A gázellátási válsághelyzetbe kerülő tagországok ezentúl számíthatnak szomszédjaik segítségére az Európai Parlament által hozott döntés értelmében.
A tagállamok gázellátásának biztonságát támogatja az a megállapodás, melyet szerdán hagyott jóvá az Európai Parlament. Eszerint a bajba jutott szomszédos országok kisegíthetik egymást, ha gázellátásuk veszélybe kerül. Az ún. szolidaritási mechanizmus életbe lépésekor a védett fogyasztók – a háztartások és az alapvető közszolgáltatások, kórházak – ellátása prioritást kell, hogy élvezzen. Az új szabályok kockázat alapján négy kategóriába sorolják az országokat aszerint, hogy milyen gázellátási útvonal mentén helyezkednek el. Az azonos kockázati csoportba tartozó országoknak kell egyeztetniük kell egymással arról, hogy milyen megelőző intézkedéséket tesznek. A preventív tervnek régiós fejezetekkel is rendelkeznie kell. Emellett válsághelyzeti tervet is ki kell az országoknak dolgozniuk arra az esetre, ha a megelőző intézkedés ellenére válság alakul ki. A tagállamok a Bizottságot és a partnerországok hatóságait tájékoztatják, hogy a meghatározott három válsághelyzeti szintből melyiket tartják érvényesnek az adott szituációban.
Az Európai Bizottság belenézhet minden az ellátás biztonsága szempontjából fontos szerződésbe (amennyiben ez az éves tagállami szükségletnek legalább 28%-át fedezné), ideértve az infrastruktúrára vonatkozó megállapodásokat is.
Jelenleg számos uniós államban, Magyarországon is tárolási kötelezettség van érvényben, mely a hazai ellátás biztonságát hivatott szavatolni – ám csak az egyetemes szolgáltató (lakosság, kórház stb.) ellátására. A kötelező tárolás mennyisége 1975 Mm3, mely felhasználása folyamatos a téli időszakban. (A szabályozás szerint az elmúlt 10 év legnagyobb fogyasztásának 60 százalékának megfelelő mennyiséget kell az egyetemes szolgáltatót ellátó cégeknek beszolgáltatnia.) Négy uniós tagállamban – Magyarország, Olaszország, Dánia és Spanyolország – stratégiai tárolás is működik. A hazai stratégiai tárolóban 1200 Mm3 áll rendelkezésre, ennek felhasználására akkor és olyan célra kerülhet sor, amelyre a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot irányító miniszter elrendeli.
Sokan azonban megkérdőjelezik a fenti kötelezettség hatékonyságát, mivel nem ösztönzi a kereskedőket arra, hogy piaci alapon, fogasztóik kockázati profiljának megfelelően saját maguk tároltassanak – mondta az NRGreportnak Beöthy Ákos, a Regionális Energiagazdaági Kutatóközpont gázpiaci elemzője. Ez a tárolók uniós szinten alacsony kihasználtságához is hozzájárulhat. A tavalyi tél többeknek megmutatta, hogy szükség van tárolt gázra. Ezt mutatja, hogy idén a kapacitás lekötés és a töltöttség is magasabb, mint tavaly – mondta Deme Krisztián, a Magyar Földgáztároló kereskedelem, marketing és szabályozás vezetője. További pozitív változásokban bízunk – tette hozzá. Az EP által jóváhagyott szolidaritási mechanizmus nem opcionális, hanem kötelező, ahol a szomszédos ország védett fogyasztói elsőbbséget élveznek akár a magyar ipari fogyasztókkal szemben – mondta Beöthy.
A rendelet végrehajtása nem lesz egyszerű. Több tagállamban olyan szabályozás él, mely megnehezíti a szolidaritási elv végrehajtását, mivel válsághelyzetben megtiltja a gázexportot vagy a tárolóból való gázkivételt. Magyarországon a kereskedő az általa betárolt gáz felett szintén elveszítheti rendelkezési jogát. Miért tároltatna gázt, ha nem veheti biztosra, hogy később tudja-e értékesíteni? – mondta Beöthy. Ha pedig az adott ország jogszabályai ellentmondanak a rendeletnek, a Bizottság legfeljebb kötelezettségszegési eljárás keretében tud fellépni ellene– mondta.
A stratégiai készletek felhalmozása és a betárolási kötelezettség mellett a válságra való felkészülés másik módja a régiós együttműködés lehet; erre ösztönöz az új rendelet is. Ebben az esetben meg kell szüntetni azokat a szabályokat, mely a határon túli gázszállítást korlátozzák. Ezen adminisztratív akadályok megszüntetése ösztönözné a kereskedőket arra, hogy kereskedelmi szerződéseik révén kezeljék az ellátásbiztonsági feladataikat – mondta a szakértő. Például megállapodhatnak az ipari nagyfogyasztókkal arról, hogy ellátásuk megszakítható, ám ezért cserébe árkedvezményt kapnának. A védett fogyasztók számára pedig olyan beszerzési portfoliót alakíthatnának ki, amely kezeli a kockázatokat, például több forrásból szerezzenek be gázt. Ha a szerződéseiket biztonságban tudhatják és tisztában vannak azzal, hogy milyen büntetések járnak azért, ha nem teljesítik az ellátásbiztonsághoz kapcsolódó elvárásokat, akkor a válsághelyezetekre való felkészülés és azok kezelése az adminisztratív előírásoknál hatékonyabb módon, piaci alapon történhet meg.