NRGreport
Menü

OPEC-megállapodás: mindent borít Oroszország?

A november 30-án esedékes bécsi OPEC-találkozó talán legfontosabb kérdése, hogy mit lép Oroszország a termelési korlátozás kiterjesztésével, vagy meghosszabbításával kapcsolatban. 

Sokak szerint a világ legnagyobb olajkitermelőjének és exportőrének számító Oroszország relatíve kis kockázatot vállalt tavaly novemberben, amikor az amúgy is rekordközeli termelésének enyhe csökkentésébe ment bele, ezzel pedig gyakorlatilag megvezette a teljes OPEC-et, élén a kartellt irányító Szaúd-Arábiával. 

A múlt héten terjedtek el azok a piaci pletykák, amelyek szerint Oroszország késleltetné a döntést a korlátozás kiterjesztéséről. Ezt támasztja alá, hogy Alexander Novak orosz energiaminiszter többször is kijelentette: a kiterjesztésről szóló döntés Moszkva számára egyáltalán nem sürgős. A 40 dolláros olajárszinttel kalkuláló orosz költségvetés miatt az ország kedvező helyzetben van és e szint feletti bármilyen olajár esetén túlságosan nagy baj nem érheti - írja elemzésében az Oilprice.com

Ezen kívül azonban egy másik tényező is arra sarkallhatja az orosz vezetést, hogy kihátráljon a megállapodásból. Az alacsony olajárak ugyanis jóval kedvezőbbek lehetnek az orosz gazdaság számára, mint a magas árszint. Chris Weafer, makroelemző több olyan lehetséges verziót vett számba, amelyek megvalósulása esetén komoly gondok elé nézhet Oroszország.

Minél magasabb az olajár, annál nagyobb a kockázata egy későbbi összeomlásnak. A drágább olaj azt is eredményezi, hogy egyre több cég invesztál új termelési kapacitásokba, ami akár a 2014-es árzuhanáshoz hasonló eredménnyel is járhat. Az elemző szerint az is elképzelhető ugyanakkor, hogy az OPEC-megállapodás lejártával - amire előbb-utóbb sor kerül - az árak meredek zuhanásba kezdenek.

A magas olajárak ezen túl veszélyeztetnék az orosz költségvetési reformokat is, amelynek célja a kiadások csökkentése lenne, sőt az orosz gazdaság diverzifikációja is veszélybe kerülhet. A megújulók túlzott térnyerése ugyanakkor nem érdeke Moszkvának és minél magasabbak az olajárak, annál vonzóbbak a megújulókba irányuló befektetések. 

Moszkva számára fontos a rubel árfolyamának alacsonyan tartása is: ez ugyanis elősegíti az export növekedését, fékezi az importot és növeli a versenyképességet is. Hagyományosan az orosz valuta árfolyama szorosan követte a Brent olajtípus árváltozásait, de ez a kapcsolat megszűnt, köszönhetően az orosz pénzügyminisztérium által alkalmazott pénzügyi mechanizmusnak, amely azt irányozza elő, hogy a megnövekedett olajadók miatt minél több rubelt váltsanak át külföldi devizára, nyomás alatt tartva ezzel a helyi valutát. Ha a Brent ára emelkedik, akkor a spekulatív tőke számára már kevésbé lesz vonzó a rubel, ez pedig az orosz valuta árfolyamának emelkedését vonná maga után. 

Ezek a szempontok tehát megfontolandók Oroszország számára, az olajmegállapodásban részt vevő többi országot ugyanakkor aligha érdeklik. A közel-keleti konfliktusok kiéleződésével a termeléskorlátozás további kiterjesztése lehet az egyetlen tényező, ami az olajárak emelkedése irányába mutat, a megállapodásban résztvevő államok többsége számára pedig ez a legfontosabb szempont.

Forrás: Oilprice.com