NRGreport
Menü

Szorosabb integráció szükséges az olajpiacon

Az OPEC és külső partnereik elvitathatatlan érdeme a kitermelés csökkentő programban tett erőfeszítéseik. A 2017 januárjától életbe lépő program eredménye végül a negyedik negyedévben volt kézzel fogható, hiszen a WTI és a Brent ára is ekkor emelkedett a januári szintek fölé. Az OPEC tavaly novemberi ülésén a programot 2018 év végéig meghosszabbították, amely idén meghatározó lehet az árfolyamok szempontjából  –  írja az Equilor vezető elemző-helyettese, Kovács Bálint a legújabb elemzésében.

Az OPEC legutóbbi, decemberi olajpiaci jelentésében némileg visszavágta a 2018-as kitermelését napi 33,2 millió hordóra, de továbbra is optimisták az olajpiaci kereslet-kínálat alakulását illetően. Az OPEC szerint a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) napi 1,4 millió hordós keresleti előrejelzése konzervatív, amely ennél jóval nagyobb mértékű lehet. Az OPEC optimista várakozása érthető, hiszen az IEA számítása szerint a keresleti növekményt szinte teljes mértékben felszívhatja a kínálati oldal bővülése, melyből csak az amerikai palaolaj termelők napi 490 ezer hordót tehetnek ki, ez utóbbi pedig nem támogatná az olajárak további emelkedését. Sőt, az IEA úgy fogalmaz, hogy az OPEC-nek idén napi 1 millió hordóval kevesebbet kéne termelnie ahhoz, hogy kiszolgálja a keresletet.

Két ország segítségével tovább nőhetne az olaj ára

Az OPEC célja tehát 2018-ban is a kínálati oldal szigorú kontrollja. A novemberi ülésen kiderült, hogy az OPEC programjának köszönhetően az OECD országok globális olajkészletei (így a piaci többlet) szinte megfeleződött és a novemberi adatok alapján már csak 140 millió hordó választja el az OPEC-et az 5 éves átlag elérésétől, melyet célként definiáltak 2016-ban. Ennek megfelelően a szervezet számára kulcsfontosságú a tagok kitermelésének alakulása is. Számításunk szerint az OPEC kvótával rendelkező tagjai (11) novemberben 130%-os teljesítési arányt értek el, a legmagasabbat a program indulása óta. Ugyanakkor visszatérő probléma, hogy a felmentett tagok, Nigéria és Líbia kitermelése is relatíve magas szinten stabilizálódott az elmúlt 5 hónapban, eliminálva az OPEC erőfeszítéseit. Ebből következően a termeléscsökkentő program sikerességét csak két országgal való megegyezés erősítheti. Erre való törekvések jelei már látszódtak idén. Véleményünk szerint az OPEC legnagyobb sikere az lenne, ha a két szabadkártyás államot is integrálná a programba jövőre, amely ceteris paribus további olajár emelkedést idézne elő.

Napi 1 millió hordós veszteség

Csakhogy a képlet nem ennyire egyszerű. Amíg az OPEC a szervezeten belüli problémákkal van elfoglalva, addig a külső partnereik elkötelezettsége lankadni látszik. A júniusi mélypont óta a Brent hordónkénti ára 44 dollárról 70 dollár közelébe kapaszkodott fel, amely a kitermelőket a kibocsátás növelése felé csábíthatja. Ezt egész egyszerűen a piaci részesedésük elvesztésével is indokolhatják. A Platts számítása szerint a nem OPEC termelők a program indulása óta több mint napi 1 millió hordót vesztettek a kínálati oldalon. A programban nem résztvevők, így az USA kb. napi 800 ezer hordót, Líbia közel 300 ezer hordót, Nigéria pedig kevesebb mint 100 ezer hordót nyert. Az OPEC piacvesztése megközelíti a napi 200 ezer hordót. Ez főként Ázsiában fájhat, ahol az USA olajimportja októberben a 3-szorosára nőtt, továbbá Kína közölte, hogy 2020 után már az Egyesült Államokat tartja fő stratégiai partnerének.

Az USA tovább növeli a kitermelést

Az IEA várakozása szerint az USA olajtermelése idén új rekordot állíthat be, alulról súrolva a napi 10 millió hordót. Az amerikai EIA (Energiaügyi Minisztérium) ennél optimistább és napi 10,3 millió hordós kibocsátással számol. Meg kell jegyezni, a termelés növekedésének nagy része a Permian mezőtől függ, ahol az EIA közel napi 1 millió hordós termelésbővülést prognosztizál. A többi nagy mezőn a 2017-es bázishoz képest minimálisan emelkedő, vagy stagnáló termelési szint várható. A Permiannal kapcsolatban magasak a várakozások, egyrészt a palaolaj kutak technológiai fejlesztései, másrészt pedig az úgynevezett sweet spot fúrások miatt. Ez utóbbi a mező nyersolajban gazdagabb és könnyen kitermelhető részének kiaknázását jelenti. Az iparági trend alapján a sweet spot kutak hozamcsökkenése a kezdeti fúrások után 2-2,5 évvel már szignifikánsan csökken, tehát a mező hozambővülése optimista esetben legfeljebb 2019-ig állhat fenn.

A kulcs a vállalati operáció eredményességének javítása

A fentiekből már következtethetünk arra, hogy a globális olajpiac kínálati oldalának – és egyben az olajáraknak – alakulása nagyban függ az USA termelésétől, különösen a palaolaj termelőktől. A Baker Hughes jelentése alapján az utolsó negyedévben szinte stagnált a működő olajfúrók száma. A palaolaj termelésénél látott technológiai fejlődés ugyan hatékonyabbá tette a kutakat és a kitermelést is, de a szektorban cash-flow szinten továbbra is negatív az operáció. A palaolaj boom-ot tehát annak finanszírozása akaszthatja meg. A befektetők és a bankok is a növekedési sztori helyett a stabil működést preferálják, az előbbi a potenciális osztalék és egyéb részvényesi juttatások, az utóbbi pedig a hitelfinanszírozási kockázat csökkentése miatt. A termelőknek továbbá rossz hír, hogy az új adótörvény értelmében a már üzemi szinten is veszteséges vállalatok kevesebb veszteséget írhatnak le az adóalapjukból. A kulcs tehát a vállalati operáció eredményességének javítása, amely 70 dollár körüli olajárak esetében már kézzel foghatóan javulhat.

Kérdéses a NAFTA-tárgyalások kimenetele

Az amerikai kontinensen tovább zajlanak a NAFTA tárgyalások, melynek következő, immár hatodik fordulójára január 23-28-ig kerül sor Montrealban. A felek közti megállapodás egyelőre várat magára. Donald Trump több alkalommal is belengette, hogy az USA kiléphet a szabadkereskedelmi megállapodásból, de erre eddig nem került sor. Amennyiben az elnök ezt meglépné, úgy az írásos beadványtól kezdődően 6 hónap türelmi idő áll rendelkezésre, amely alatt akár vissza is táncolhatnak a kilépéstől. Továbbá a kereskedelmi egyezmény felbomlásával az amerikai kongresszusnak új vámokat kellene megállapítania az árucikkekre. Kanada és az USA között a NAFTA mellett kétoldalú egyezmény is létezik, így ebben a relációban érdemi áruszabályozás nem várható.

Mexikó és az USA olaj-és gázipari kapcsolata szorosabb lett

Mexikó esetében importvámok kivetésére lehet számítani, emellett drágulna az amerikai export, ez utóbbi pedig az olajkereskedelmet is érintheti. Mexikó ugyan nagy olajkitermelő állam, de például az üzemanyag több mint 60%-a az Egyesült Államokból érkezik, míg ennek a mennyiségnek a kétszerese áramlik Mexikóból az USA-ba nyersolaj formájában. A tárgyalások lassú mederben zajlanak, a nyáron esedékes mexikói elnökválasztás pedig minden bizonnyal szüneteltetheti a folyamatot. Továbbá a regnáló mexikói elnök 2014-től megnyitotta a határt az amerikai olajipari vállalatok előtt is, így azok kutatófúrásokat is végezhetnek a mexikói partoknál. A feltárást követően a termelés 2019-től indulhat a partvidéki területen. Ezek alapján a két ország olaj-és gázipari kapcsolata szorosabbra fonódott az elmúlt években, a NAFTA kondíciók felbontása pedig negatívan érintené mind a két ország iparágát. Ez utóbbi kényelmetlen lenne az olajipari beruházásokat sürgető amerikai elnöknek. Véleményünk szerint Trump fenyegetése leginkább stratégiai-politikai fegyver, amely az év első felében nagy valószínűséggel nem lesz bevetve. A NAFTA tárgyalásokról érkező hírek – jelen állás szerint – inkább a devizapiacra gyakorolhatnak hatást, az olajpiacot egyelőre nem érintik.

A termelő-mechanizmusok újjáéledhetnek

Várakozásunk alapján az első félévben a WTI típusú olaj ára 70 dollárig emelkedhet, míg a Brent 75-78 dollárig. Az olajár emelkedését támogatja a dollár gyengülése, mellyel kapcsolatban markáns erősödésre rövid távon nem számítunk. Az OPEC programjának sikeressége jelentősen javult 2017 év végén, emellett a kínálati oldalt érintő kockázatok, így a venezuelai államcsőd veszélye, az iráni szankciók szigorítása egyaránt fűtheti a nyersolaj drágulását. Véleményünk szerint az említett árfolyamszinteknél már komoly esélye van a termelő-mechanizmusok újjáéledésének: újabb kitermelők térnek vissza az amerikai olajpiacra, továbbá az OPEC megállapodást – a piaci részesedés növelése érdekében – több partnerország is felmondhatja, köztük Oroszország. Mindez a kínálati oldal többlettermelése felé billentheti el a mérleg nyelvét, nyomás alá helyezve az olajárakat.  Előrejelzési horizontunkat a nyári plenáris OPEC ülésig tartjuk fenn (június 22.), amely új impulzust adhat a piacnak.

 

Forrás: Equilor