NRGreport
Menü

Hónapok óta megy az osztrák-magyar birkózás a még tenger alatt lévő román gázért

Bár a Fekete-tengeri román gáz kitermelése jó eséllyel csak évek múlva kezdődik meg, és a szállításához szükséges vezetékrendszer sincs kész, már most komoly konfliktusok vannak abból, merre menjen, és végső soron kinél kössön ki a jelentős mennyiségű energiahordozó. A romániai import Magyarországnak elég jól jönne, de a Fekete-tengeri kitermelésben is érdekelt OMV mindenképpen saját, baumgarteni központja felé terelné a gázt.

Az osztrákok konferencián fejezték ki elégedetlenségüket, állítólag már Brüsszelt is megjárták az ügyben, és nagyon szeretnék Magyarországot egy több százmilliárd forintos, de valószínűleg teljesen felesleges beruházásba belehajszolni. Amire a magyar fél érthető okokból nem nagyon hajlik. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az OMV érdekei egybeesnek az oroszokéval, de pont a Fekete-tengeri projektben egy amerikai cég a partnerük.

A román földgáz exportja jelenleg egyértelműen a régiós gázpiac legforróbb témája. Múlt héten írt róla a g7.24.hu, hogy az uniós szabályokkal eddig dacoló, és a kivitelt foggal, körömmel akadályozó Bukarest végül engedett, így hamarosan akár Magyarországra is érkezhet a Romániában kitermelt gázból. Keleti szomszédunkat persze nem a brüsszeli szigor térítette jobb belátásra, hanem az, hogy a Fekete tengeren új forrásokat találtak, és jó eséllyel további találatok várhatók. Mivel eddig is önellátóak voltak, ezzel a többlettel a határokon belül már nem tudnának mit kezdeni, csak külföldön lehet eladni.

A témára a magyar politikai is rárepült, januárban Orbán Viktor maga jelentette be, hogy hamarosan az oroszon kívül más forrásból is érkezhet gáz az országba. Mire a kitermelés megindul, ennek elvileg a feltételei is meglesznek, Romániában ugyanis jelentős uniós támogatással épp most épül az a vezeték, amelyen a Fekete tengertől egészen a magyar határig el lehetne hozni a gázt.

A gond csak az, hogy ez a terv nem mindenkinek tetszik. Ausztriában például sokan nem örülnének annak, ha a Fekete-tengeri gáz végső irányáról nem az OMV központjában döntenének. Bár nem könnyű visszafejteni, hogy pontosan mi az osztrákok célja, de az elmúlt hetek lobbi-tevékenységéből úgy tűnik, mintha valahogy megpróbálnák a Románia és Ausztria közötti néhány száz kilométert úgy áthidalni, hogy közben csak arra mehessen a gáz, amerre ők szeretnék.

Az OMV elvárásai abból a szempontból valahol érthetőek, hogy a Fekete-tengeri Neptun Deep mezőn az amerikai Exxonnal közösen ők végzik majd a kitermelést. Nem csoda tehát, hogy a saját maguk által kitermelt gázzal valahogy a saját baumgarteni elosztóközpontjukat szeretnék erősíteni.

Ezt azért nem egyszerű elérni, mert Magyarországról más irányba is mehetne a gáz, nem csak Baumgarten felé. Azon túl, hogy a magyar fogyasztók is felhasználhatják, továbbmehet a gáz Horvátországba, Ukrajnába, Szerbiába, és Szlovákiába is.

A kereskedőknek igazából ez utóbbi irány lenne a fontos. Azok felé az igazán nagy piacok (például Németország) felé ugyanis, ahol jól lehet kereskedni, a magyar-szlovák vezeték nyit kaput. Ezen az úton egyébként Baumgartenig is elmehetne a gáz, hiszen a szlovák-osztrák határon is áthalad egy cső. A gond csak az, hogy a magyar-szlovák összekötő kapacitása Szlovákia irányában nem elég nagy, és a bővítésével kapcsolatos várható lépések sem túl átláthatóak. Az osztrákok pedig épp ezt használják ki arra, hogy megpróbálják maguk felé terelni a gázt.

A történet röviden annyi, hogy bár a teljes hazai gázhálózatot egy cég, a Mol-csoporthoz tartozó FGSZ kezeli, ez az egy vezeték az állami Magyar Gáz Tranzit Zrt. (MGT) kezében van. Ennek problematikáját már a kormány is felismerte, és még tavaly decemberben hoztak egy kormányhatározatot , aminek értelmében az MGT-nek át kell adnia a magyar-szlovák összekötőt is az FGSZ-nek. Csakhogy ez a folyamat úgy tűnik, elakadt, részben talán a választások miatt.

Az osztrákok most erre hivatkozva támadják az érintett magyar szervezeteket, mondván: még egy határozatot  sem tudnak végrehajtani, hogyan lehetne így megbízható piaci szereplőnek tekinteni őket*.

Úgy tudjuk, hogy az OMV amellett, hogy Fekete-tengeri partnerét már jó ideje győzködi egy alternatív útvonalról, Brüsszelt is megjárta, hogy panaszkodjon egy kicsit a magyar „időhúzásra”.

Az osztrákok szeme előtt két lehetőség lebeg: az egyik, hogy egyszerűen kikerülik Magyarországot Ukrajna és Szlovákia irányába, a másik, hogy ráveszik a magyarokat egy új vezeték kiépítésére. Utóbbi nagyjából az ország közepétől a határig húzódna, és ezen az osztrák tervek szerint csak feléjük mehetne gáz. A teljes beruházás nagyjából 260 milliárd forintba kerülne, amiből 200 milliárd esne a magyar félre. Mindezt azért, hogy érintés és kitérők nélkül juthasson el Baumgartenbe a román gáz.

Az osztrák elképzelés nagyjából azzal egyenértékű, mintha azt kérnék, hogy építsünk feléjük egy autópályát, ami ugyan Magyarországon halad keresztül, de itt nincs lehajtója, csak Ausztriában. Bár megengedően hozzáteszik, hogy ettől az autópályán szállított lucernából mi még vásárolhatunk, már ha egy másik úton visszahozzuk az országba, és persze kifizetjük a vámot a határon*. Mindezt úgy, hogy egyébként van létező út Ausztriába*, és azon is lehetne vinni a lucernát. Csak arról ugye vannak letérők máshol is, így lehet, hogy a lucernakereskedő, ha jobb ajánlatot kap – mondjuk Szlovákiából – akkor inkább ott adja el a terméket, és nem viszi el Ausztriáig. Ők pedig így nem kapják meg az autópályadíjat.

Ez a terv nem meglepő módon nem tetszik a magyar félnek. Azon túl, hogy komoly beruházásigénye van, az itteni gázárakat is jelentősen megdobná. Egyrészt a fejlesztés árát bele kellene építeni az árakba, másrészt az osztrák „autópályadíj” is olyan többletköltséggel járna, amit aztán a magyar fogyasztók fizetnek meg.

Ezért most itthon az a legfontosabb cél, hogy az osztrákok által kifogásolt, választások miatt csúszó projekteket lezárják. Állítólag az MGT-FGSZ ügylet szeptemberig biztosan lezárul, a szállítások megkezdéséhez szükséges tendert pedig ennél is korábban, akár heteken belül kiírhatják.

Ezzel elvileg ki lehetne húzni az OMV érvelésének méregfogát, mivel az Exxon, és az Európai Bizottság is elsősorban azt várná el, hogy a kitermelt gáz eljuthasson a régió minden országába, sőt azon túl, a nagy piacokra is. Márpedig, ha a magyar-szlovák vezetéken történő szállítás elől elhárulnak az akadályok, akkor ez megtörténik. Valószínűleg ezután az osztrákok sem akadékoskodnának, hiszen elég sok vesztenivalójuk van a dologgal, lévén már több mint 1 milliárd eurót öltek a Fekete-tengeri kitermelésbe.

Épp ezért itthon úgy látják, hogy a román gáz nem fogja elkerülni Magyarországot. Terhes Kristóf, az FGSZ vezérigazgatója egy pénteki háttérbeszélgetésen úgy fogalmazott: nincs sok realitása annak, hogy ne felénk jöjjön ez a gáz. Persze, ha sokáig húzódnak a magyar-szlovák vezeték kérdéses ügyei, akkor már más a helyzet.

A magyar-osztrák konfliktus érdekes adaléka egyébként, hogy az osztrák elképzelések, különösen Magyarország kikerülése, még egy piaci szereplőnek jönne nagyon jól. Egy ilyen megoldással ugyanis a román gáz tulajdonképpen becsatlakozna az Oroszország irányából érkezőbe. Ezzel pedig – legalábbis magyar szempontból – a lényegét vesztené el, hiszen nem tudna alternatívát állítani az orosz gáznak, és valószínűleg az árak sem csökkennének itthon olyan mértékben, mintha a magyar-román határon lépne be az országba.

Forrás: g7.24.hu