Az Egyesült Államok lesz a világ legnagyobb olajtermelője 2019-re, maga mögé utasítva a jelenleg listavezető Oroszországot – állítja a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vezetője, Fatih Birol a CNBC beszámolója szerint. Az Egyesült Államok napi olajtermelése a múlt év végén nőtt napi 10 millió hordó fölé, először a 70-es évek óta. Az amerikai kormány energiaügyi tájékoztató hivatala (EIA) február elején kiadott előrejelzése szerint az amerikai olajtermelés az idei év végére már meghaladja a napi 11 millió hordót. Oroszország jelenlegi olajtermelése ennél valamivel kisebb. Az alábbi ábrán jó látszik a palaolaj (shale oil) és palagáz (shale gas) időbeni felfutása.
Az Egyesült Államok épp akkor futtatja fel olajtermelését, amikor a nagy olajtermelők, így Oroszország és az OPEC pont a termelés visszafogásával próbálják emelkedésre késztetni a kőolaj világpiaci árát. A termelés növelésével egy időben az Egyesült Államok nettó olajimportja a múlt héten napi 1,6 millió hordóval napi 4,98 millió hordóra zsugorodott, és ezzel a legkisebb volt azóta, hogy ezt az adatot 2001 óta jegyzi az EIA.
60 dollár feletti olajár a nyerő
Az Egyesült Államok a palaolajtermelés felfuttatásával érte el az olajtermelés növelését. A palaolajtermelés akkor válik nyereségessé, ha a kőolaj világpiaci ára 55 és 60 dollár közötti – idézi a The Whashington Postot a vg.hu. Az Egyesült Államok legnagyobb palaolaj lelőhelyei Texas, Montana, Észak-Dakota, Oklahoma, Colorado, Wyoming államokban, továbbá Nebraska egyes térségeiben találhatóak.
Innovációban nagyon jók a palaolaj termelők
A palaolaj termelő cégek a vártnál jobban tudtak alkalmazkodni a tartósan alacsonyabb olajárakhoz, ami elsősorban az innovatív beruházásoknak volt köszönhető. Az olajpiaci turbulenciák ahelyett, hogy lassították volna a technológia elterjedését végül pont ellentétes hatást értek el, a termelékenység növekedett, míg a határköltségek csökkentek. Az olajipar forradalmasítását jelentő palaolajtermelés úgy tűnik, a jövőben is jelentős piacbefolyásoló tényező maradhat.
Bonyolult a felszínre hozni
A palaolaj minőségben nagyjából megegyezik a "hagyományos" nyersolajjal, és nagyon hasonló technológiával is hozzák a felszínre – írja a Portfolio. A legfontosabb különbség a két eljárás között, hogy a palaolaj esetében ún. hidraulikus repesztést alkalmaznak, azaz horizontális fúrással magas nyomáson homok, víz és különböző vegyi anyagok keverékét juttatják a mélybe, amely megrepeszti a rendkívül szilárd és rossz áteresztőképességgel bíró kőzetet. A homok megakadályozza, hogy a repedések elzáródjanak, így azokon keresztül nyerik ki a gázt és az olajat. A palaolaj nem keverendő össze az olajpalával, melyet külszíni fejtéssel termelnek és a kőzetből hevítéssel nyerik ki az olajat. Ez az eljárás elsősorban Kanadában terjedt el, de rendkívül költséges és környezetszennyező, a megtérülés pedig jóval alacsonyabb, mint a hagyományos vagy a palaolaj esetében.
Rengeteg vízre van szükség
A repesztés nagyon sok vizet igényel (egy hordó olajhoz a Permian mezőn hozzávetőlegesen 5 hordó víz szükséges), amit aztán utólag kezelni kell és csak ezután lehet szennyvízként visszaengedni. A víztisztítás költsége meredeken nő és jelentős szeizmológiai kockázatot is hordoz. A víz különösen gondot okoz Texasban, ahol a két legnagyobb palamező, a Ford Eagle és a Permian található.
Palaolaj fúrás Texasban (Webb County)
Kevés a képzett munkaerő
Egyre több elemzés emeli ki, hogy a munkaerő hiánya, főleg a repesztési szakemberek hiánya jelenti az iparág számára a legnagyobb gondot. A szektor 2015/2016-ban százezer embert eresztett szélnek, azóta mintegy 30 ezer embert visszavettek. A gyorsan növekvő USA gazdaságban azonban nem akarnak sokan ilyen nehéz és kiszámíthatatlan munkát végezni. A munkanélküliségi ráta 4,1% az USA-ban, tehát kemény verseny folyik a munkavállalókért – áll az Erste Befektetési Zrt. honlapján.
Óriási pénzeket kapott a szektor
Az USA palaolaj szektorának sikerében nagy szerepe van a finanszírozásnak. Gyakorlatilag a szektor korlátlanul kapott pénzt annak ellenére, hogy 2014 második negyedéve óta a szektor teljes egésze vesztesége és negatív cash flowt eredményezett összességében a tevékenység. Egyre több jel mutatja, hogy a befektetők ráuntak erre. A cégek menedzserei ellen egyre több támadás érkezik aktív befektetők részéről, miközben az emelkedő kamatok miatt a finanszírozás egyre körülményesebb. Csak a legjobb helyeken fúró cégek kapnak pénzt és egyre fontosabb a befektetőknek, hogy ténylegesen belátható időn belül legyen megtérülés.
Kevés az igazán ideális terület
A palaolaj termelő területek nagyméretűek. Azonban a palaolaj mezőkön belül kevés az ún. sweet spot, az a terület, amely a legolcsóbb kitermelést biztosítja. Ezek a területek jól le vannak már osztva a meglévő szereplők között. Ráadásul ezeket az sweet spotokat egyre inkább „túlfúrják” a cégek, azaz a legjobb szénhidrogén rétegeket többször is megfúrják egyre kisebb hatékonyság mellett. Ezen felül romlik az olaj/gáz arány, vagyis egyre több gázt kénytelenek a vállalatok kitermelni az olaj mellett. Összességében elmondható, hogy a legjobb lehetőségeket a cégek már kiaknázták és emiatt kénytelenek a kissé magasabb költségű réteget és helyszínek felé mozdulni a társaságok.
Növekedési problémák vannak
A palaolaj termelők tehát nem olyan rugalmasak, mint sokan gondolják és a szektor jelentős növekedési problémákkal küzd. Ezért nem elképzelhetetlen, hogy a magasabb kőolajárak ellenére nem lesz további felfutás ebben a szegmensben. Az EIA egyébként figyelmeztetett hasonló kockázatokra. Nagyon úgy tűnik, hogy 2020 körül komoly hiány lehet kőolajból, ha a kereslet növekedés fennmarad és a hagyományos olajtermelés nem kezd azonnal jelentősebb beruházásokba – írja elemzésében Pletser Tamás, az Erste Beffektetési Zrt EMEA Olaj-, és Gázipar elemzője.
A szaúdiak nem járnak jól
Az USA olajszükségletétől nagymértékben függnek olyan olajtermelő országok, mint Szaúd-Arábia vagy Venezuela. Nem csoda, hogy ezeket az országokat rendkívül érzékenyen érintette a palaolaj-forradalom. Szaúd-Arábia USA-ba irányuló exportja 2012 óta fokozatosan csökken.