Szokatlan divergenciát mutat a két meghatározó nyersolajfajta árfolyama, csütörtökön például a wti csaknem 2 százalékkal gyengült (a vártnál jóval nagyobb esést mutató amerikai tartalékadat ellenére), míg a brent gyakorlatilag stagnált.
Ennek oka elsősorban az, hogy bár a tengerentúli kitermelés a várakozások szerint a globális átlagot jóval meghaladóan bővülhet a várakozások szerint, ugyanakkor az egyesült államokbeli finomítói és vezeték-infrastruktúra szűkössége miatt a növekvő nyersolaj-kínálatot valószínűleg nem fogja majd tudni lekövetni a kereslet zömét adó finomítói, feldolgozói iparág kapacitással. Az Egyesült Államok olajtermelése márciusban új csúcsra, napi 10,47 millió hordóra emelkedett az ország energiainformációs hivatalának adatai szerint.
Mindennek hatására a brent és a wti árfolyamai közötti eltérés (előbbi javára) csütörtökön elérte a 11 dollárt. Legutóbb 2015 márciusában volt ilyen széles a spread, ráadásul mindössze nem egészen egy hónap alatt duplázódott meg. Pénteken dél körül mindkét olajfajta árfolyama egy-két tized százalékos gyengülést mutat, a brent 77,50 dolláron áll,
ugyanekkor a wti a 67 dollárt közelíti.
Az alacsonyabb árak azonban egyáltalán nem egyértelműen kedvezőtlenek a tengerentúli kitermelőknek. A wti versenyképessége ugyanis ezáltal drámaian javult a brenttel szemben, ami új piacokat nyitott az amerikai nyersolaj előtt, elsősorban a hatalmas ázsiai piacon. Ugyanakkor az árszint annyira nem alacsony, hogy veszélyeztesse a meglehetősen költséghatékony amerikai olajipar profitabilitását.
Tekintettel arra, hogy az utóbbi években a kitermelt, brent-árazás alá sorolt, döntően északi-tengeri olaj mennyisége folyamatos csökkenést, míg az amerikai termelés folyamatos bővülést mutatott, a mostani folyamat akár történelmi átrendeződést is jelenthet. A folyamat végén az egyes nyersolajfajták szerepének átértékelése állhat, amely akár a brent globális benchmark szerepének megszűnéséhez is vezethet. Erre utalhat az is, hogy Kína márciusban elindította saját, az ázsiai piac növekvő fontosságát jelző nyersolaj-típusának kereskedését is.
Több mint egyéves mélypontra süllyedt májusban az OPEC olajkitermelése – derül ki a Reuters kutatásából. A venezuelai problémák mellett a nigériai kitermelés kiesései, valamint a szervezet összehangolt kitermeléscsökkentési lépése is az okok között említhető. Az OPEC májusban napi 32 millió hordó olajat termelt, ami mintegy 70 ezerrel marad el az előző havitól.
Az OPEC, illetve az azt vezető Szaúd-Arábia és Oroszország részéről az előző héten érkeztek az első arra vonatkozó jelzések, hogy a világ legnagyobb olajtermelő országai a kitermelés fokozásával korrigálhatják a kínálatot. Az OPEC által 2017 elején hatályba léptetett, összesen napi 1,8 millió hordós kitermeléscsökkentés ugyan elérte célját, és a globális tartalékok leépítésével érdemi áremelkedést indított, azonban az olyan egyéb tényezők, mint a venezuelai kitermelés összeomlása, az iráni és egyéb, jellemzően közel-keleti termelés bizonytalanságai, valamint a vártnál erőteljesebb globális olajkereslet hatására a piacon a kívánatosnál nagyobb kínálati szűkület alakult ki. Ez pedig olyan magas olajárakat vetített előre – újra előhívva a 100 dolláros olajról szóló prognózisokat -, amelyek már az olajtermelő országoknak sem állhat egyértelműen érdekében, egyebek mellett a kitermelést fokozó, a keresletet csökkentő hatásaira tekintettel.