezését szolgáló kötelezettség, bármilyen formában is állami támogatásként jelenne meg.

Vannak más közvetett költségek. A légszennyezés okozta betegségek kezelését nehéz számszerűsíteni, beárazni.

Ez igaz. De például az izlandi vulkán által okozott környezetszennyezést ki árazta be? A vulkán által két hét alatt kibocsátott károsanyag több volt, mint az összes fejlett ország ötéves kibocsátása. A fosszilisok globális felmelegedésben/szén-dioxidképződésben játszott szerepe is sokszor el van túlozva, divat lett kizárólag a széndioxidot és azok kibocsátásáért felelős embereket ostorozni. De tudni kell, hogy sok egyéb tényező is felel a globális klímaváltozásért, például meglepő módon a vízgőz is. A Föld eddig ismert, több mint 4,5 milliárd éves története során több száz hasonló globális felmelegedést és ugyanannyi jégkorszakot élt meg úgy, hogy akkor még nem is élt rajta ember. Akkor ki volt ezért a felelős? Én elismerem, hogy az ember pazarlóan bánik a rábízott nyersanyagokkal, s pocsékolja az energiát, sokszor indokolatlanul és felelőtlenül szennyezi a légkört. Az államoknak és a Föld lakosainak, azaz nekünk embereknek is sokkal több gondot kellene arra fordítanunk, hogy kevesebb energiát és sokkal hatékonyabban használjunk fel. Az én meglátásom szerint, az energiahatékonyság a kulcs. Ha például egy lakóház szigetelése megoldott, energiafelhasználása alsó hangon 15-20 százalékkal csökken, de ez elérhető a 40 %-ot is. Na, az ilyen programokat kellene támogatni.

Az Otthon Melege program ilyen célokat támogat. A programot koordináló Nemzeti Fejlesztési Minisztérium felmérése szerint ugyanakkor kevesebben pályáznak komplex energetikai felújításra, vagy akár kazáncserére, mint egy mosógépre.

Azért, mert szerinte nem jók ezek az irányok. Ha egy család egy korszerű kazánt szerel fel egy olyan házra, amely rosszul, vagy hiányosan van szigetelve, a kazánon megspórolt energia elvész a rossz szigetelésnél. Én sokkal inkább a szigetelésre fordítanék előszőr – fűtéskorszerűsítésre –, mert egy mosógép energiafelhasználása ezekkel összevetve elhanyagolhatónak mondható. Az épülethatékonysági programnak kellene prioritást adni, mert ott van a legnagyobb lemaradásunk, és ott van a legnagyobb pazarlás is. Ráadásul tudjuk jól, hogy ezek a meghirdetett pályázati pénzek indokolatlanul gyorsan elfogynak, a „tűzhez közeliek” jutnak hozzá ezekhez a forrásokhoz, nem azok, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá. Ráadásul, a támogatás mértéke meg sem közelíti azt, amennyire szükség lenne. A kedvezményes kamatozású hitelek nem segítenek azokon, akik amúgy is el vannak adósodva és a rezsi kifizetése is gondot okoz minden hónapban.

Az IMF-tanulmány azt is mondja, a támogatási rendszer megújításának komoly fiskális, jóléti és környezeti hatása lenne. Számítások szerint bizonyos adózás utáni támogatások elvonásával 2015-ben világszinten a GDP 3,6 százalékával nőtt volna a kormányok bevétele, a globális szén-dioxid kibocsátás 20 százalékkal esett volna vissza, a légszennyezettség okozta halálozás a felére csökkent volna. 

Hogyne, de közben arról senki nem beszél, hogy a munkanélküliség pedig 15-20 százalékkal nőtt volna, a munkanélküli segély fedezésére pedig a fenti összeg is kevésnek bizonyult volna. A fosszilis energiatermelésből, előállításból és feldolgozásból ilyen módon elbocsátott munkaerőt nem képes felszívni a megújuló ipar, bármennyire is halljuk ezt. Arról nem is beszélve, hogy tömeges átképzéseket kellene így finanszírozni, mert egy olajbányász nem napelemgyártó szakmunkás.

Arról sem szívesen beszélünk, hogy a megújuló energia termelése is komoly terhet ró a környezetre. A bányászatot mindenki szívesen szidja, de arról senki nem tesz említést, hogy például egy 2,5 megawattos szélerőmű építéséhez szükség durván 350 tonna szénacélhoz ki kell termelni 300 tonna vasércet és 200 tonna szenet. Azt ki fogja kitermelni? A mosóportól a joghurtig mindenütt az ásványi anyag tartalomról beszélnek, ez a csábító, de az például hogyan kerül bele? Az akkumulátorok előállításához szükséges ólom előállításáról, lítium bányászatáról, vagy éppen az elhasznált akkumulátorok elhelyezéséről is keveset beszélünk, pedig ez a kérdés sem megoldott. Én egy sokkal kiegyensúlyozottabb energiamixben hiszek, s ebben éppen úgy szerepe lesz még hosszú távon is a fosszilis energiahordozóknak, mint a helyesen egyre növekvő arányú megújuló energiaforrásoknak, vagy az egyébként zéró széndioxid kibocsátással bíró nukleáris energiának egyaránt.