NRGreport
Menü

Lemaradt Magyarország az energiamegtakarítási versenyben

Csúszásba került Magyarország az általa vállalt végsőenergia-megtakarítási cél teljesítésével; míg a Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv szerint 16,37 Petajoule halmozott energiamegtakarítást kellett volna elérni 2014 és 2016 között, addig az éves előrehaladási jelentés szerint ennél jóval kisebb, 12,25 Petajoule volt a halmozott energiamegtakarítás - hívta fel a figyelmet a Magyar Energiahatékonysági Intézet. 

Magyarország 2020 végére 167 Petajoule halmozott végsőenergia-megtakarítást vállalt. Az Energiahatékonysági Irányelv értelmében minden tagállamnak évről évre a végfelhasználók felé értékesített energiamennyiség 1,5 százalékát kell megtakarítania. Egyes számítások szerint uniós szinten az összes energiamegtakarítás fele köszönhető ennek az intézkedésnek. Ez elérhető az energia-szolgáltatói kötelezettség bevezetésével, vagy - mint hazánk esetében - alternatív szakpolitikai intézkedések bevezetésével. Ennek eredményeképpen kell Magyarországnak 2020 végére elérnie a 167 PJ halmozott végsőenergia-megtakarítást, amely nagyságrendileg az ipar egyéves energiafelhasználásával egyezik meg.

A IV. Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv (NEHCsT) adatai alapján az alábbi ütemezés szerint kellene haladni:


Az Európai Unió tagállamainak évente számot kell adniuk arról, hogy haladnak energiahatékonysági szakpolitikáik végrehajtásával, mennyi energia megtakarítását tudnak felmutatni. 

Az idei éves előrehaladási jelentés szerint 2014-2016 között összesen 12,25 Petajoule halmozott energiamegtakarítást ért el Magyarország, míg a NEHCsT alapján 16,37-nél kellene tartania. Ugyanígy, 2016-ban mindössze 2,99 Petajoule új megtakarítást eredményeztek a megtakarítási kötelezettség végrehajtását szolgáló szakpolitikai intézkedések, az előirányzott 6,29 PJ helyett.

Az uniós vállalások nem teljesítése jogi és pénzügyi következményekkel járhat, de nagyobb gond, hogy uniós összehasonlításban a magyar gazdaság nagymértékben energiaigényesnek számít: 2015-ben egységnyi GDP termeléséhez az EU-28 átlagánál 86 százalékkal több - bruttó, belföldi fogyasztásra rendelkezésre álló - energiát kellett felhasználni. Bár Magyarország primerenergia-intenzitása csökkent 2005-2015 között, a magyar gazdaságé a mai napig szignifikánsan magasabb, mint az EU átlag.

Az egyéb előnyökön túl az energiamegtakarítás mellett szóló talán legerősebb érv, hogy új áramtermelő kapacitásokat legolcsóbban nem új erőművekkel, hanem a hatékonyság növelésével biztosíthatjuk: energiahatékonysági beruházásokkal, megtakarítási intézkedésekkel 1 kWh áram “kitermelése" átlagosan 3 centbe kerül, míg egy erőműben ennek előállítása kétszer-háromszor ennyi az American Council for Energy Efficient Economy (ACEEE) jelentése szerint. Az energiahatékonyság növelése révén kevesebb új erőműre van szükség, így jelentősen csökken a környezeti terhelés is. Azaz olcsóbb előbb energia-megtakarítást elérni, majd a csökkentett fogyasztáshoz méretezni az energiatermelést, bármilyen energiaforrásról van is szó.

Stagnál a lakossági megtakarítás

Ha a legnagyobb magyarországi energiafelhasználó ágazatok részesedését nézzük a végső energiacélú felhasználásból - a lakosság vezet (33%), megelőzve a közlekedés (22%) és az ipar (21%) energiafelhasználását - a három nagy energiafelhasználó szektor közül az ipar, ipari szereplők irányába az elmúlt másfél-két évben több jelentős szakpolitikai intézkedés is elindult. A szolgáltatási szektor energiaintenzitása 2005 óta gyakorlatilag felére csökkent, viszont a lakosság energiaintenzitása alig javult az elmúlt évtizedben, holott a háztartások által felhasznált energia 40-50 százaléka megtakarítható lenne.

Ahhoz, hogy az elindított szakpolitikai intézkedések kifejthessék hatásukat, szükség van arra, hogy kiszámíthatóan, azonos feltételek mellett tudjanak vele tervezni a vállalatok, lakosok, önkormányzatok - véli a MEhI. Ugyanis, bár az energia-megtakarítás már a beruházás befejezése után közvetlenül jelentkezik, a megtérülési idő jellemzően meghaladja az öt évet. Több olyan, eddig nem alkalmazott szakpolitikai intézkedés bevezetése lehetséges azonban, mely minimális költségvetési forrással, inkább jogi szabályozókkal, illetve azok harmonizációjával segítheti a kötelezettség teljesítését. Ilyen eszközök lehetnek például az ESCO-típusú beruházások, illetve az ESCO modell mellé alkalmazott ún. Energy Perfomance Contracting (EPC) típusú szerződés, mely garantált energia-megtakarítást és kölcsönös előnyöket ígér mindkét szerződő félnek. Kulcsfontosságú továbbá a háztartások energiafelhasználásának további csökkentése; e téren a pénzügyi ösztönzők mellett a lakossági energetikai korszerűsítések bonyolult folyamatának egyszerűsítése is ösztönzőleg hat a megvalósulásra, akár addicionális állami források bevonása nélkül is. 

Kapcsolódó cikk: Kötelező energiamegtakarítási célt írhat elő az EU

Forrás: Portfolio