Ugyan a világ legnagyobb gazdaságai – az Egyesült Államok, Kína, Japán, Kanada – már mind megállapítottak egy limitet, amit nem léphet túl a tehergépkocsikból kibocsátott üvegházhatású gázok mennyisége, az Európai Unióban ez a legelső olyan célkitűzés, ami közvetlenül a teherautók szennyezésére irányul. Hogy a teherautók CO2-kibocsátását korlátozó rendelkezésre egészen idáig nem került sor, az azért is meglepő, mert a közlekedési szektorból származó légszennyezés közel negyede az áruszállításhoz köthető, holott a tehergépjárművek az összes jármű mindössze 5%-át teszik ki az utakon.
A CO2-kibocsátás csökkentésének mértékével nem mindenki maradéktalanul elégedett: számos környezetvédelmi szervezet, néhány európai ország kormányával együttműködve sokkal szigorúbb fellépésért kampányolt – minimum 24%-os csökkentésért 2025-re és 34-45%-ért 2030-ra. Velük szemben nyilvánvalóan az autóipari vállalatok egy jóval alacsonyabb értékért lobbiztak: szerintük a 7% a következő évtized közepére, és a 16% 2030-ra bőven elegendő lenne. A Bizottság azzal érvel a döntése mellett, hogy a javaslatban szereplő értékek teljes mértékben a párizsi egyezményben vállaltaknak megfelelően lettek meghatározva, amihez minden egyes szektornak, így a közlekedés valamennyi szereplőjének hozzá kell járulnia.
A javaslatban az új teherautókra vonatkozó 30%-os kibocsátás-visszafogás mellett egy középtávú cél is szerepel, ami 15% 2025-re, és ezzel párhuzamosan az EU a már jól bevált kreditkereskedelmi rendszert is elindítaná, azaz kreditekkel jutalmazná azon gyártókat, amelyek kevésbé szennyező technológiákba fektetnek, akiknek viszont ez kevésbé érné meg, azok a kreditek megvásárlásával mérsékelni tudják a rájuk kiszabott kibocsátási maximumot, nehéz tehergépkocsik esetén legfeljebb 3%-kal, buszok és kisteherautók esetén pedig 1,5%-kal. Habár a számítások szerint a 30%-os csökkentés 2030-ig mintegy 54 millió tonnányi szén-dioxidtól menti meg a légkört, ami durván Svédország éves kibocsátásával egyenlő, az Európai Bizottság szerint az új célkitűzés nem csupán a klímaváltozás elleni küzdelem részeként fogalmazódott meg, hanem az autóipart is sokkal versenyképesebbé teszi, új technológiák megjelenését ösztönzi, munkahelyeket teremt, és jelentősen leapasztja a szállítmányozó társaságok működési költségeit is. Ezzel párhuzamosan az EU végrehajtó szerve egy, az elektromos autó akkumulátorokról szóló akciótervet is előterjesztett, melyben az aksikhoz szükséges nyersanyagok beszerzését, a gyártáshoz elengedhetetlen szakmai tudás elsajátítását, és a technológiára irányuló K+F tevékenység fejlesztését ösztönzi a Kínához, Japánhoz, és Dél-Koreához való felzárkózás reményében.
A javaslatot még el kell fogadnia a Parlamentnek és a tagállamok kormányainak, ám amikor ez megtörténik, a teherautókra vonatkozó új szabályozás hatalmas előnyhöz juttatja majd azon autógyártókat, melyek már elkezdtek villanyos, vagy valamilyen alternatív meghajtású kamiont gyártani, mint például a Volvo és a Daimler. De nem csak a gyártók kerülnek lépéskényszerbe – minden kamionflottát üzemeltető vállalatnak komolyan el kell gondolkodnia az elektromos átálláson.