Az európai földgáz jövőjéről és a globális LNG-piaci kilátásokról is szó volt hétfőn Kazahsztánban az Energetikai Szabályozók Regionális Szövetségének (ERRA) éves befektetési és szabályozói konferenciáján.  

Bár az unió teljes energiafogyasztásának körülbelül 22 százalékát teszi ki, kérdéses, mi lesz a földgáz sorsa Európában.  Mivel jó áthidaló megoldás más fosszilis energiahordozók és a megújulók között, az Európai Bizottság nem kívánja teljes mértékben kiiktatni az energiamixből, mértékét azonban csökkentené – mondta Andreas Walstad, az Interfax Europe uniós és szabályozásért felelős szerkesztője a 16. ERRA konferencián, Asztanában. Gázbeszerzési forrásainak számát viszont növelné az unió. Ma Oroszország mellett Norvégiából és Algériából érkezik jelentős mennyiségű import. A cél érdekében több jó szabályzás született, ám ezek átültetése az uniós tagok joggyakorlatába nem egységes – mondta Walstad a gáz jövőjét vitató beszélgetésen.

Az európai gázfogyasztás 2010-ben tetőzött, azóta csökkent, mely részben a gazdasági válságnak, részben az orosz import ellátásbiztonság ingadozásának tudható be. Szakértők szerint kevéssé valószínű, hogy a következő években a gázfogyasztás mértéke növekedjen. A többség azon a véleményen van, hogy a 2010-es szintet még egyszer nem éri el a kontinens – mondta Walter Boltz, az ERRA stratégiai tanácsadó bizottságának tagja. Az import ugyanakkor nőni fog – tette hozzá. A szakember három, a gáz jövőjét vázoló forgatókönyvet ismertetett.  Az ipar számára legaggasztóbb szcenárió szerint 2050-re teljesen kivezetik a gázt: elsőként az erőművekből, majd a távfűtésből, végül az iparból. Egy, valamivel optimistább verzió azt mondja, a földgázt fokozatosan dekarbonizálják: a fosszilis gázokat organikus forrásokból származó „zöld” gázokkal vagy power-to-gas technológiával előállított gázzal helyettesítik. Egy harmadik alternatíva pedig azt feltételezi, a gáz szerepe az iparban és a közlekedésben továbbra is megmarad, ám új technológiák segítségével csökken a velejáró szén-dioxid és a károsanyagkibocsátás – mondta Boltz. Ez utóbbi azért is lényeges, mert a földgáz égetésekor keletkező metánszivárgás is egyre többeket aggaszt, ami nem segíti a gáz piaci pozícióját.

(Forrás: ERRA)

A gáz egyik legkomolyabb versenytársai a megújulók. Nem csak „zöldek”, határköltségük is nulla.  Az infrastruktúra építése azonban sokszor nem tud lépést tartani a megnövekedett kapacitással. Az Európai Bizottság arra törekedik, hogy a régiók között minél teljesebb legyen az összeköttetés, a bürokrácia azonban lassítja a folyamatokat. „A cél az lenne, hogy a macska megfogja az egeret, Európában mégis sokszor azon vitatkozunk, milyen színű a macska” – mondta Alexandre Santos, a Mediterrán Energiaszabályozók (MEDREG) elnöke, a Portugál Energiahatóság (ERSE) biztosa. A megújuló, azon belül a szélenergia kapacitás Portugáliában és Spanyolországban jelentős, s az országok szeretnének minél többet exportálni. Ám a hiányos hálózat miatt, ami Spanyolországot Franciaországgal összeköti, nem tudnak. Először javítani kellene az összeköttetést, ezután jöhetnének a részletek – mondta az NRGreportnak Santos.

Európa befektetői szemmel nézve talán kevésbé vonzó, mint néhány feltörekvő piac, a szabályozást illetően a kontinens még mindig jó példaként szolgál a világon jónéhány országnak. Az új szabályok gyakorlatba ültetése ugyan időbe telik – az egyes tagállamok érdekei sokszor eltérnek – a keretrendszer átlátható és a befektetők számára is biztonságos piaci környezetet teremt. A fogyasztók szintén profitálnak a folyamatból – az ellátás biztonsága javul, a költségek pedig csökkenek. S az egységes piacot szorgalmazó szabályoknak köszönhetően a kontinensen is javulnak a befektetési lehetőségek.

A konferencián az LNG szerepére is kitértek. Európában a terminálok alig negyedét használják ma ki, a bővülő globális készleteket Ázsia és a Közel-Kelet veszi fel. Bár még Katar és Ausztrália a legnagyobb exportőrök, 2035-ra az Egyesült Államok veheti át a vezető pozíciót – mondta Esir Ödzil a török Petroleum Platform Association főtitkára. A fő importőrök továbbra az ázsiai országok lesznek; ma Japán és Dél-Koreát Kína és India követi.

Mivel a vezetékes gázellátás sok helyen, például Törökországban vagy Litvániában politikai vagy technikai okok miatt nem ideális, az LNG szerepe nő. Az ún, floating (lebegő) terminálok aránya, mely ma a globális újragázosító kapacitások 12 százalékát adja, megduplázódik a következő három évben. A létesítmények zöme Ázsiában épül – mondta Gulefsan Debisman a török energiahivatal (EMRA) stratégia fejlesztési osztályvezetője, a Energiaszabályozók Nemzetközi Szövetsége (ICER) munkacsoportjának vezetője. Mivel a komplex vezetékrendszerek finanszírozása nehezebben megoldott,  az LNG aránya a jövőben nőni fog – a következő két évtizedben a gázmennyiség több, mint fele LNG-ből származik – mondta  a szakember.