Londoni pénzügyi elemzők szerint az amerikai gazdaság is megérezheti Donald Trump elnök döntését arról, hogy az Egyesült Államok kivonul az iráni atomprogram korlátozásáról szóló nemzetközi egyezményből, mivel ha a szankciók újbóli bevezetésének kockázata miatt jelentősen emelkednek az olajárak, az elviheti az amerikai adócsökkentési programból eredő növekedési többlet felét. 

Az Oxford Economics szerdai helyzetértékelésében kiemeli, hogy az amerikai kontinensen irányadó West Texas Intermediate (WTI) olajféleség hordónkénti ára éppen a héten lépte át négy év óta először a 70 dolláros szintet, a globális alaptípusnak tekintett Brent hordója pedig 75 dollár felett jár.

A ház szerint a legfőbb felhajtóerők közé tartozik a kínálat gyengülése, a kereslet ezzel egyidejű erősödése, de mindenekelőtt az Iránnal szembeni újbóli szankciók lehetősége teremtette geopolitikai bizonytalanság.

A cég elemzői szerint Trump bejelentése nyomán a következő hónapokban mindenképpen számítani kell az iráni olajtermelés visszaesésére. Fontos tényező azonban, hogy az iráni termelés a szankciómechanizmus beépített késleltetései miatt nem indul azonnal zuhanásnak.

Irán nyersolaj-kitermelése csaknem 1 millió hordóval napi 3,8 millió hordóra emelkedett a szankciók tavalyi enyhítése óta, és a szankcióintézkedések újbóli bevezetése a következő egy évben 300-600 ezer hordóval csökkentheti a globális kínálatot az Oxford Economics számításai szerint. Irán a világ ötödik legnagyobb olajtermelője.

Az Irán elleni újbóli amerikai szankciók globális kínálati hatásaival kapcsolatos piaci aggályok éppen olyan időszakban élednek újjá, amikor egyébként is mind feszesebbé válik a globális ellátási helyzet. Az OPEC-csoport tagjai tartják magukat a termeléscsökkentési tervekhez: a kartell együttes napi kitermelése 2016 óta csaknem 2 millió hordóval csökkent.

Mindemellett a Venezuelát sújtó gazdasági válság is jelentős kínálatcsökkenést okozott: a dél-amerikai ország napi kitermelése az idei első negyedévben 25 százalékkal 1,7 millió hordóra, 30 évi mélypontra esett vissza.

Eközben a globális kereslet 2018 első negyedévében tíz év óta nem tapasztalt ütemben erősödött, és mindez együtt a lehívható olajtartalékok meredek csökkenését okozta, további felhajtóerőt gyakorolva az árakra.

Az elemzők számításai szerint az amerikai kormány adócsökkentési és munkahely-teremtési programja az idei naptári évben 0,7 százalékpontot adhat hozzá az amerikai hazai össztermék (GDP) növekedési üteméhez, de ha az Irán elleni szankciófenyegetések hatására a West Texas Intermediate olajfajta hordónkénti átlagára 2018 egészében 70 dolláron marad, az a költségvetési ösztönzéstől várt 0,7 százalékpontos növekedési többlet felét semlegesítheti.

Az Oxford Economics érvényben tart egy még komorabb előrejelzési forgatókönyvet is, amelynek alapján az olajárak lendületesen tovább emelkednek, és 2018 harmadik negyedére elérik a hordónkénti 85 dollárt.

A cég szimulációs számítási modellje szerint, ha az olajárak egészen 2020-ig ezen a szinten maradnak, a globális GDP-érték 2020 harmadik negyedében 0,6 százalékkal lenne alacsonyabb annál a szintnél, amely az Oxford Economics alapeseti – 2019 végére 67 dolláros olajárat valószínűsítő – prognózisa alapján addig elérhető lenne.

A Commerzbank pénzügyi szolgáltató csoport kutatási részlege által szerdán összeállított hatástanulmány kimutatja, hogy az amerikai fogyasztók tavaly – amikor 51 dollár volt az egész évi átlagos olajár – elkölthető jövedelmi hányaduk 2,1 százalékát fordították üzemanyagokra. Számításaik szerint, ha az idei átlagos olajár eléri a 75 dollárt hordónként, az hozzávetőleg egy teljes százalékponttal növelné az amerikai fogyasztók szabad rendelkezésű jövedelmi hányadából üzemanyagokra költött részt.

A Commerzbank elemzői hangsúlyozták ugyanakkor, hogy nem számolnak jelentősebb további olajár-emelkedéssel, elsősorban azért, mert Szaúd-Arábia – amelynek fő térségi vetélytársa Irán, és "igencsak érdekében állna" az Irán elleni szankciók újbóli bevezetése – már jelezte, hogy pótolna bármilyen mértékű iráni termeléskiesést.